03. fejezet

Sziasztok! Köszönök mindent pudingok!:) A 12 feliratkozót és az 1000+ megtekintést. Nagyon köszönöm!*-*
De nem húzom a szót, itt a rész, véleményeket szívesen olvasok és remélem lesz(nek) új feliratkozó(i)m.:) xoxo Pudiing.




Ránéztem az órára és pont hat óra volt. Lerobogtam a lépcsőn és elkiáltottam egy "Megyeek"-et, mire még kétszer rányomtak a csengőre. Igen, ezer százalék, hogy ez Patesz. 

Igen, Ő volt az. Nagyon bulisra sikeredett az este, bár már megszokhattuk volna, nemde? Miután megjött egyből a konyhába vezetett az utunk, enni lasagne-t. Kedvencünk. 15 percig faltuk az isteni ételt, majd felmentünk a szobámba. És ki sem jöttünk reggelig, csak ha valamelyikünknek folyó ügyei akadtak, mert hát, mi is emberek vagyunk, szokásunk kijárni a WC-re. A Walking Dead szörnyen jó volt, viszont egy idő után totál bealudtam Pete mellkasán. Igen együtt aludtunk, de mindig ez van ilyenkor. Gondoljátok ilyenkor, hogy mégis miért vagy hogyan vagyunk ilyen jó kapcsolatba!? Bevallom, régen jártunk két hónapig, de aztán neki megtetszett egy másik lány, és szakítottunk, de ugyanúgy megmaradtunk legjobb barátok. És szeretek a legjobb barátja lenni. Igaz, akkor szerettem a szerelme lenni, és ha megkérné, most is simán igent mondanék, mivel nagyon szeretem őt, de nem vagyok szerelmes belé. Még jó hogy tetszik, mikor iszonyúan dögös (hú, ezt képzeljétek el az én számból) és jópofa. De ugyanígy tetszik Oli és Nózi ( ha együttesben játszanának fasza név lenne.. tök jól hangzik) is. Viszont az első csókom is Petétől kaptam. De nagyon elkalandoztam, térjünk vissza a ma reggelre.
Arra ébredtem, hogy valaki a hajamat birizgálja, amit mellesleg imádok. Nem kellett sokat gondolkoznom hogy ki is az, mivel ha együtt alszol a legjobb barátoddal, csak nem egy anyukád simogat. Kinyitottam a szemem és "meglepetésemre" Pete mosolygott vissza rám. Olyan aranyos volt, hogy én is elmosolyodtam. Megöleltem, majd egyszerre nyomtunk a másik arcára egy reggeli puszit. Elég jól indult a napom.
- Hány óra? - kérdeztem meg tőle, mivel abban az időpontban az időérzékem egyenlő volt a nullával.
- Fél 7. Szerintem készülődjünk.
- Okés.
Kikászálódtam a meleg ágyból (és Patesz meleg öleléséből) majd bementem a fürdőbe. Levettem a pizsamámat a vizet megengedtem, és langyosra állítgattam. Remek érzés volt letusolni, majd a barack illatú tusfürdőmmel mosakodni. Miután kiáztattam bőrömet, kiszálltam, megtörölköztem és magamon hagyva törölközőm visszamentem a szobámba. Mikor Pete meglátott, megint elpirult ( egyre gyakoribb lesz, hmm..) majd megfogta a cókmókját és bement zuhanyozni. Míg bent volt kiválasztottam mit veszek fel. A választásom egy világoszöld rövidnadrágra, fehér pólóra amim fekete felirat szerepelt és egy fegyver a szöveg miatt. ( Fashion Killer ). Hozzá felvettem a fekete vans cipőmet és kész is voltam. Éppen arra vártam, hogy jöjjön ki mivel szerettem volna megcsinálni a hajamat és sminkemet, mikor anya benyitott a szobába.
- Elmentem, ne késsetek el. Puszilom Kevint a kaja pedig ott van a pulton. Jó legyél, és lehetőleg most ne kapj egyből szaktanárit.
- Oké, szia anya.
Elment, maga mögött pedig becsukta az ajtót. Nem telhetett el fél perc sem, mikor Pete kijött a fürdőből, készen. A haja kuszán állt, most nem volt rajta zselé, de így is nagyon jó volt. Tulajdonképpen nekem így jobban is tetszik, mert mikor piszkálom a haját nem lesz csupa ragacs a kezem.
- Jól nézel ki - dicsért meg kedvesen - Lemegyek enni míg te csinálod a fejedet, majd hagyok neked valamit, hallom a pulton van a koszt. - kösz, tipikus. Food and nothing else. Ez a mottója.
- Köszi, de tényleg hagyjál enni, mert különben véged van. - közöltem vele. Biccentett egyet majd kiment a szobámból feltételezem a konyhába. Én újra bementem a párás és meleg fürdőszobába ( nem igaz, hogy mindig elfelejti kinyitni az ablakot! Mindig én csinálok utána mindent ) és megfésülködtem. Kezembe vettem a hajsütőt és míg vártam, hogy bemelegedjen megcsináltam a sminkemet. Mire kész lettem vele a hairmachine ( :D ) is megfelelően meleg volt, így elkezdtem a hajamat csinálni.

Kb 20 perc múlva battyogtam le a konyhába, ahol egy pudingot ( *-* ) véltem felfedezni. Odarohantam és ijesztő sebességgel bontottam fel majd ettem meg. Nyami. A nappaliban ment a TV, szóval arra következtettem, hogy Pete éppen azzal foglalja el magát. Felszaladtam a táskánkért, majd leszökdeltem a lépcsőn a táskákkal. Az enyémet felvettem a hátamra a másikat pedig kedves barátom ölébe dobtam. Vette a lapot majd lekapcsolta a csodagépet.  Felvettük a deszkánkat majd elhagytuk a házat. Álmosan gurultunk a deszkánkon csöndben a suli felé. Nem az a kínos csend volt, hanem az "álmos vagyok nincs kedvem semmihez" csend.  Mire suliba értünk már becsengettek így elváltunk egymástól egy puszival, és mentünk a termekbe. Szerencsére a második napon nem késtem el, a tanár nem volt bent mikor bementem. Leültem a helyemre majd fejemet a padra hajtottam.
***
- Hé, Lu, kelj fel! Át kell mennünk a nyelvi előadóba. - ébresztgetett Áron.
- Mi? Már a 6. óra lesz? - kérdeztem teljesen ledöbbenve. Ezek szerint az egész napot végigaludtam és a többiekkel nem is beszéltem. Vajon Pete is ilyen ügyes volt?
- Igen. Gyere, nem akarok elkésni. Elvileg az angol tanár elég szívós. - húzta el a száját.
- Vigyél a hátadon! - kértem, majd kiskutya szemekkel meredtem rá.
- Ahj, jó. Gyere - fordított nekem hátat, ezzel könnyítve feljutásomat oda. Felmásztam a hátára a táskámat pedig odaadta Ri-nek.
- Köszi srácok - mormoltam, majd Árcsi vállára hajtottam fejemet szememet pedig lehunytam. Mire föleszméltem már kérte Áron, hogy szálljak le a hátáról. Megtettem, Ri pedig odaadta a táskámat. Kivettem az angol cuccom és próbáltam nem elaludni. Sikerült is. Az angol tanár egy vén nyanya aki erős rózsaszín rúzzsal kente be a száját és kék szemhéjfestéket maszatolt a szemére. Borzalmasan nézett ki. Egész végig erélyesen és figyelmeztetően beszélt Marika néni (így hívják, ha jól emlékszem) így nem igazán tudtam aludni. Mikor a dupla órának vége lett elköszöntem a többiektől majd a srácokhoz mentem, akik megérzésem szerint a büfénél voltak. Pete álmos tekintete továbbra is arcán maradt, én pedig ráugrottam Oli hátára.
- Vigyél haza! Fáradt vagyok! - nyafogtam.
- Ennyire hosszú volt a maraton? - kérdezte röhögve. Legalábbis a válla rázkódásából ezt vettem ki.
- Aha, vigyél, én meg alszok. - hisztiztem. Épp fordult meg hogy vigyen haza de alig tettünk meg pár lépést az asztalok közt egy lány hangra lettünk figyelmesek.
- Te megcsalsz? - sipítozta az a valaki, mire Oli megijedt és elengedett. Hát ezt ne próbáljátok ki ott, ahol rengeteg szék és asztal van túlzsúfolva. Egy nagy ütést éreztem a fejemen és minden kezdett homályosodni. Épp fejemhez kaptam, mikor a szemem lecsukódott és francért sem bírtam kinyitni.