08. fejezet

Sziasztok!! Itt a 8. fejezet, remélem tetszeni fog, és várom a véleményeket:)
Köszönöm a 21! feliratkozót és a 3500+ megtekintést. Nem tudom ki, hogy van vele, de én nekem ez nagy siker, és ennek nagyon-nagyon örülök.^^
És akkor jó olvasást.:D Szombaton jön a következő rész, viszont csak estefelé ugyanis központit írok ( úristen ) Egerben délután meg fellépésem van, de a rész mindenféleképpen meg lesz:)
Egyb. mit gondoltok az új design-ről?:0
Xoxo, Pudiing.

- Na akkor jössz? Hidd el, felejthetetlen egy nap lesz ez számodra. - kacsintottam és elindultam az ajtóhoz hátrahagyva a még mindig döbbent srácokat. A nők varázsa.



Kiléptem az ajtón nyitva hagyva magam után majd megállva a kapuban vártam Ju-ra. Fél perc után meg is érkezett Kevével együtt. Igazából Kev elköszönt mert egy másik irányba ment, hogy a haverjaival menjen suliba. Justin elég idegesnek tűnt, és hiába sejtettem az okát ( eléggé megnéztek az utcán ), rákérdeztem. Ez az én szórakozásom végülis, nem?
- Mi a gond? Idegesnek tűnsz - néztem rá nagy szemekkel, kicsit túljátszva. Á, dehogy élvezem!
- Szerinted mi? Minden egyes pasi aki a közeledben van majd levetkőztet a szemével és még azt kérdezed, hogy mi a bajom? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Csak nem féltékeny vagy? Ennyire birtokló lennél? - flörtöltem vele. Ez én vagyok? Vagy ez csak a növésem eredménye? Nem mondott semmit csak megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat. Szóval féltékeny. Nemsokára odaértünk a sulihoz, útközben sok ismerőst láttam és egy csomó srác megnézett magának viszont Justin halálra intő szeme elűzte őket. Haha.☺
Mikor megérkeztünk a sulihoz a srácok kint voltak, még az osztálytársak is.
- Köszi, hogy elkísértél - mosolyogtam rá.
- Nincs mit, a héten úgyis az enyém vagy - jelentette ki magabiztosan majd kacsintott egyet. Szóval így állunk?
- Azt gondolod? - kérdeztem miközben végigsimítottam fedtelen karján.
- I-igen, úgy gondolom - nyelt nagyot. Szóval alig bírt magával. Úgy tűnik, hogy nem csak az én szempontomból változtak a dolgok, hanem az övéből is. Közel hajoltam arcához és csókot nyomtam rá, vészesen közel a szájához. Majd a szája sarkába. Végül megelégelte és kezeit derekamra helyezte, közelebb húzott magához és megcsókolt. Ez tipikusan olyasmi féle csók volt, amit az ember nem szívesen lát. Páran füttyögtek és abban is biztos voltam, hogy valamennyien a pokolba kívánnak, de majd meghaltam, annyira jó volt. 
- Ideje lenne menned - közöltem vele.
- Rendben. Osztályprogramon leszek, de délután már ott is vagyok.
- Ajánlom is - kacsintottam kacéran majd egy puszit nyomtam a szájára és elindultam a döbbent többiekhez.
- Sziasztok! - köszöntöm "csapatomnak". Pete, Nózi Oli halkan visszaköszöntek, leplezni sem tudták döbbenetüket. Megpusziltam mindegyikőjüket és odamentem az osztályomhoz. Köszöntem nekik, de ők normálisan viselkedtek. Mivel még nem ismernek annyira, gondolom így nem tűnik nekik furcsának a helyzet.
- Bejössz velem? - kérdeztem Ann-t bociszemekkel.
- Aham, eljössz velem büfébe? Éhes vagyok.
- Okés, menjünk. 
Bementünk a suliba, útközben egy csomó embernek kedvesen köszöngetve akik nem is ismernek minket. Talán szert tettünk egy kis népszerűségre így 9. legelején. Hamar a büfébe értünk ahol nem volt sor, így egyből vehettünk pár dolgot. An pulykamelles szendvicset, egy dobozos kólát ( Pepsi - rokonlélek ) és müzlit vett, míg én egy dobozos kólát ( naná, Pepsi ) és egy Kinder tejszeletet. Amit meg is ettem. Finom volt. A felét mondjuk Ann biztos elcsaklizta tőlem, de fontolóra vettem, hogy veszek még 1-et. Mire a Vörös megette a szendóját be is csöngettek. Az első óra csütörtök révén Spanyol volt. Az óra hamar elment, ahogy a következő 3 is ( töri, angol, info ). Azután jött a kémia Mr. Kraz-zal. Pontosan csengetéskor jött be a terembe, mikor Áron padján ültem és beszélgettem vele az extrém sportokról. 
- Luca, megtennéd, hogy a helyedre ülsz? - kérdezte kimérten. Igaz, hogy helyes és tud viccelődni, de abban a pillanatban kicsit megijedtem hangsúlyától.
- Igen, persze - mondtam miközben a helyem felé araszoltam.
- Köszönöm. Na szóval, ma a Klórt és vegyületeit fogjuk átismételni. Nyolcadikos anyag tudnotok kell, tehát..

És kezdődött a rizsa. Értem a kémiát és viszonylag szeretem is, mindig ötös voltam belőle, így ha kérdezett kapásból tudtam rá válaszolni. Viszont mindig engem kérdezett. Tisztára olyan volt, mintha csak engem látna az osztályban, persze ez lehetetlen, mert mikor Balu vagy Ri hülyéskedett rájuk szólt. Mindenki hamar kiment csengőszó után elköszönve kedves ofinktól, és én is mentem volna mikor megbuktam a pad lábában és elestem. Csakis én lehetek. A könyveim a földön a táskám az oldalamat nyomta mivel félig azon tehénkedtem, a könyököm és térdem pedig sajgott. Mire feleszméltem egy kezet láttam magam előtt. Kraz tanárúr volt a kéz tulajdonosa és azt elfogadva félig felsegített majd segített összeszedni a táskából kiszóródott könyveim sokaságát. Kicsit furcsálltam a helyzetet ezért felnéztem, de abban a pillanatban ő is felnézett, Rám. Olyan közel voltunk egymáshoz és tekintetem az ő gyönyörű kék szemébe fúródott.