11. fejezet

  Sziasztok Pudingok! Nem tudom, ki várja a részt és ki maradt még itt, ugyanis nagyon nagyon régen volt rész, és iszonyúan sajnálom, illetve úgy van kiírva a blogra, hogy Május végéig szünet van, de most volt időm és írtam egy fejezetet, nem tudom, milyen lett, a véleményeket továbbra is várom!! Illetve az, hogy szünet van, érvényes, de amikor van annyi időm hozom a részeket. A következő rész időpontja bizonytalan. Köszönöm azoknak, akik velem vannak.♥
xoxo, Pudiing.








- Gyerünk, passzold! - kiabált Jes.
- Megy! - kiáltottam majd a labdát a másik játékos lábai közt átpasszoltam, Jes pedig sikeresen vette a passzot. Átvitte 2 játékoson majd a labdát gyors passzal visszajuttatta hozzám én pedig rádobtam. Bement, a negyedik negyednek pedig vége lett.
- 75-49-re a Budapesti BT nyert - mondta a hangosbemondó.
-Ez az, megcsináltuk! - kiáltotta rám ugorva Mel, szintén az egyik csapattársam, akit követtek a többiek. Beletelt 5 percbe mire feltápászkodtunk és mentünk kezet fogni.

***

- Gyertek - mondta Jes, mikor már a szobája előtt álltunk, ugyanis egy győzelmi bulira készültünk. Jes is a suliba jár, most 11.-es - Ilyen ruháim vannak, válasszunk. Lu, neked ezt fel kell próbálnod, teljesen hozzád való! - intézte a mondata második felét hozzám. Eleget téve neki egy mosollyal elvettem a teljesen stílusomhoz illő rövidnadrágot, trikót és bementem a fürdőbe, ami a szobájából nyílt. Felpróbáltam és kimentem.
-Rendben, neked ez tökéletes lesz - mondta, mint egy diktátor - ez a cipő nagyon megy hozzá, vedd fel. Itt egy fülbevaló is, a hajadat pedig majd Gréti megcsinálja.
Minden utasítását követtem, egyikünk eszébe se jutott volna tiltakozni, ugyanis mi jártuk volna meg. Mikor mindenki kész lett, látható volt az eredmény.

Lívinek már volt jogsija, ezért vele mentünk. Bementünk a szórakozóhelyre, ahol sok-sok részeg kan próbálta megszerezni magának a kiszemelt prédáját. Nagyon meleg volt, ezért a dzsekit ami rajtam volt, azonnal levettem.  A csajok nagy része a pulthoz ment inni, a többiek pedig táncolni. Én az utóbbiak közé tartoztam. Táncoltam, táncoltam és táncoltam. Valamikor egyedül, valamikor az egyik csapattársammal, vagy azzal a fiúval aki odajött hozzám. Az este folyamán ittam is, bár nem sokat de mégis eleget ahhoz, hogy meg lehessen látni rajtam. A hangulat nagyon jó volt, önbizalommal töltött el, hogy keresték a társaságom. A csapat itt Pesten elég híres, szerepelt már jó pár cikkben, újságban. Nem is tudom miért kerültem be a csapatba. Hisz világbajnok szintűek is vannak ott mégis beállítottak kezdőnek. És egyszerűen imádom. Bár néha a sok tanulás mellett nem igazán megy olyan jól. De nem is akarok a sulira gondolni. Meg néhány oda járó diákra. Mivel akkor is eszembe jutott Pete és Ju, megint ittam. Jó buli volt, kár hogy többre nem emlékszek.

  

 Hétfő reggel:

- Mmm - nyöszörögtem mikor a hangos hang a fülembe fészkelődött - hagyd már abba - motyogtam és nehezen de kinyomtam a telefonom.

- Gyerünk, kelj fel ha nem akarsz elkésni -jött be testvérem a szobába és elhúzta a függönyt fényt csinálva a kis helyiségben. Felnyögtem és elfordultam, Keve pedig rámugrott.

- Azonnal szállj le rólam - morogtam neki kicsit sem nőiesen, de nem hatotta meg - Mondom szállj le rólam! - mire lelöktem magamról és utána eredtem, de az orom előtt becsapta az ajtót. Szinte magam előtt láttam azt a bizonyos vigyorát. Erre a gondolatra megforgattam a szemem és visszaindultam a szobámba. Kiválasztottam a ruhámat és felöltöztem. Mivel ma nagyon fújt a szél hajamat oldalra fontam és melegen öltöztem, de a sütő nap miatt előkészítettem a napszemüvegem. Bepakoltam a sulitáskámba majd a fürdőszobában kisminkeltem magam, illetve kiválasztottam lent a cipőmet. Felordítottam Kevének aki lerobogott a lépcsőn gyorsan felkapta a cipőjét és már mentünk is ki. Az ajtót bezártük én pedig ráugrottam a hátára.

- Vigyéél - mondtam nyávogósan. Felsóhajtott majd nehezen de bólintott egyet. A szemüvegemet lecsúsztattam a szememre, hogy a nap ne bántsa. Alig mentünk pár perce, még nem voltunk a sarkon de egy olyan személyt vettem észre, aki már egy ideje bevéste magát az eszembe, és nem tudom kiűzni onnan. Azóta az eset óta nem is beszéltem vele, féltem, hogy a rossz döntésem miatt eltávolodunk.

- Cseszettül szeretlek - csengett a fülemben e két szava, és az akkori tekintetét még most sem tudom feledni. Erre most ott áll a sarkon, ránk, rám várva.