09. fejezet

Sziasztoook! Ne haragudjatok, hogy a tegnap este helyett most hoztam a részt. A központi jó szar volt, este 22:43-kor értem haza és nagyon álmos voltam ezért elszundiztam.
Köszönöm a feliratkozókat és a megtekintéseket, illetve a kommenteknek is nagyon örülök!:)
Jó olvasást!;)
xoxo, Pudiing.


  Kicsit furcsálltam a helyzetet ezért felnéztem, de abban a pillanatban ő is felnézett, Rám. Olyan közel voltunk egymáshoz és tekintetem az ő gyönyörű kék szemébe fúródott. 


- Gyönyörű szemed van - mondta ki. Láthatólag nem akarta, csak kicsúszott a száján, én viszont meglepődtem. Gyorsan felállt és felsegített engem is.
- Köszönöm, ez rendes volt öntől - köszöntem meg. Nem igazán tudom, hogy kéne vele beszélnem.
- Tegezz nyugodtan - mosolygott rám. Egyszerűen olyan helyesnek (!!) véltem, hogy elmosolyodtam látványa miatt.
- Akkor köszönöm neked - mondtam mire mosolya még szélesebb és szexibb lett. És már megint ott tartok, hogy a tanárommal flörtölök. Nevezhető ez flörtölésnek? Vagy pontosan mi is ez? Ez nekem magas. Meghallottam a csengőszót ezért ideje lett volna távozni a gázos helyzetből.
- Én nekem.. m-mennem kell..izé..órára. - kicsit sem volt gáz. Dadogtam illetve teljesen elvörösödtem, mikor felsőtestére tévedt tekintetem és mivel ingén keresztül eléggé jól látszottak az izmai, teljesen zavarba jöttem.
- Rendben. Milyen órád lesz? - kérdezte kedvesen. A fejem még mindig vörös volt és éreztem a torkomban azt a bizonyos gombócot.
- A- azt hiszem magyar lesz. A 211-es teremben.
- Rendben, jó tanulást. Tanulj holnap fizikára, dolgozatot írunk az ismétlésből - mosolygott rám. Miért mondja el ezt nekem? Ezt nem kéne bejelenteni. Miért érzem magam mégis ilyen boldognak és különlegesnek, amiért ezt megosztotta velem? Áááá, elegem van!!
- K-köszönöm, viszlát - mentem volna sietősen az ajtó felé, ugyanis az arcomat még egy rák is megirigyelhette volna.
- Luca! - szólt utánam.  A fenébe. Megálltam de nem néztem vissza.
- Szia, és te is úgy köszönj el tőlem, hogy "Szia".
- R-rendben, holnap találkozunk az órán - mentem ki a teremből. Úr. Isten. Milyen ciki már, teljesen elvörösödtem!! Miközben mentem a terem felé láttam Oli-t és Nózit.
- Szia Puding! - köszöntek rám. Tökéletesen egyszerre.
- Sziasztok - integettem nekik. Oda mentem hozzájuk nyomtam egy puszit az arcukra ( lehet kicsit sok lesz már ). A  felsőévesek majd felfaltak a szemükkel.
- Mi történt? Tiszta vörös vagy - nézegetett Nózi.
- Eh, mi? N-nem történt semmi. Most megyek órára, sziasztok - köszöntem el majd futottam tovább a teremhez mert szólt a második csengő, azaz a becsengő. Az előző csak jelzőcsengő volt. Kicsit sem feltűnően tagadtam, á dehogy!
- Szia - köszöntek vissza furcsállva. Hallottam a hangjukon.
***
Vége a sulinak. Siettem összeszedni magam és mentem ki, ugyanis biztos voltam benne, hogy Ju itt lesz. Főleg, hogy órán kaptam SMS-t  tőle. Viszont mikor kimentem nem az várt, amire számítottam. A kapu előtt nagy tömeg állt, feltételezem körbe álltak valamit. De még mit! Mikor közelebb mentem és átfurakodtam a tömegen éppen Justin és Patesz püfölték egymást. Elszörnyedtem a látványon. Egyik sem verekedős típus, csak akkor ütnek meg valakit, mikor éppen védeni próbálnak egy számukra fontos vagy jelentős dolgot. Pont ezért nem vártam ezt kettőjüktől. Főleg, hogy egymást verték!! Justin orra vérzett míg láttam, hogy Pete szája fel van szakadva és abban is biztos voltam, hogy Ju megütötte az arcát. Észbe kaptam és odafutottam hozzájuk. Próbáltam szétszedni őket de nem igazán ment. Szemembe könnyek gyűltek a tudattól, hogy számomra két fontos ember ezt csinálja.
- Fejezzétek már be!! - ordítottam rájuk. Úgy tűnik most fogták fel igazán, hogy ott voltam.  Mindketten lihegve, sebeiket megtörölve és meglepődött mégis dühös szemekkel néztek rám.
- Miért? Miért kezdtétek el verni egymást? Egyikőtöket sem úgy ismerem, hogy csak úgy verekszik. Valami nyomós oknak kellett lennie. Mi volt az? Mi volt az ok, amiért ennyire nem bírtatok meglenni egy légtérben? - dühös voltam, és a végére még egy könnycsepp is legördült az arcomon. Hamar letöröltem, de biztos vagyok benne, hogy látták.
- Jó - jelentette ki Pete, amivel meglepte Justin-t - Tényleg tudni akarod? Legyen - nézett rám olyan szemekkel, amiktől kirázott a hideg. Nagyon kíváncsi voltam a válaszra, de féltem is tőle, mivel éreztem, hogy nem kellemes dolog lesz.