14. fejezet

Sziasztoook! Nem bírtam várni és unatkoztam tehát új rééész!^^ Tegnap olyan szomorú lettem este, lejátszottam a Life is Strange nevű játék 3. epizódját és a vége, ahhh :( Valaki még, aki esetleg játszik vele?:o Ő hogy fogatta?:o
Na de köszönöm az eddigieket, jó olvasást, puszaa:**
Pudiing





Mikor hazaértem nem az várt mint amire számítottam. Hajnali három és négy között lehetett az idő, ezért halkan próbáltam közlekedni a félhomályban ügyelve arra, hogy ne verjek le semmit. Felmentem a szobámba majd felkapcsoltam a villanyt és már készültem a szekrényemhez mikor megakadt valamin a szemem. Az ágyamon ülő testvéremen. Kis híján majdnem szívrohamot kaptam amint tudatosult bennem, hogy ő bizony ott van és azzal a mindent tudó szemeivel néz rám.
- Hülye vagy? Tudod, hogy megijesztettél? - kértem számon.
- Megint balhéztatok igaz? - ahogy nézett egyből bűntudatom lett.
- Igen - suttogtam magam elé majd leültem mellé az ágyra.
- Tudod, hogy nem szeretem ezt. Elrontod ezzel az életed - mutatott végig rajtam és enyhén piától nedves öltözékemen -, kértem, hogy ne csináld.
- És egy ideig nem is volt semmi, egészen máig. Már jó ideje nem voltam benne semmi velük kapcsolatos dologban - hangom halk volt a környezetet tekintve mégis erélyes és kemény -. Aztán a mai, azaz tegnapi egy szar nap volt és ideges voltam. Tudod, hogy gondom van ezzel. Hogy gondjaim vannak.
- De mi próbálunk segíteni neked. Én próbálok mindent megtenni azért, hogy ne keveredj bajba!
- Mégis sose velem hanem a haverjaiddal vagy! - hangom hisztérikus volt és majdnem elsírtam magam. Túl sok volt az este.
- Ne haragudj - szemeibe nézve sajnálatot, törődést és igaz szeretetet láttam.
- Te ne haragudj - bújtam hozzá és szorosan megöleltem - Annyira sajnálom. Szeretlek.
- Én is téged - puszilta meg a a hajam - gyorsan zuhanyozz le, veled alszok - jelentette ki. Másra se vágytam jobban. Ilyenkor szeretem igazán.
- Sietek - majd felpattantam és pizsamámat felkapva mentem a fürdőszobába. Megnyitottam a vizet, hogy felmelegedjen míg én leveszem piszkos ruháim és bedobom a mosógépbe. Elindítottam a mosást utána pedig  lemostam a sminket magamról és beálltam a meleg vizű zuhany alá. Kész felüdülés volt ahogy a cseppek szaporán peregtek le testemen rengeteg helyet felkutatva. Egy idő után kiszálltam a zuhany alól megtörölköztem és egy kicsit rászárítottam a hajamra. Nem szoktam teljesen megszárítani mert az sokáig tartana és nekem nincs elég türelmem. Kiléptem a fürdőszoba ajtaján majd az ágyamba vetettem magam, ráhajtottam a fejemet Kevin mellkasára ő pedig átkarolt szeretetet nyújtó, meleg karjaival. Hamar elaludtam és az istenért se cseréltem volna senkivel jelen helyzetben.
Reggel anya hangjára keltem illetve arra, hogy felkapcsolja a villanyt.
- Aranyosak vagytok meg minden, de ha elkéstek bünti lesz. Nyomás, ki az ágyból! - tapsolt kettőt majd megpuszilta az ajtó felé igyekvő álmos testvéremet aki ezt követően el is hagyta a szobámat, anya pedig nyomott nekem is egy cuppanósat orcámra majd elköszönt és ment a munkahelyére. Előléptették így többet keres, de a munkaideje is meghosszabbodott tehát csak este jön haza.
Odamentem a szekrényemhez és csak néztem a sok divatos ruhám, a sok bandás cuccot és a sok fekete szerelést. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel erre pedig csak egy megoldást találtam.
- Keve! Segíts nekem! - ordítottam a közel lévő szobába. Szerencsére hangom célt ért és testvérem bedugta fejét az ajtómon én pedig álltam ott fekete csipkés fehérneműmben kicsit sem zavartatva magam. - Nem tudom mit vegyek fel! Segíts! - néztem rá bociszemekkel számmal játszva, cukit adva, hogy elérjem nála a kellő hatást. Sikerült.
- Jó, rendben, csak ne nézz rám így! - forgatta meg a szemét és a szekrényemhez lépett. Én elvigyorodtam és mögé léptem majd hátulról átkarolva jóval nagyobb testét puszit adtam az arcára.
- Köszönöm - mosolyogtam, csoda, hogy nem hívtak az új Colgate reklámba.
- Mit szólsz ehhez? - vette ki a ruhadarabokat Narniából. Imádom az ízlését.
- Tökéletes, köszönöm - pusziltam meg majd elvettem a ruhákat és öltözni kezdtem. Igen előtte. Nem számítottam, hogy lesznek következmények, arra pedig végképp nem, hogy lefotóz.
- Te lefényképeztél miközben itt állok egy szál bugyiban és melltartóban? - szemeim villámokat szórtak - Minek az neked?
- Tudod, sokaknak bejössz - vigyorodott el gonoszan - Lehet az egész sulinak látni kéne.
- Nem mered - húztam össze szemeim.
- Csak figyelj - nyújtotta rám a nyelvét és indult ki a szobámból de én ráugrottam a hátára és próbáltam kivenni kezéből a telefonját. De nem jött össze.
- Add már ide!!
- Nem!
- De!
- Nem!
- Akkor töröld ki! Most!
- Bocs, de nem - majd ledobott a hátáról és bement a szobájába ahova esélyem se volt utána menni ugyanis a homlokom megtapasztalta, hogy bezárta maga után. Inkább visszavonulót fújtam és a szobámban már tényleg felöltöztem. Bordó, fekete madár mintás rövidnadrágom nagyon jól mutatott a fehér atlétával amin szintén feketével 'Cute but Psycho' felirat volt és engedett látni egy kicsit a hasamból amiért a lenge fazonút választottam. Egy barna, narancs kockás inget kötöttem a derekamra majd felraktam csuklóimra pár karkötőt, egy gyűrűt is vettem fel amin egy kés volt illetve a nagyon kilyukasztott fülembe azt a sok-sok fülbevalót. Felvettem a fekete nyakláncom ami olyan volt, mint egy drótkerítés. Legalábbis én így tudom leírni. Hozzácsaptam a szürke színű vans cipőm és mentem a fürdőbe. Ott megcsináltam a sminkem ami már megint többre sikeredett a megszokottnál. Szerintem kezdek változni.  Először bekentem az arcom pirosság elleni krémmel aminek következtében hulla fehér lett az arcom így ezt elfedtem bőrömhöz illő púderrel. Szemeimet kihúztam szemceruzával, tusvonalat is húztam, ami most kivételesen jól sikerült. Piros, cseresznyés szájfényemmel kiemeltem ajkaimat majd bedobtam a suli táskámba, ugyanis száz százalék, hogy le fogom nyalni onnan. A hajamat csak kifésültem és úgy hagytam, természetesen. Visszamentem a szobámba és bepakoltam a mai naphoz szükséges könyveket és miegymást.
A suli felé vezető utat mindketten BMX-szel tettük meg hol versenyezve, hol egymást nyúzva. Mikor már a suli kapuján mentünk be, akkor is csak civakodni tudtunk, mert megint előjött a reggeli téma.
- Sziasztok! Miújság? - köszöntek barátaink mikor oda értünk, de sajnos jobb elfoglaltságunk is akadt minthogy választ adjunk.
- Nem fogod megmutatni egyik gyökérnek sem érted?
- Ugyan miért nem? - húzta fel szemöldökét csintalan mosollyal - Biztos drága barátaink is kíváncsiak lennének a látványra amit oly sokszor láthattam.
- Szerintem meg pont nem!! Töröld ki! - ki voltam akadva és féltem. Féltem, hogy tényleg megmutatja aztán pedig lehurrognak, hogy ilyen borzadalmat még egyikük sem látott.
- Akkor megkérdezem - sóhajtott majd elővette telefonját farzsebéből.
- Nem kérdezed, hallod tedd el! - próbáltam kikapni a kezéből de késő volt. Ott abban a pillanatban úgy éreztem, nekem teljesen végem.
- Szerintetek is dögös nem? - kérdezte a srácokat feléjük nyújtva telefonját én pedig lehunyva szememet kezembe temettem az arcom.
- Aztakurva! Lu vetkőzz, most. Élőben is látni akarom! - Nem vártam erre a megnyilvánulásra Nózitól ezért éreztem, hogy a reggeli krém hatása elveszett mert biztos voltam abban, hogy fülig elpirultam. Hitetlenül ránéztem az említettre majd vállába bokszoltam és zavartan elfordultam.
- Nézzük csak ki van zavarban - folytatta kaján vigyorral az arcán Olivér.
- Neked csajod van nem? - kérdésem jogos volt, ugyanis nemhiába estem le a hátáról aznap és kötöttem ki kórházban, és ezt ő is nagyon jól tudta.
- Már nem - vonta meg a vállát  - de még lehet - kacsintott rám és mivel mellette álltam átkarolt kezével. Erre csak belecsíptem az oldalába és közelebb bújva hozzá ránéztem az egyetlen személyre a társaságunkban, akinek szavát sem hallottam még. Viszont azt nem vártam, hogy Patesz teljesen elpirulva nézett rám majd észrevéve magát hamar elpillantott és késve kicsit nyomott egy puszit az arcomra. Ha már elmaradt a köszönés..
- Bocsi de nekem mosdóba kell mennem - közölte és gyorsan eliszkolt én pedig furcsán néztem a szakadó társaságra, akikhez megfontoltam, hogy idehívom a suliorvost, hisz annyira röhögtek ahogy csak ember el tudja képzelni.
- Na jó srácok, elég volt, én mentem - megpusziltam őket és elköszönve gyorsan An felé futottam aki akkor ment fel a lépcsőn az osztályteremhez. Gondolom.
- Szia Ann. Mizujs? - kérdeztem vörös hajú barátnőmre nézve.
- Szia, semmi érdekes. Ha ledobjuk a táskát eljössz velem büfébe?
- Persze - mosolyogtam amit szívesen viszonzott. Valóban úgy volt, ahogy megbeszéltük, ledobtuk a tatyókat és mentünk a büfébe. Én vettem egy dobozos pepsit és egy virslis szendvicset tekintve arra, hogy még nem ettem. És ezt gyorsan javítani kell. Ő pedig vett egy oreós csokit, sajtrudat és az elmaradhatatlan pepsi kólát. Leültük a büfé közeli zöld padra és elkezdtünk enni. Igazából elfeleztük a dolgokat és megosztoztunk rajta, koccintottunk a dobozokkal és be is faltuk még a csokit is becsengő előtt. Jól elbeszélgettük egymással, mint két jó barát. Régi jó barát. Már készültünk bemenni a terembe, mikor valaki meggátolt benne.
- Ne haragudjatok, Luca, egy pár szó erejéig eljönnél velem? - a dögös osztályfőnök kérésére An kicsit meglökött majd elköszönve a tanártól bement a terembe. Egyedül hagyva Mr. Dögössel.