22. fejezet

Anyáék már rég aludtak mikor hazaértünk. An nem mert hazamenni abban az állapotban amiben volt, ugyanis a szülei egyből kiszagolták volna, hogy drága leányuk nem éppen józan kiscsibe.
Ikrem szobájában égett a villany, valószínűnek véltem, hogy ő is nemrég toppant be a házba. Láttam a bálon, igen szép lányokkal volt és a haverjai sem voltak olyan vészesek de a belső a lényeg, ugyebár. Azt is észrevettem, hogy Ivett - Keve osztálytársa - hatására teljesen elpirult. Nem szabad elfelejteni, erről faggatni kell!
Már mezítláb közlekedtünk a házban, ahogy előbb a járdán is. Nagyon fájt a lábunk a magassarkúknak és a sok táncnak köszönhetően, ezért látnotok kellett volna, milyen hulla fejjel lépkedtünk.
Akármennyire is próbáltunk halkan felérni a szobába, sehogy sem akart összejönni. An majdnem elesett, engem elkapott a röhögőgörcs aztán ezt követte barátnőm szitokáradata. Csoda, hogy az ősök nem keltek fel.
Mikor már épségesen a szobámban voltunk elkezdtünk vetkőzni. Levettük a ruhánkat és átcseréltük pizsire. Ann nagyon aranyosan festett a kezeslábasában, egyszerűen majd megettem. Hozzá képest az én pizsamám minden volt csak cuki nem. A rózsaszín, lámás cicanadrágom még csak passzolni sem passzolt a sötétkék, rénszarvasos pulcsimhoz. Akárhogyan is néztük, An volt az egyik véglet, én meg a másik.
Éjfél körül lehetett mikor álomba szenderültünk és még fájdalmasabb volt a reggeli kelés. Mindketten élőhalott, keserves fejjel meredtünk a másikra ami miatt mindketten felröhögtünk. Gyorsan megcsikiztem - tudni lehet róla, hogy nagyon csikis - viszont hamar abbahagytam mert a sikoltozása szörnyen bántotta a fülemet. Anya ezután be is jött, hogy legyünk halkabban, mert apa aludna. Mondta, hogy ma este vacsorázni megyünk Pete családjával ezért siessek haza suli után. Tudtára adtam, hogy felfogtam majd még értesített, hogy merre találjuk a reggelit. Ezután mindkettőnk arcára adott egy puszit és rohant dolgozni. Vörös elmormogta, hogy milyen aranyos anyukám van amit én csak egy mindent tudó mosollyal jutalmaztam.
Ezek után neki álltunk felöltözni. Mivel An nem hozott magával pólót, ezért én adtam neki. Olyat kerestem, ami nem nagyon szakadt és megy a szürke, magas derekú farmernadrágjához. Tekintve a kinti időjárásra, mindenképp melegebb öltözéket kellett rá adnom, vagy pedig keresnem még egy pulcsit. Arra jutottam, hogy odaadom neki a kék-fekete lenge ingemet a fekete kötött kardigánommal. Jól állt neki, miután felvette fehér Supra cipőjét elkezdett pózolgatni a tükörbe én pedig csak ingattam a fejemet jobbra-balra. Felvetette az ötletet, hogy öltözzünk hasonlóan én pedig vitatkozás helyett belementem, amit pedig egy hatalmas sikernek könyvelt el.
Ezért én is szintén szürke, bár kicsit buggyos fazonú farmert vettem fel aminek oldalsó zseb helyén cipzár volt így a telefonomat csak a farzsebembe tudtam elhelyezni. Felsőként a fekete madaras, fehér ingem szolgált amire egy szintén fekete bolerót vettem.
Ezután mindketten kisminkeltük magunkat a szokásos módon és lementünk reggelizni. Anya bundás kenyeret csinált aminek a felét készségesen befaltuk tudván, hogy Kevin úgyis megeszi a másik felét.
Így is volt, hamar behajította a kikészített ételt majd kis idő után mind együtt indultunk el a suliba. Valahol félúton csatlakozott hozzánk testvérem két osztálytársa, nevükön Ádám - akinél múltkor Keve ott aludt - és Attila. Ők mentek hátul, míg mi Annal elszórakoztunk - nagyjából rajtuk.
A suliban a téma még mindig a tegnapi gólyabál körül forgott. Az osztályban mindenki szörnyen sápadt, másnapos fejjel meredt előre.
Egy laza spanyol után, ahol megint le lettünk szidva nemtanulásunk végett egy kevésbé laza tesi következett- másoknak. Én könnyített tesis vagyok a térdem miatt, de még tesizni se tesiztem ugyanis mondtam a tanárnak, hogy meghúztam a lábam. Egy óra telózás, juj de jó nekem!
Angolon nem volt tanárunk, ezért a D osztályosokhoz ültünk be órára, semmit sem csinálva. Az infó is gyorsan elszaladt, repült felettünk az idő. Ezután pedig a kémia drága osztályfőnökünkkel. A múltkori után szinte átnéz rajtam, azóta egy óráján se szólított fel vagy feleltetett. Mindig elsőként hagytam el a termet az órája után, most viszont mivel Baluval beszélgettem nem siettem nagyon.
- Lu, megkérhetlek, hogy segítesz elvinni a cuccaimat a tanáriba? - szólt felém kérdése. Balu már el is köszönt, miszerint majd magyaron látjuk egymást.
- Persze - feleltem egyszerűen majd megfogtam a könyveket és elindultam. Sajnos, mikor beértünk a tanáriba az üres volt. Nem tudom felfogni, hogy annyi tanár van még sincsenek a tanáriban amikor én is itt vagyok. Vagy ez mindig direkt így van kiszámítva? Fene se tudja.
- Köszönöm szépen. Most pedig menj órára, mielőtt még elkésel - utasított rám se nézve. Nehogymá' én legyek a szar. Nem tudom miért, de zavart ez a hidegség. Mármint, nem az időjárásra gondolok, hanem rá. Mintha nem történt volna semmi. Mintha sosem mosolygott volna rám olyan csábosan, hogy azt higgyem elájulok. Mintha sosem láttam volna féltékenynek. Mintha sosem aggódott volna értem. Mintha sosem próbált volna megcsókolni.
Az egész mintha.. meg se történt volna, maximum a régmúltban, ami már régen feledésbe merült. Mintha csak álmodtam volna az egészet.

Boldog Karácsonyt!♥

Nagyon Boldog Karácsonyt Pudingjaim!♥
Remélem mindenki olyan ajándékot kap/ kapott amit szeretett volna és boldogan töltitek ezeket a napokat. Kellemes szünetet kívánok, pihenjétek ki a sulit aztán hajtsatok ezerrel félévkor.;)
Kellemes további ünnepeket drágák♥
Rész is lesz a héteen:$
Sziiasztook!☺
xx Friderika S.

21. fejezet

Sziasztok! Rengeteg rész nélküli idő után már itt is vagyok, megérkezett a következő fejezet. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog.
Köszönöm mindenkinek az eddigieket♥
A díjakat is köszönöm, amint lesz időm kirakom a többit:)
xoxo, Pudiing






Húha. Már lassan másfél hónapja nem is írtam. Nos, az eddigi időben sok minden történt. Túl vagyok egy őszi szüneten, egy nagy bevásárláson, muris napokon, visszautasításon és ma van az a nap, mikor mindenki agya a gólyabálon és gólyanapon forog.
Ugye a bálra kötelező elegánsan, csinosan kiöltözve megjelenni, persze lányok egybe ruha, tűsarkú, sok smink míg a fiúk fehér ing, nyakkendő, ünneplő nadrág és cipő. Igen, ez így van. Mégsem tudom, hogy ez a sok lány miért izgul azért, hogy jól nézzen ki. Úgyis szar az egész.
De, kezdjük a gólyanappal.
Ugye az én osztályom volt az első, órák előtt adtuk elő a táncunkat amit nehezen betanultunk. Minden szuper volt, élveztük, hülyültünk, vicces volt és végig röhögtük az egészet. Igaz, hogy spárga közben úgy meghúztam a lábam, hogy azóta se tudok állni, ülni, vagy rendesen járni, de erről később még több szó is esik.
Ezen a szerdai napon végig kellett ülni izgalommal vagy unalommal az ötödik óráig. Ötödik és hatodik órában gólya vetélkedő folyt.
Mindegyik osztály bevonult a tornaterembe, akinek meg éppen tesijük maradt el miattunk, leültek és nézték, hogy mit bénázunk. Mindegyik osztály leült ABC szerinti sorokba. Az IDÖ ( Iskolai Diák Önkormányzat) tagok sikertelenül próbálták lehalkítani a kedélyeket, mindenki egymás szavába vágva beszélt, nem is értve a másikat.
Mikor valahogy lecsillapodtunk, elmagyarázták mi, hogy lesz. Le kellett írnunk pár feladatot egy lapra, azok közül a legtöbbet igyekeztünk megcsinálni.
A fiúk haját 4 copfba fogtuk, mi lányok parkettába befontuk egymás haját, eddigre már mindenki arcocskáján ott csücsült két szív, melyet szövegkiemelővel firkáltunk fel.
Emellett magyar királyokat kellett gyűjteni, focistákat, énekeseket, ki kellett raknunk az osztályunkat zokniból és a megadott tárgyakból kalapot kellett csinálnunk. A közmondásokat és a szólásokat már nem is említettem.
De még ha csak ennyi lett volna.
Kaptunk három, két oldalas kvízt amit meg kellett oldanunk. Nirvana frontemberétől kezdve a One Direction elhagyó személyéig minden meg volt található, találós kérdéseken törtük a fejünket. Közben passzolgattuk egymás közt a lufikat, nehogy kipukkadjanak vagy leérjenek a földre.
Miután minden be lett adva és mutatva, a szervezők elindították a gépet és kivetítették mit is kell csinálnunk.
Egytized másodpercig láttuk a képet, mire olyan kérdéseket raktak fel, ami pont a leglényegtelenebb volt. Vicces volt amikor szerencsétlenkedtünk, el sem merem képzelni milyenek lehettünk külső szemléletből.
Ezt követte a karaoke, és csak, hogy dicsérjem magunkat, akkor is mi voltunk a legjobbak. A Love Me Like You Do-t sikerült kihúznunk, de még így is jobban jártunk mint azok akik Gangnam Style-t húztak.
Jó sokáig húzódott ez az egész, nem csak a hetedik óra végéig. Körülbelül háromra értem haza, ahol első dolgom volt 3, finom csokis pudingot megenni.
Annal megbeszéltük, hogy együtt készülünk a gólyabálra, ezért ezek után nemsokára meg is jött.
Felcipeltük egymás cuccát, gyönyörködtünk egymás ruhájában, cipőjében és tervein.
Sajnos sikerült elsírnom magam, mikor nem akartam gyengének mutatni magam. Egyszerűen nem bírtam a lábamra állni, szörnyen fájt és tuti biztos voltam benne, hogy nem hogy táncolni, de még felvenni se fogom tudni az a fekete magassarkút.
Fél órába telt szegény barátnőmnek míg lecsitított és megnyugtatott. Utána belémnyomott 3 fájdalom csillapítót hiába tudtuk, hogy úgyis fogunk inni, hisz már tegnap óta ott volt a szekrényemben a bor és a vodka.
Kezdetnek én begöndörítettem a hajam, míg An kivasalta. Mindez másfél óráig tartott. Utána felvettük a harisnyánkat és a ruhánkat. Az én ruhám fehér volt, térdig érő és gyönyörű. Felsőrészén gyöngyök ezrei voltak, a hátán egy hatalmas kivágás. Deréktől lefelé bubis fazonú volt amihez nagyon jól ment fekete magassarkúm.
Ezzel ellenben An teljesen máshogy nézett ki. Olyan volt, mint egy nagy cseresznye. Egy nagyon aranyos és szexi cseresznye. Akárki bármit is mond, a vörös hajához nagyon jól ment a piros csipkés ruha, és fekete, szintén csipkés tűsarkú. Es muy guapa.
Mindketten magunkat sminkeltünk, de végig tippeket és tanácsokat adtunk a másiknak. Nagyon jó volt végre egy lányos program, egy barátnőmmel aki úgy igazán nem nagyon volt még. Igen, egyszer - kétszer el kell dobni azt a fiús Lucát és be kell dobni magam.
Hatra elkészültünk mindennel és el is indultunk. Bezsebeltünk pár dicséretet anyától, apától és Kevintől. Nem is mondtam, de apa hazajött egy hétre, szóval drágám boldogít egy ideig.
Elmentünk egészen egy eldugott kis játszótérig, ahol elővettem a bort és a vodkát és elkezdtünk inni. Nem sokáig tartott, csak 10 percig. Higgyétek el, mindjárt nem fájt a lábam.
Fél 8 körül értünk be a suliba ( ne kérdezzétek mit csináltunk addig..), ahol már jó pár ismerős bulizott az élő zenére. Az első ember aki velem szembejött nem más volt mint Norbi, akivelazóta is elég kínosan beszélgetek, ugyanis visszautasított, igen ő engem. Nem kellettem neki, ez van, el kell fogadni. Vagyis inkább viselni.
Megöleltem őt és köszöntem neki, de annyit nem vakkantott volna oda, hogy "Hé! Nem vagy egy szardarab!" Kösz, emberek, hangulat egyből nulla.
Majdnem elbőgtem magam mikor vörös barátnőm berángatott lerakni a kabátokat és táskánkat, aztán elhúzott táncolni.
Itt jöttem rá, hogy nekem nem öröm, hanem síró hullámom volt. Nem ittam annyit, hogy ne emlékezzek semmire, minden meg van, mégis látszott rajtam, hogy azért nem vagyok ártatlan. Viszont nagy hiba volt, hogy csupán csak 4 tanár felügyelt ennyi kilencedikes diákra. Rengetegen be voltak rúgva, hánytak a vécében és leszakították a függönyöket. El nem mertem képzelni, mi lesz ezeknek a következménye.
Az is megmaradt az emlékeimben, hogy rámásztam drága Olira, aki nem úgy nézett ki mint aki ezt bánná. Sok fiúval és lánnyal táncoltam az este folyamán, Patesz mégsem volt köztük. Legalábbis el volt azzal a szőke cicababával, aki már egy hete a barátnője, szóval nem mintha érdekeltem volna abban a helyzetben, inkább nézte a csaj melleit ami ha engem kérdeztek, tuti nem valódi volt.
Rengeteg fotó készült rólunk, jobbak és rosszabbak egyaránt. A felsőbbéves srácok elkezdtek nekünk vetkőzni, már ott táncoltak a színpadon kis gatyában és mit ne mondjak, némelyik igazán jó darab volt.
Bálirálynő és király választás után a gólyanap eredményei következtek, ahol elsők lettünk, és kaptunk tortát. TORTÁT!
Aztán a buli folytatódott egészen tíz óráig utána pedig mentünk Vikiékkel borozgatni.
Aha, na ezt nem kellett volna.