00. fejezet (Prológus)

Sziasztok! Ez itt a 00. fejezet, avagy prológus, mindennek a kezdete. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog a blog, a rész, és minden amit itt találtok. Egyszóval köszöntelek a blogomon! Kommentelni és feliratkozni szabad, és írhatsz Chat-be is.:)                                                           xoxo, Puding

 

A nevem  Puding, most leszek  kilencedikes. Igazából azért ez a becenevem, mert imádom a pudingot. Na jó, rendesre véve a figurát a nevem Boros Luca. Mivel a gólyatábor év közben lesz, ezért nem sikerült senkit sem megismernem leendő osztálytársaim közül. Mondok magamról pár gondolatot. Hátközépig érő barna, egyenes hajam van, és zöld szemem. Bár be szoktam göndöríteni, mert jobban szeretem úgy. ( Mi ez? Akinek egyenes haja van az szereti a göndört, és így fordítva… tényleg nem értem, na mindegy). Van egy öcsém, Kevin aki egyszerűen imádnivaló. Igazából velem egyidős, ikrek vagyunk, de én vagyok az idősebb, amivel általában cukkolni is szoktam. Anyukám egy cégben dolgozik, míg apa külföldön, hegesztőként. Habár nem vagyunk gazdagok, de próbálják mindenből a legjobban nyújtani nekünk, hogy éreztessék velünk, szeretnek. Hobbim a tánc, amit versenyszerűen űzök már 8 éve, na meg a kosárlabda, amit nagyon élvezek. Nem tudom mi lenne velem e sportok nélkül, hisz nem tudnám miben levezetni néhai idegességem. Így volt ez ma reggel is. Nagyon izgultam első nap révén. Mivel Budapesten élek, ezért nem kollégiumban lakok, hanem bejárós vagyok. Reggel hat órakor már kint kosaraztam. Igen, van saját kosárpálya az udvarunkon. Nem kosarazhattam sokáig, ugyanis anya kijött és bezavart készülődni. Csupán csak fél órát voltam kint. ( :( ) Amint felmentem a szobámba és kinyitottam a szekrényemet idegességem az egekbe szökkent.  Mint tudjuk, fontos az első benyomás, és mivel nem kell ünneplőben menni, hanem szabadon választott ruhában, meg van a lehetőségem arra, hogy akár jelenlétemmel elvarázsoljak akárkit. De én nem ilyen vagyok. Én az a tipikus vagy nem tipikus fiús lány vagyok, farmerral, egy pár számmal nagyobb, együtteseket ábrázoló pólókkal, és tornacipővel
na meg gördeszkával. Nem nagyon voltak lány barátaim eddig, mert nem egyezett az érdeklődési körünk. Ők imádták a lányos dolgokat, vásárlást és magassarkúkat, na meg az új divatot. Én pedig ott voltam a különc kis ízlésemmel, mert állandóan tornacipőket és deszkás cipőket néztem, és míg ők egy salátás tálat ettek egész nap, én csak úgy faltam az egészségtelen ételeket. Most gondolhatjátok, hogy kövér vagyok, de nem, mert sehogy se sikerül felszednem, aminek örülök is. Ezért voltak Általánosban is fiú barátaim, akikkel kimentünk a deszka parkba és hülyéskedtünk, nevettünk, elvoltunk.

Stílusomhoz megfelelő ruhákat választottam most is. A kedvenc farmer rövidnadrágom, egy Nirvana-s pólót, a piros Vans cipőm és a kedvenc bandáimat ábrázoló gumikarkötőket. Lementem a lépcsőn, és tudomásul vettem, hogy anya már elment. Hétre jár dolgozni, akkor pedig már 7:18 volt. Megettem az asztalra készített szendót, majd fogat mostam. Megfésültem a hajam, de már nem volt kedvem besütni, így egyenesen hagytam. A szemem kihúztam szemceruzával, a felső szempilláimat pedig szempillaspirállal kiemeltem. Így jó lesz. Bementem Kevinhez, hogy jön-e (újra egy suliba, hurrá.. nem az imádom, csak annyira idegesítő tud lenni... mint a testvérek 85%-a) mikor bementem pont akkor emelte fel a táskáját az ágyról. Szokás szerint most is nagyon jól festett.

-Szia öcsi. Készen vagy?

-Aha, mehetünk.

Kimentünk ( az ajtót gondosan bezártuk, mivel senki sem volt otthon, és nem akarjuk, hogy látogatónk legyen) ő felpattant a BMX-ére én meg a deszkámra és gurultunk is.

-Te izgulsz? – kérdeztem mikor már látni lehetett a sulit.

-Kicsit, és te?

- Eléggé. De nem lesz baj, ott van Pete, Máté és Oli is. És attól függetlenül, hogy semelyikükkel, még veled sem vagyok egy osztályban, szerintem megleszek. De aztán gyere be valamelyik szünetben.!

-Oké, oké. - nevetett túlpörgésemen.

Megérkeztünk a sulihoz, ahol rengeteg diák ment éppen az első sulinap kezdetekkor. Eléggé megnéztek minket ( vagy azért, mert Keve nagyon helyes, én meg (elvileg) szép vagyok, vagy azért mert érdekes stílusunk van.), ami elég jól esett, olyan büszkeség féle. Éppen leléptem a deszkámról és felvettem a kezembe, mikor kiabálást hallottam. Ha lehet, még jobban megnéztek.

-PUDING! – ordított Nózi (Máté), majd ő és a többi elmebeteg -ezalatt Olit és Kevét értem- rámugrott, majd nőiesen estem el túlsúlyuk miatt.

- Haha! - nevettem fel. - Szálljatok le rólam! Nehezek vagytok! - küszködtem ki.

-De annyira szeretüüünk! - hízelgett Oli, majd még szorosabban ölelt, kifojtva a levegőt belőlem.

- Szer-szeressetek fájdalommentesen, oké? 

-Jó, elengedünk, de csak mos az egyszer! - emelte fel mutató ujját Kev.

-Igenis!

-Na gyere ide! Csoportos öleléés! - majd engem középre tolva öleltek át. Belül zavarban voltam, de nem mutattam ki. Láttam a lányok irigykedő, gyilkos tekintetét. Eltoltam a srácokat és felvettem a deszkámat.

-Inkább segítsetek célba jutni.- mosolyogtam. - Már 7:45 van, és még meg kéne találnom az osztálytermet. - néztem a telefonomra majd rájuk.

-Gyere, Lu, a mesterek kézbe vesznek. Hanyas terem? - kérdezte Ol.

-103-as.

-Az a miénk mellett van, ez tök jó Nózi, nem?- fordult az említett felé.

-Aha. Így közelebb lesz hozzánk Puding és legjobb barátja puding. Mindkettőt imádom.- közölte, mire elröhögtük magunkat. Miután bementünk a suliba, lépcsőkön és folyosókon keresztül jutottunk át a teremhez. 9.B. Elbúcsúztam a srácoktól egy-egy öleléssel, és már mentek is a két teremmel arébb lévő hangzavaros osztály felé. ( Az előttem lévő osztály is eléggé az volt, már most. Szegény tanárok, majd ha megismernek..) Az ajtón leellenőriztem, hogy fent van-e a nevem, és mivel fent volt, lenyomtam a kilincset és benyitottam.