Boldog Új Évet!

Sziasztook! Nem résszel jövök, az csak szombaton lesz, hanem Boldog Új Évet kívánni!!:) Happy New Year pudingok! Szeretlek titeket!!<3
xoxo, Pudiing

05. fejezet

Sziasztok! Nagyon, nagyon sajnálom ezt a rengeteg késést, de nem szeretnék magyarázkodni mert mindennek meg van az oka. A csúszások előfordulhatnak, főleg most. Szeretném ha ilyenkor nem fejeznétek le és sajnálom azt az 1 leiratkozót, de ez van. Ha nem tetszik valami, el lehet menni. Szerintem meg lehet érteni, hogy nem mindig úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy az ember akarja. Mind1.
Utólag Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket kívánok!!♥Köszönöm azoknak, akik még velem vannak és olvasnák a folytatást, a 2000+ megtekintést. Illetve várom a részről a véleményeket!:)
Imádlak Titeket!!
xx, Pudiing.






Nem szólt, hogy erre jön/jönnek Amerikából. Nem gondoltam, hogy bekötözött kézzel egy baleset után, a suli kezdete előtt találkozunk legközelebb. Teljesen váratlanul ért.

- Szia Lu, csini vagy. Csak nem suliba? - kérdezte az oly rég látott barátom, Justin. Még 7 évesen ismertem meg egy nyaralásunk közben, Amerikában.
**Visszaemlékezés**
- Anya, már megint esik az eső! - hisztiztem - A játszótérre akarok menni! - dobbantottam a lábammal.
- Igen, én is. Játszani akarok Lucával! - csatlakozott Kevin.
- Ahj, gyerekek, miért nem tudtok az itthoni játékokkal játszani, lehetőleg idebenn? - kérdezte anya hitetlenkedve, utalva a kb. 40 perccel ezelőtti manőverünkre Kevével. Kivittük a játékokat az udvarra ( van egy házunk ) és ültünk a vizes füvön, esőben játszva a játékautókkal. Már akkor is fiús voltam.
- Mert az úgy unalmas! - folytattam.
- Jó, gyertek, felveszitek az esőkabátokat. Kimegyünk a közeli játszótérre - adta meg magát anya. 
- Ez az, megyünk játszótérre! Gyere öcsi!
Anya felöltöztetett minket és ő is esernyőt ragadott meg magának, majd kiléptünk az ajtón a meleg lakásból. A játszótér csak pár utcányira volt tőlünk, ami talán 10 perc séta volt. Mikor bementünk egy fiú meg egy kislány kergetőztek a homokban, az apjuk pedig nevetett rajtuk.
- Úgy látom nem csak ti vagytok ilyen rosszak - mosolygott ránk anya - Na menjetek, gyorsan - gyorsan!
Odamentünk hozzájuk anya pedig jött utánunk. Az angolt kezdőként tudtuk, hiszen anya amerikai, ott született és megtanította a nyelv alapját.
- Sziasztok - köszöntünk Kevével - játszhatunk mi is?
- Persze gyertek! Én Justin Cox vagyok ő pedig a húgom Nana. Én 8 éves vagyok, ő pedig 7. Ti kik vagytok? 
- Én Boros Luca vagyok, hívj Lu-nak és 7 éves. Ő pedig az öcsém Kevin. Ikrek vagyunk.
- Az király! Ezentúl barátok vagyunk, oké? - kérdezte mosolyogva a fekete hajú és aranybarna szemű fiú. 
Így lettünk elválaszthatatlan barátok. Nem csak én és Ju, hanem Keve és Nana is. Így négyen.
- Úristen! - vetettem nyakába magam és szorítottam magamhoz - Hogy kerülsz ide? És Nana? Miért nem szóltál?
A lányok néha szoktak egyszerre több kérdést is a fiúkhoz intézni, de általában azok nem képesek arra, hogy több dologra is koncentráljanak. Az többnyire a nő neműeknek meg. Tisztelet a kivételnek.
- Nekem is hiányoztál, de nem kapok levegőt!
- Uh, bocsi - engedtem el.
- Egyébként Nana puszil de ő nem tudott eljönni. És meglepetésnek szántam. Remélem aludhatok nálatok a következő egy hétben, ugyanis osztálykiránduláson vagyok és a szállás egy fos.
- Persze, gyere be. Keve! Nézd ki van itt! - az említett már jött is. Kezet fogtak és üdvözölték egymást majd elfeledkezve rólam mentek a nappaliba a csajokról dumálva. Tipikus.
***
A suli hamar befejeződött. Természetesen mindenki tudta, hogy mi történt, és bombáztak a hülye kérdéseikkel még azok is, akik nem is ismernek. Népszerűség? Talán. A mai napon a nyelvi órákat élveztem a legjobban, ugyanis imádom a nyelveket. De ezt már mondtam, szerintem. Az óráim után Justin várt kint az iskola előtt. Többen is sugdolóztak, hogy "Ki ez a helyes pasi?" vagy "Vajon kit vár?" és ilyenek. Újabb pletykaáramlat. Elköszöntem a többiektől egy öleléssel illetve egy puszival majd Ju felé vettem az irányt. Ahogy elnéztem mindenki irigykedve méregetett. Haha.
- Szia, remélem a mociddal jöttél - köszöntem mosolyogva majd megöleltem - Most nagyon lusta vagyok sétálni, mert valaki miatt otthon felejtettem a deszkámat.
- Szia, arra állok. Milyen volt a suli?
- Elment. Te mi jót csináltál?
- Otthon, vagyis nálatok lazultam. Tiszta felüdülés volt. Amúgy még mindig kényelmes az ágyad, a fehérneműid pedig egyre dögösebbek. - kacsintott és csibész mosollyal az arcán fürkészett.
- Hülye perverz! - csaptam a tarkójára - Nem tanították meg, hogy ne nyúlj más személyes dolgaihoz?
- Naa! - biggyesztette le a száját - És amikor te beárultál anyuéknak, hogy pornó újságokat tartok az ágyam alatti cipős dobozban? Azóta mióta azok nincsenek velem, az életem kész rémálom! - kezdte a műsírást.
- Jajj, egyem a szíved. Azok a dolgok nem kisfiúknak való - mosolyogtam angyalian miközben belőtt hajába túrtam. (Ezt a dolgot csak én szeretem, vagy minden velem egykorú lány??) Szúrós szemmel nézett rám, és ha ölni tudott volna velük, már nem hiszem, hogy sorra kerülne egy újabb gúnyolódás.
- Csak nehogy lelökjelek a motorról - vette elő a rosszfiús vigyorát.
- Nem mered, túlságosan szeretsz! - dörgölődtem hozzá mint egy macska. Megpróbáltam dorombolni is de az nem jött össze Ju pedig jól kinevetett. Megesik. Végszóra megérkeztünk a motorjához, aminek imádom smaragdzöld színét.
- Mit szólnál  hozzá, ha elvinnélek valahová? - kérdezte miközben a táskámat levéve vállamról az ülés alá tette majd sisakot nyomott a fejemre.
- Hová? - kérdeztem, pedig úgy is tudtam, hogy nem fogja elmondani. Mint ahogy máskor sem.
- Titok - kacsintott majd felült a motorra én pedig mögé. Átkaroltam a derekát ő pedig közben beindította a csodagépet és megindultunk. Valahova.

04. fejezet

Sziasztok pudingok!! Nagyon köszönöm az 1400+ megtekintést, és a pozitív véleményeket. Most is kíváncsi vagyok rájuk, és örömmel válaszolok mindenkinek akinek kérdése van, szóval írjatok nyugodtan.:) Sajna ez most rövidebb rész lett, de remélem nem haraptok.:0
Jó olvasást a részhez, xo Puding.





Egy nagy ütést éreztem a fejemen és minden kezdett homályosodni. Épp fejemhez kaptam, mikor a szemem lecsukódott és francért sem bírtam kinyitni. 

Nem voltam tudatomnál. Nem bírtam mozdulni és a hangok is egyre csak tompultak. A fejem szörnyen fájt, de ez is lassan enyhült. Mint minden más is környezetemben, testemben. Az utolsó amire emlékszem, hogy Oli a nevemen szólít és valaki a fejemre helyezi kezét. Mikor újra tudatomnál voltam minden fájdalom és érzés visszatért. A fejem sajgott illetve a csuklóm is szörnyen fájt, a hányingerről nem is beszélve. Csipogás csapta meg a fülem, ami csak egy helyen szokott előfordulni, a kórházakban. Kórházban voltam. A kezemet szorította valaki illetve éreztem, hogy azon a személyen kívül még egy ember tartózkodott a szobában. Szemeimet lassan megemeltem, de fénytől az azonnal visszacsukódott. Mikor pislogtam párat a fényt is kezdtem megszokni, így az arcokat is kitudtam venni. Aki a kezemet szorította az Keve volt, mellette pedig Pete foglalt helyet.
- Mmmm - nyöszörögtem.
- Lu, felébredtél? - ölelt meg - annyira örülök, hogy jól vagy! - szorított még jobban. Imádom Kevét. Nem vagyunk olyan érzelgősek, de ha valami baleset történik a másikkal mindig nyugtalanok vagyunk és aggódunk. Hisz testvérek vagyunk, méghozzá ikrek. Ez természetes, szerintem.
- Rosszul vagyok. - jelentettem ki, és majdnem kidobtam a taccsot. Undi.
- Agyrázkódásod van. Nem szóltam még anyának, mert tudom, hogy nem bírnád. Oli pedig lent van a büfében, mert nem bírt magával és mindenért magát okolja.
- Mert hülye. - közöltem egyszerűen - Pete, hívd ide az orvos, please. Vizsgáljon meg, aztán had menjek.
Nálunk ( főleg nálam ) gyakori, ha egy- egy szót angolul mondunk, bár van olyan is, mikor elememben vagyok akkor képes vagyok angolul vagy spanyolul beszélni. Folyékonyan megy, mivel sokat utaztam, nyaralások, versenyek, kiruccanások sorozata miatt.
- Az orvos itt is van. - lépett be egy 40-es éveiben járó pasas. - Kozmutza Endre vagyok, örvendek.Meg is vizsgálom, és ha mindent rendben találok, mehet is haza a barátaival.
- Rendben.
- Fáj valamid? Esetleg rosszul vagy?
- Szörnyen fáj a fejem és a csuklóm ezek mellett úgy érzem menten elhányom magam. Ezeken kívül semmi.
- Rendben. A fejed még egy ideig fájni fog, erre nyugodtan szedhet fájdalomcsillapítót. A csuklója pedig meghúzódott az esés, és a testsúlya megtartásában. A kötésnek egy hétig rajta kell lennie, utána már újra virgonckodhatsz. - értem... - Ettél esetleg valamit a baleset előtt?
- Azt hiszem utoljára reggel ettem, egy pudingot. Azóta nem.
- Kérem, táplálkozzon rendesen. Most megnézném a pupilláidat. - Majd kezébe vette azt a cuccost, aminek nem jut eszembe a neve és belevilágított a szemembe, az pedig követte a fényt, mintha sóvárogna utána, pedig nem így volt. Inkább szabadult volna tőle.
- Rendben, minden okés, hazamehetsz. Legközelebb legyetek óvatosabbak.
- Köszönöm. - álltam fel tüstént, amit meg is bántam mivel megszédültem és így Kevébe kapaszkodtam.
- Csak semmi hirtelen mozdulat. - figyelmeztetett az orvos mosolyogva. Most azon mosolyog, hogy szenvedek? Mert megnézném mennyire mosolyog mikor beverem a szőrös képét. Kimentünk a szobából, egyenesen a földszintre, Pete a karjában vitt, a szédülésem, rosszullétem és fáradtságom miatt. Mikor leértünk Oliba ütköztünk.
- Lu, ne haragudj, nem akartam. Nagyon sajnálom, bűntudatom van amiért miattam vagy rosszul. Tényleg ne haragudj! - szeme könnyezett, és veszettül aranyos volt. Válaszul csak annyit tettem, hogy elmosolyodtam és Pete karjaiban maradva szorosan megöleltem őt. - Ne legyen bűntudatod. Szeretlek. - suttogtam füleibe, mire ő is visszasuttogta a nagyon sokat jelentő szót.
- Én is szeretlek.

****

Hát igen, anya nem igazán örült a hírnek, de megnyugodott mikor megtudta hogy semmi bajom nincsen. Ma reggel nem igazán volt kedvem suliba menni, de nem akartam hiányozni már az első héten. Éppen beilleszkedés folyik, sok-sok nyári sztorival. Ezt nem hagyhatom ki! A fürdőben letusoltam, hajat mostam amit később meg is szárítottam, göndörítettem. Szemeimet kihúztam, tusvonalat kreáltam és szempillaspirált kentem fel. Ezután jött a ruhaválasztás. Hosszú percekig álltam a szekrényem előtt, mikor eldöntöttem, mást fogok viselni. Felvettem egy lila trikót majd azt gondosan betűrtem a szoknyámba, amit derékig felhúztam. Nem egóból mondom, de szerintem nagyon csinos voltam. Felvettem a szintén lila Vans cipőmet ( rengeteg színű van, látszik, hogy tudom mi a jó :D) majd a sulis táskámmal lerohantam. Keresztül vágtattam a nappalain, egyenesen a konyhába, ahol Kevin éppen műzlit evett. Én is megcsináltam a sajátomat és enni kezdtem. Elkezdtünk közbe beszélgetni a suliról, hogy milyenek az osztálytársai és, hogy milyen óráink lesznek. Rendesen elbeszélgettünk és folytattuk is volna, de csengettek. A műzlis tálunk ilyenkor már a mosogatóban volt. Megkérdeztem Kevét, hogy vár-e valakit, mire megrázta a fejét. Értetlenül battyogtam az ajtóhoz és nyitottam is ki azt, mire elállt a lélegzetem. Egy oly rég látott ismerős ( igaz csak egy hónapja, de az régen volt ) volt előttem, aki nagyon sokat jelentett nekem. Nem szólt, hogy erre jön/jönnek Amerikából. Nem szólt, hogy erre jön/jönnek Amerikából. Nem gondoltam, hogy bekötözött kézzel egy baleset után, a suli kezdete előtt találkozunk legközelebb. Teljesen váratlanul ért.

03. fejezet

Sziasztok! Köszönök mindent pudingok!:) A 12 feliratkozót és az 1000+ megtekintést. Nagyon köszönöm!*-*
De nem húzom a szót, itt a rész, véleményeket szívesen olvasok és remélem lesz(nek) új feliratkozó(i)m.:) xoxo Pudiing.




Ránéztem az órára és pont hat óra volt. Lerobogtam a lépcsőn és elkiáltottam egy "Megyeek"-et, mire még kétszer rányomtak a csengőre. Igen, ezer százalék, hogy ez Patesz. 

Igen, Ő volt az. Nagyon bulisra sikeredett az este, bár már megszokhattuk volna, nemde? Miután megjött egyből a konyhába vezetett az utunk, enni lasagne-t. Kedvencünk. 15 percig faltuk az isteni ételt, majd felmentünk a szobámba. És ki sem jöttünk reggelig, csak ha valamelyikünknek folyó ügyei akadtak, mert hát, mi is emberek vagyunk, szokásunk kijárni a WC-re. A Walking Dead szörnyen jó volt, viszont egy idő után totál bealudtam Pete mellkasán. Igen együtt aludtunk, de mindig ez van ilyenkor. Gondoljátok ilyenkor, hogy mégis miért vagy hogyan vagyunk ilyen jó kapcsolatba!? Bevallom, régen jártunk két hónapig, de aztán neki megtetszett egy másik lány, és szakítottunk, de ugyanúgy megmaradtunk legjobb barátok. És szeretek a legjobb barátja lenni. Igaz, akkor szerettem a szerelme lenni, és ha megkérné, most is simán igent mondanék, mivel nagyon szeretem őt, de nem vagyok szerelmes belé. Még jó hogy tetszik, mikor iszonyúan dögös (hú, ezt képzeljétek el az én számból) és jópofa. De ugyanígy tetszik Oli és Nózi ( ha együttesben játszanának fasza név lenne.. tök jól hangzik) is. Viszont az első csókom is Petétől kaptam. De nagyon elkalandoztam, térjünk vissza a ma reggelre.
Arra ébredtem, hogy valaki a hajamat birizgálja, amit mellesleg imádok. Nem kellett sokat gondolkoznom hogy ki is az, mivel ha együtt alszol a legjobb barátoddal, csak nem egy anyukád simogat. Kinyitottam a szemem és "meglepetésemre" Pete mosolygott vissza rám. Olyan aranyos volt, hogy én is elmosolyodtam. Megöleltem, majd egyszerre nyomtunk a másik arcára egy reggeli puszit. Elég jól indult a napom.
- Hány óra? - kérdeztem meg tőle, mivel abban az időpontban az időérzékem egyenlő volt a nullával.
- Fél 7. Szerintem készülődjünk.
- Okés.
Kikászálódtam a meleg ágyból (és Patesz meleg öleléséből) majd bementem a fürdőbe. Levettem a pizsamámat a vizet megengedtem, és langyosra állítgattam. Remek érzés volt letusolni, majd a barack illatú tusfürdőmmel mosakodni. Miután kiáztattam bőrömet, kiszálltam, megtörölköztem és magamon hagyva törölközőm visszamentem a szobámba. Mikor Pete meglátott, megint elpirult ( egyre gyakoribb lesz, hmm..) majd megfogta a cókmókját és bement zuhanyozni. Míg bent volt kiválasztottam mit veszek fel. A választásom egy világoszöld rövidnadrágra, fehér pólóra amim fekete felirat szerepelt és egy fegyver a szöveg miatt. ( Fashion Killer ). Hozzá felvettem a fekete vans cipőmet és kész is voltam. Éppen arra vártam, hogy jöjjön ki mivel szerettem volna megcsinálni a hajamat és sminkemet, mikor anya benyitott a szobába.
- Elmentem, ne késsetek el. Puszilom Kevint a kaja pedig ott van a pulton. Jó legyél, és lehetőleg most ne kapj egyből szaktanárit.
- Oké, szia anya.
Elment, maga mögött pedig becsukta az ajtót. Nem telhetett el fél perc sem, mikor Pete kijött a fürdőből, készen. A haja kuszán állt, most nem volt rajta zselé, de így is nagyon jó volt. Tulajdonképpen nekem így jobban is tetszik, mert mikor piszkálom a haját nem lesz csupa ragacs a kezem.
- Jól nézel ki - dicsért meg kedvesen - Lemegyek enni míg te csinálod a fejedet, majd hagyok neked valamit, hallom a pulton van a koszt. - kösz, tipikus. Food and nothing else. Ez a mottója.
- Köszi, de tényleg hagyjál enni, mert különben véged van. - közöltem vele. Biccentett egyet majd kiment a szobámból feltételezem a konyhába. Én újra bementem a párás és meleg fürdőszobába ( nem igaz, hogy mindig elfelejti kinyitni az ablakot! Mindig én csinálok utána mindent ) és megfésülködtem. Kezembe vettem a hajsütőt és míg vártam, hogy bemelegedjen megcsináltam a sminkemet. Mire kész lettem vele a hairmachine ( :D ) is megfelelően meleg volt, így elkezdtem a hajamat csinálni.

Kb 20 perc múlva battyogtam le a konyhába, ahol egy pudingot ( *-* ) véltem felfedezni. Odarohantam és ijesztő sebességgel bontottam fel majd ettem meg. Nyami. A nappaliban ment a TV, szóval arra következtettem, hogy Pete éppen azzal foglalja el magát. Felszaladtam a táskánkért, majd leszökdeltem a lépcsőn a táskákkal. Az enyémet felvettem a hátamra a másikat pedig kedves barátom ölébe dobtam. Vette a lapot majd lekapcsolta a csodagépet.  Felvettük a deszkánkat majd elhagytuk a házat. Álmosan gurultunk a deszkánkon csöndben a suli felé. Nem az a kínos csend volt, hanem az "álmos vagyok nincs kedvem semmihez" csend.  Mire suliba értünk már becsengettek így elváltunk egymástól egy puszival, és mentünk a termekbe. Szerencsére a második napon nem késtem el, a tanár nem volt bent mikor bementem. Leültem a helyemre majd fejemet a padra hajtottam.
***
- Hé, Lu, kelj fel! Át kell mennünk a nyelvi előadóba. - ébresztgetett Áron.
- Mi? Már a 6. óra lesz? - kérdeztem teljesen ledöbbenve. Ezek szerint az egész napot végigaludtam és a többiekkel nem is beszéltem. Vajon Pete is ilyen ügyes volt?
- Igen. Gyere, nem akarok elkésni. Elvileg az angol tanár elég szívós. - húzta el a száját.
- Vigyél a hátadon! - kértem, majd kiskutya szemekkel meredtem rá.
- Ahj, jó. Gyere - fordított nekem hátat, ezzel könnyítve feljutásomat oda. Felmásztam a hátára a táskámat pedig odaadta Ri-nek.
- Köszi srácok - mormoltam, majd Árcsi vállára hajtottam fejemet szememet pedig lehunytam. Mire föleszméltem már kérte Áron, hogy szálljak le a hátáról. Megtettem, Ri pedig odaadta a táskámat. Kivettem az angol cuccom és próbáltam nem elaludni. Sikerült is. Az angol tanár egy vén nyanya aki erős rózsaszín rúzzsal kente be a száját és kék szemhéjfestéket maszatolt a szemére. Borzalmasan nézett ki. Egész végig erélyesen és figyelmeztetően beszélt Marika néni (így hívják, ha jól emlékszem) így nem igazán tudtam aludni. Mikor a dupla órának vége lett elköszöntem a többiektől majd a srácokhoz mentem, akik megérzésem szerint a büfénél voltak. Pete álmos tekintete továbbra is arcán maradt, én pedig ráugrottam Oli hátára.
- Vigyél haza! Fáradt vagyok! - nyafogtam.
- Ennyire hosszú volt a maraton? - kérdezte röhögve. Legalábbis a válla rázkódásából ezt vettem ki.
- Aha, vigyél, én meg alszok. - hisztiztem. Épp fordult meg hogy vigyen haza de alig tettünk meg pár lépést az asztalok közt egy lány hangra lettünk figyelmesek.
- Te megcsalsz? - sipítozta az a valaki, mire Oli megijedt és elengedett. Hát ezt ne próbáljátok ki ott, ahol rengeteg szék és asztal van túlzsúfolva. Egy nagy ütést éreztem a fejemen és minden kezdett homályosodni. Épp fejemhez kaptam, mikor a szemem lecsukódott és francért sem bírtam kinyitni.

02. fejezet

Sziasztook! Megérkezett a 2. fejezet is, remélem tetszeni fog, és mint mindig mondom kommenteket,véleményeket illetve feliratkozókat  nagy örömmel várom!!
Szeretném megköszönni a 10 (úristen!*--*) feliratkozót, és a 700+ (!!) megjelenítést. Szóval büszke vagyok rátok, pudingok!♥
Jó olvasást.:)





A deszkámat beraktam Oli szekrényébe, és már csöngettek is. Következett a második óra Mr. Kraz-zal.

A többi három osztályfőnöki hamar elment. A második órában megkaptuk a könyveket, az órarendet és az egyen melegítőt is a suli címerével. A harmadik órában a szekrényeket kaptuk meg, amibe a szünetbe be is raktam a deszkám. A szekrények felkutatása mellett az iskola fő részeibe ellátogattunk, hogy lehetőleg ne tévedjünk el, de én már most nem emlékszem rá, szóval.. Majd megyek a tömeg után. (Régi bevált trükk)
Mindez átcsúszott a szünetre, így nem találkoztam a srácokkal, de még a negyedik óra elején is a sulit jártuk épp körbe. Már csak 20 perc maradt az órából mikor leültünk a helyünkre. Mr.Kraz tanárúr ( aki szerintem végig flörtölt velem) szabad foglalkozást engedélyezett. Így én, Ann, Balu ( aki bemutatkozásnál stírölt.. csak elneveztem így) és Áron egy körbe ültünk és beszélgettünk. Hangosan. Kit áltatok? Végig röhögtük és baromkodtuk azt a 20 percet. Kicsengetéskor kivettem a deszkámat a szekrényből (egyenlőre még semmi más nem volt benne) és megkerestem az én idióta barátaimat. Pete és Oli a  büfénél voltak még pár srác társaságában. Mit sem zavartatva magam, odamentem a nagyban röhögő és retardált fókát megszégyenítő csapkodásokkal halmozott idióták felé.
- Szia Lu. Mész? - mosolygott rám Pete mikor észrevett, bár úgy terveztem, hogy én szólítom meg őket, de "rám lelt" mielőtt odaértem volna.
- Aham. Csak elköszönni jöttem. - mondtam majd megöleltem és puszit nyomtam arcára. A többi srác ( kb. tizenegyedikesek lehettek ) elkezdett füttyögni.  - Szeretnétek azt is látni ahogy lesmárolom, vagy befogjátok? - kérdeztem angyalian mosolyogva, mire Oli felröhögött Pete pedig mosolyogva öltött magára enyhe pírt. Jujj, de cuki!!
- Jujj, elpirultál, de arii! - olvadoztam majd még egyszer megöleltem.
-Jujj, de ari vaaagy! - küldtek csókokat (?!) Petének. Felnevettem.
-Szia Oli. - majd őt is megöleltem na meg összeborzoltam a haját. Ezt csak nekem engedte, és ez nagyon jólesik.
- Egyébként szia, Jason vagyok. Amerikai. - állt mellém, ölelte át a derekam (?) és kacsintott is (??) hozzá.
-Most leveszed rólam a kezed, vagy esküszöm felrúgom a holdra a kanos picsád. - közöltem rezzenéstelen arccal. A többiek akkora hangerővel röhögtek fel, hogy az egész suli minket nézett. Erre a gondolatra én is elnevettem magam, a srác, avagy Jason pedig beletúrt a hajába és visszaült a helyére. Újra Pete felé fordultam.
- Nem tudod hol van Keve és Nózi?
- Nózi csajozik az egyik teremben, Keve nemrég köszönt el. Pár sráccal volt, gondolom az osztálytársai.
-Oké, akkor majd felhívom. Jössz este? - kérdeztem, mert úgy terveztük, Walking Dead maratont tartunk.
- Persze, hatkor ott leszek. - mosolygott rám, mire akarva vagy akaratlanul is de elmosolyodtam.
-Akkor szia. - öleltem meg még egyszer őket, és elmentem. - Sziasztok srácok.
- Hali.
Mikor mentem ki, de még a közelükben voltam, hallottam, hogy azt kérdezik "Jártok?"  vagy "Most kajak dugni hívott?". Ezek hülyék. Kimentem a suliból és felpattantam a deszkámra. Lehet a nacim föntebb csúszott a kelleténél, mert pár srác fütyülni kezdett. Lejjebb húztam a nadrágom szárát és rájuk mosolyogva bemutattam nekik. 10 perc alatt otthon voltam, ahol hangos nevetés hallatszott. Most komolyan ide jött az új haverjaival?
-Keve, megjöttem! - ordítottam neki, majd bementem a nappaliba. Kevén kívül még 5 srác foglalt helyet a kanapén illetve fotelen.- Sziasztok.
-Hali.
-Cső.
-Szasz. (Ez aztán köszönés..)
- Este átjön Pete, Walking Dead maratont tartunk, nézed velünk, vagy programod van?
- Szerintem Ádámnál leszek.
-Okés, majd beköszönsz. Később beszélünk, én felmentem. Csősztök. ( És én beszélek az illedelmes köszönésről..) A srácok elköszöntek tőlem, ahogy észrevettem végigmértek párszor, de nem izgattak fel annyira (nem rosszra gondolni), így a nevükre se voltam túlzottan kíváncsi, így megúsztam azt is, hogy Kevin bemutasson nekik. Felmentem a szobámba és átöltöztem. Méghozzá pizsamára. Úgyis csak Pete lát majd. Na meg ha esetleg Keve haverjai!? Senkit nem érdekel. Ebben is különbözök más lányoktól. Ők megrémülnek ha meglátják őket a "gáz" pizsamáikba, engem meg többet látnak abba, mint rendes ruhába. Na mindegy.  Szóval felvettem a frankó pizsimet (sötétkék, szinte már fekete trikó, rajta virág mintás betűkkel, hogy " HELLO PETAL", a rövidnaci hozzá pedig olyan virágmintás volt, mint a pólón a betű),  bebújtam az ágyba (de hiányzott..szerelmem.*-*) és elővettem a laptopom.  Felléptem Facebookra és nem hittem a szememnek. 83 ismerősnek jelölés 26 üzenet és 49 értesítés. Azok jelöltek be akik a suliba járnak, vissza is jelöltem őket, bár a végére rendesen elfáradt az ujjam de tök8. A lényegesebb üzenetekre visszaválaszoltam (mint például régi haver általánosból) az értesítések zöme pedig az volt, hogy hányan lájkolták illetve kommenteltek a képe(i)m alá. Nem nézegettem végig, kinyomtam a face-t, felmentem twitterre, tweeteltem és onnan is kiléptem. És más lány ilyenkor mit csinál? Naná, sorozat. Elkezdtem tehát nézni a PLL 3. évadát. Egyszerűen imádom. Legalább már 6 részt megnéztem mikor jött anya. Egy itt a gond. Ő 16 órakor szokott jönni.
-Jézus, már négy óra van?
-Igen, kincsem. Mit csináljak vacsira?
-Lasagne? - kérdeztem reménykedve. Épp válaszolt volna, és biztos vagyok benne, hogy nemmel, mikor hozzátettem egy kis részletet. - Pete is jön. Hatra.
-Hajj -sóhajtott.- Rendben. Majd holnap elmeséled mi volt a suliban, oké? Vacsora után szeretnék lefeküdni, fáradt vagyok.
-Okés. Pihenj csak, ma Keve nem alszik itthon, valami Ádámnál lesz.
-Igen, tudom. Na akkor megyek a konyhába, legyél csak.
-Oké, szia anya. - köszöntem el, majd becsukta az ajtót. Lecsuktam a laptopom tetejét és úgy döntöttem, kifestem a körmöm. Feketére. Még jó. Miután ezzel is készen voltam már fél öt volt. Így elkezdtem olvasni, míg nem jön Pete. Egy kis apróság rólam. (Ki másról? Milyen kis egoista vagyok) Imádok olvasni. Éppen lapoztam volna a 268. oldalra a Késtél c. könyvben Leiner Laurától, mikor csöngettek. Ránéztem az órára és pont hat óra volt. Lerobogtam a lépcsőn és elkiáltottam egy "Megyeek"-et, mire még kétszer rányomtak a csengőre. Igen, ezer százalék, hogy ez Patesz.