Szeretném megköszönni a 10 (úristen!*--*) feliratkozót, és a 700+ (!!) megjelenítést. Szóval büszke vagyok rátok, pudingok!♥
Jó olvasást.:)
A deszkámat beraktam Oli szekrényébe, és már csöngettek is. Következett a második óra Mr. Kraz-zal.
A többi három osztályfőnöki hamar elment. A második órában megkaptuk a könyveket, az órarendet és az egyen melegítőt is a suli címerével. A harmadik órában a szekrényeket kaptuk meg, amibe a szünetbe be is raktam a deszkám. A szekrények felkutatása mellett az iskola fő részeibe ellátogattunk, hogy lehetőleg ne tévedjünk el, de én már most nem emlékszem rá, szóval.. Majd megyek a tömeg után. (Régi bevált trükk)
Mindez átcsúszott a szünetre, így nem találkoztam a srácokkal, de még a negyedik óra elején is a sulit jártuk épp körbe. Már csak 20 perc maradt az órából mikor leültünk a helyünkre. Mr.Kraz tanárúr ( aki szerintem végig flörtölt velem) szabad foglalkozást engedélyezett. Így én, Ann, Balu ( aki bemutatkozásnál stírölt.. csak elneveztem így) és Áron egy körbe ültünk és beszélgettünk. Hangosan. Kit áltatok? Végig röhögtük és baromkodtuk azt a 20 percet. Kicsengetéskor kivettem a deszkámat a szekrényből (egyenlőre még semmi más nem volt benne) és megkerestem az én idióta barátaimat. Pete és Oli a büfénél voltak még pár srác társaságában. Mit sem zavartatva magam, odamentem a nagyban röhögő és retardált fókát megszégyenítő csapkodásokkal halmozott idióták felé.
- Szia Lu. Mész? - mosolygott rám Pete mikor észrevett, bár úgy terveztem, hogy én szólítom meg őket, de "rám lelt" mielőtt odaértem volna.
- Aham. Csak elköszönni jöttem. - mondtam majd megöleltem és puszit nyomtam arcára. A többi srác ( kb. tizenegyedikesek lehettek ) elkezdett füttyögni. - Szeretnétek azt is látni ahogy lesmárolom, vagy befogjátok? - kérdeztem angyalian mosolyogva, mire Oli felröhögött Pete pedig mosolyogva öltött magára enyhe pírt. Jujj, de cuki!!
- Jujj, elpirultál, de arii! - olvadoztam majd még egyszer megöleltem.
-Jujj, de ari vaaagy! - küldtek csókokat (?!) Petének. Felnevettem.
-Szia Oli. - majd őt is megöleltem na meg összeborzoltam a haját. Ezt csak nekem engedte, és ez nagyon jólesik.
- Egyébként szia, Jason vagyok. Amerikai. - állt mellém, ölelte át a derekam (?) és kacsintott is (??) hozzá.
-Most leveszed rólam a kezed, vagy esküszöm felrúgom a holdra a kanos picsád. - közöltem rezzenéstelen arccal. A többiek akkora hangerővel röhögtek fel, hogy az egész suli minket nézett. Erre a gondolatra én is elnevettem magam, a srác, avagy Jason pedig beletúrt a hajába és visszaült a helyére. Újra Pete felé fordultam.
- Nem tudod hol van Keve és Nózi?
- Nózi csajozik az egyik teremben, Keve nemrég köszönt el. Pár sráccal volt, gondolom az osztálytársai.
-Oké, akkor majd felhívom. Jössz este? - kérdeztem, mert úgy terveztük, Walking Dead maratont tartunk.
- Persze, hatkor ott leszek. - mosolygott rám, mire akarva vagy akaratlanul is de elmosolyodtam.
-Akkor szia. - öleltem meg még egyszer őket, és elmentem. - Sziasztok srácok.
- Hali.
Mikor mentem ki, de még a közelükben voltam, hallottam, hogy azt kérdezik "Jártok?" vagy "Most kajak dugni hívott?". Ezek hülyék. Kimentem a suliból és felpattantam a deszkámra. Lehet a nacim föntebb csúszott a kelleténél, mert pár srác fütyülni kezdett. Lejjebb húztam a nadrágom szárát és rájuk mosolyogva bemutattam nekik. 10 perc alatt otthon voltam, ahol hangos nevetés hallatszott. Most komolyan ide jött az új haverjaival?
-Keve, megjöttem! - ordítottam neki, majd bementem a nappaliba. Kevén kívül még 5 srác foglalt helyet a kanapén illetve fotelen.- Sziasztok.
-Hali.
-Cső.
-Szasz. (Ez aztán köszönés..)
- Este átjön Pete, Walking Dead maratont tartunk, nézed velünk, vagy programod van?
- Szerintem Ádámnál leszek.
-Okés, majd beköszönsz. Később beszélünk, én felmentem. Csősztök. ( És én beszélek az illedelmes köszönésről..) A srácok elköszöntek tőlem, ahogy észrevettem végigmértek párszor, de nem izgattak fel annyira (nem rosszra gondolni), így a nevükre se voltam túlzottan kíváncsi, így megúsztam azt is, hogy Kevin bemutasson nekik. Felmentem a szobámba és átöltöztem. Méghozzá pizsamára. Úgyis csak Pete lát majd. Na meg ha esetleg Keve haverjai!? Senkit nem érdekel. Ebben is különbözök más lányoktól. Ők megrémülnek ha meglátják őket a "gáz" pizsamáikba, engem meg többet látnak abba, mint rendes ruhába. Na mindegy. Szóval felvettem a frankó pizsimet (sötétkék, szinte már fekete trikó, rajta virág mintás betűkkel, hogy " HELLO PETAL", a rövidnaci hozzá pedig olyan virágmintás volt, mint a pólón a betű), bebújtam az ágyba (de hiányzott..szerelmem.*-*) és elővettem a laptopom. Felléptem Facebookra és nem hittem a szememnek. 83 ismerősnek jelölés 26 üzenet és 49 értesítés. Azok jelöltek be akik a suliba járnak, vissza is jelöltem őket, bár a végére rendesen elfáradt az ujjam de tök8. A lényegesebb üzenetekre visszaválaszoltam (mint például régi haver általánosból) az értesítések zöme pedig az volt, hogy hányan lájkolták illetve kommenteltek a képe(i)m alá. Nem nézegettem végig, kinyomtam a face-t, felmentem twitterre, tweeteltem és onnan is kiléptem. És más lány ilyenkor mit csinál? Naná, sorozat. Elkezdtem tehát nézni a PLL 3. évadát. Egyszerűen imádom. Legalább már 6 részt megnéztem mikor jött anya. Egy itt a gond. Ő 16 órakor szokott jönni.
-Jézus, már négy óra van?
-Igen, kincsem. Mit csináljak vacsira?
-Lasagne? - kérdeztem reménykedve. Épp válaszolt volna, és biztos vagyok benne, hogy nemmel, mikor hozzátettem egy kis részletet. - Pete is jön. Hatra.
-Hajj -sóhajtott.- Rendben. Majd holnap elmeséled mi volt a suliban, oké? Vacsora után szeretnék lefeküdni, fáradt vagyok.
-Okés. Pihenj csak, ma Keve nem alszik itthon, valami Ádámnál lesz.
-Igen, tudom. Na akkor megyek a konyhába, legyél csak.
-Oké, szia anya. - köszöntem el, majd becsukta az ajtót. Lecsuktam a laptopom tetejét és úgy döntöttem, kifestem a körmöm. Feketére. Még jó. Miután ezzel is készen voltam már fél öt volt. Így elkezdtem olvasni, míg nem jön Pete. Egy kis apróság rólam. (Ki másról? Milyen kis egoista vagyok) Imádok olvasni. Éppen lapoztam volna a 268. oldalra a Késtél c. könyvben Leiner Laurától, mikor csöngettek. Ránéztem az órára és pont hat óra volt. Lerobogtam a lépcsőn és elkiáltottam egy "Megyeek"-et, mire még kétszer rányomtak a csengőre. Igen, ezer százalék, hogy ez Patesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése