Boldog Új Évet!

Sziasztook! Nem résszel jövök, az csak szombaton lesz, hanem Boldog Új Évet kívánni!!:) Happy New Year pudingok! Szeretlek titeket!!<3
xoxo, Pudiing

05. fejezet

Sziasztok! Nagyon, nagyon sajnálom ezt a rengeteg késést, de nem szeretnék magyarázkodni mert mindennek meg van az oka. A csúszások előfordulhatnak, főleg most. Szeretném ha ilyenkor nem fejeznétek le és sajnálom azt az 1 leiratkozót, de ez van. Ha nem tetszik valami, el lehet menni. Szerintem meg lehet érteni, hogy nem mindig úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy az ember akarja. Mind1.
Utólag Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket kívánok!!♥Köszönöm azoknak, akik még velem vannak és olvasnák a folytatást, a 2000+ megtekintést. Illetve várom a részről a véleményeket!:)
Imádlak Titeket!!
xx, Pudiing.






Nem szólt, hogy erre jön/jönnek Amerikából. Nem gondoltam, hogy bekötözött kézzel egy baleset után, a suli kezdete előtt találkozunk legközelebb. Teljesen váratlanul ért.

- Szia Lu, csini vagy. Csak nem suliba? - kérdezte az oly rég látott barátom, Justin. Még 7 évesen ismertem meg egy nyaralásunk közben, Amerikában.
**Visszaemlékezés**
- Anya, már megint esik az eső! - hisztiztem - A játszótérre akarok menni! - dobbantottam a lábammal.
- Igen, én is. Játszani akarok Lucával! - csatlakozott Kevin.
- Ahj, gyerekek, miért nem tudtok az itthoni játékokkal játszani, lehetőleg idebenn? - kérdezte anya hitetlenkedve, utalva a kb. 40 perccel ezelőtti manőverünkre Kevével. Kivittük a játékokat az udvarra ( van egy házunk ) és ültünk a vizes füvön, esőben játszva a játékautókkal. Már akkor is fiús voltam.
- Mert az úgy unalmas! - folytattam.
- Jó, gyertek, felveszitek az esőkabátokat. Kimegyünk a közeli játszótérre - adta meg magát anya. 
- Ez az, megyünk játszótérre! Gyere öcsi!
Anya felöltöztetett minket és ő is esernyőt ragadott meg magának, majd kiléptünk az ajtón a meleg lakásból. A játszótér csak pár utcányira volt tőlünk, ami talán 10 perc séta volt. Mikor bementünk egy fiú meg egy kislány kergetőztek a homokban, az apjuk pedig nevetett rajtuk.
- Úgy látom nem csak ti vagytok ilyen rosszak - mosolygott ránk anya - Na menjetek, gyorsan - gyorsan!
Odamentünk hozzájuk anya pedig jött utánunk. Az angolt kezdőként tudtuk, hiszen anya amerikai, ott született és megtanította a nyelv alapját.
- Sziasztok - köszöntünk Kevével - játszhatunk mi is?
- Persze gyertek! Én Justin Cox vagyok ő pedig a húgom Nana. Én 8 éves vagyok, ő pedig 7. Ti kik vagytok? 
- Én Boros Luca vagyok, hívj Lu-nak és 7 éves. Ő pedig az öcsém Kevin. Ikrek vagyunk.
- Az király! Ezentúl barátok vagyunk, oké? - kérdezte mosolyogva a fekete hajú és aranybarna szemű fiú. 
Így lettünk elválaszthatatlan barátok. Nem csak én és Ju, hanem Keve és Nana is. Így négyen.
- Úristen! - vetettem nyakába magam és szorítottam magamhoz - Hogy kerülsz ide? És Nana? Miért nem szóltál?
A lányok néha szoktak egyszerre több kérdést is a fiúkhoz intézni, de általában azok nem képesek arra, hogy több dologra is koncentráljanak. Az többnyire a nő neműeknek meg. Tisztelet a kivételnek.
- Nekem is hiányoztál, de nem kapok levegőt!
- Uh, bocsi - engedtem el.
- Egyébként Nana puszil de ő nem tudott eljönni. És meglepetésnek szántam. Remélem aludhatok nálatok a következő egy hétben, ugyanis osztálykiránduláson vagyok és a szállás egy fos.
- Persze, gyere be. Keve! Nézd ki van itt! - az említett már jött is. Kezet fogtak és üdvözölték egymást majd elfeledkezve rólam mentek a nappaliba a csajokról dumálva. Tipikus.
***
A suli hamar befejeződött. Természetesen mindenki tudta, hogy mi történt, és bombáztak a hülye kérdéseikkel még azok is, akik nem is ismernek. Népszerűség? Talán. A mai napon a nyelvi órákat élveztem a legjobban, ugyanis imádom a nyelveket. De ezt már mondtam, szerintem. Az óráim után Justin várt kint az iskola előtt. Többen is sugdolóztak, hogy "Ki ez a helyes pasi?" vagy "Vajon kit vár?" és ilyenek. Újabb pletykaáramlat. Elköszöntem a többiektől egy öleléssel illetve egy puszival majd Ju felé vettem az irányt. Ahogy elnéztem mindenki irigykedve méregetett. Haha.
- Szia, remélem a mociddal jöttél - köszöntem mosolyogva majd megöleltem - Most nagyon lusta vagyok sétálni, mert valaki miatt otthon felejtettem a deszkámat.
- Szia, arra állok. Milyen volt a suli?
- Elment. Te mi jót csináltál?
- Otthon, vagyis nálatok lazultam. Tiszta felüdülés volt. Amúgy még mindig kényelmes az ágyad, a fehérneműid pedig egyre dögösebbek. - kacsintott és csibész mosollyal az arcán fürkészett.
- Hülye perverz! - csaptam a tarkójára - Nem tanították meg, hogy ne nyúlj más személyes dolgaihoz?
- Naa! - biggyesztette le a száját - És amikor te beárultál anyuéknak, hogy pornó újságokat tartok az ágyam alatti cipős dobozban? Azóta mióta azok nincsenek velem, az életem kész rémálom! - kezdte a műsírást.
- Jajj, egyem a szíved. Azok a dolgok nem kisfiúknak való - mosolyogtam angyalian miközben belőtt hajába túrtam. (Ezt a dolgot csak én szeretem, vagy minden velem egykorú lány??) Szúrós szemmel nézett rám, és ha ölni tudott volna velük, már nem hiszem, hogy sorra kerülne egy újabb gúnyolódás.
- Csak nehogy lelökjelek a motorról - vette elő a rosszfiús vigyorát.
- Nem mered, túlságosan szeretsz! - dörgölődtem hozzá mint egy macska. Megpróbáltam dorombolni is de az nem jött össze Ju pedig jól kinevetett. Megesik. Végszóra megérkeztünk a motorjához, aminek imádom smaragdzöld színét.
- Mit szólnál  hozzá, ha elvinnélek valahová? - kérdezte miközben a táskámat levéve vállamról az ülés alá tette majd sisakot nyomott a fejemre.
- Hová? - kérdeztem, pedig úgy is tudtam, hogy nem fogja elmondani. Mint ahogy máskor sem.
- Titok - kacsintott majd felült a motorra én pedig mögé. Átkaroltam a derekát ő pedig közben beindította a csodagépet és megindultunk. Valahova.

04. fejezet

Sziasztok pudingok!! Nagyon köszönöm az 1400+ megtekintést, és a pozitív véleményeket. Most is kíváncsi vagyok rájuk, és örömmel válaszolok mindenkinek akinek kérdése van, szóval írjatok nyugodtan.:) Sajna ez most rövidebb rész lett, de remélem nem haraptok.:0
Jó olvasást a részhez, xo Puding.





Egy nagy ütést éreztem a fejemen és minden kezdett homályosodni. Épp fejemhez kaptam, mikor a szemem lecsukódott és francért sem bírtam kinyitni. 

Nem voltam tudatomnál. Nem bírtam mozdulni és a hangok is egyre csak tompultak. A fejem szörnyen fájt, de ez is lassan enyhült. Mint minden más is környezetemben, testemben. Az utolsó amire emlékszem, hogy Oli a nevemen szólít és valaki a fejemre helyezi kezét. Mikor újra tudatomnál voltam minden fájdalom és érzés visszatért. A fejem sajgott illetve a csuklóm is szörnyen fájt, a hányingerről nem is beszélve. Csipogás csapta meg a fülem, ami csak egy helyen szokott előfordulni, a kórházakban. Kórházban voltam. A kezemet szorította valaki illetve éreztem, hogy azon a személyen kívül még egy ember tartózkodott a szobában. Szemeimet lassan megemeltem, de fénytől az azonnal visszacsukódott. Mikor pislogtam párat a fényt is kezdtem megszokni, így az arcokat is kitudtam venni. Aki a kezemet szorította az Keve volt, mellette pedig Pete foglalt helyet.
- Mmmm - nyöszörögtem.
- Lu, felébredtél? - ölelt meg - annyira örülök, hogy jól vagy! - szorított még jobban. Imádom Kevét. Nem vagyunk olyan érzelgősek, de ha valami baleset történik a másikkal mindig nyugtalanok vagyunk és aggódunk. Hisz testvérek vagyunk, méghozzá ikrek. Ez természetes, szerintem.
- Rosszul vagyok. - jelentettem ki, és majdnem kidobtam a taccsot. Undi.
- Agyrázkódásod van. Nem szóltam még anyának, mert tudom, hogy nem bírnád. Oli pedig lent van a büfében, mert nem bírt magával és mindenért magát okolja.
- Mert hülye. - közöltem egyszerűen - Pete, hívd ide az orvos, please. Vizsgáljon meg, aztán had menjek.
Nálunk ( főleg nálam ) gyakori, ha egy- egy szót angolul mondunk, bár van olyan is, mikor elememben vagyok akkor képes vagyok angolul vagy spanyolul beszélni. Folyékonyan megy, mivel sokat utaztam, nyaralások, versenyek, kiruccanások sorozata miatt.
- Az orvos itt is van. - lépett be egy 40-es éveiben járó pasas. - Kozmutza Endre vagyok, örvendek.Meg is vizsgálom, és ha mindent rendben találok, mehet is haza a barátaival.
- Rendben.
- Fáj valamid? Esetleg rosszul vagy?
- Szörnyen fáj a fejem és a csuklóm ezek mellett úgy érzem menten elhányom magam. Ezeken kívül semmi.
- Rendben. A fejed még egy ideig fájni fog, erre nyugodtan szedhet fájdalomcsillapítót. A csuklója pedig meghúzódott az esés, és a testsúlya megtartásában. A kötésnek egy hétig rajta kell lennie, utána már újra virgonckodhatsz. - értem... - Ettél esetleg valamit a baleset előtt?
- Azt hiszem utoljára reggel ettem, egy pudingot. Azóta nem.
- Kérem, táplálkozzon rendesen. Most megnézném a pupilláidat. - Majd kezébe vette azt a cuccost, aminek nem jut eszembe a neve és belevilágított a szemembe, az pedig követte a fényt, mintha sóvárogna utána, pedig nem így volt. Inkább szabadult volna tőle.
- Rendben, minden okés, hazamehetsz. Legközelebb legyetek óvatosabbak.
- Köszönöm. - álltam fel tüstént, amit meg is bántam mivel megszédültem és így Kevébe kapaszkodtam.
- Csak semmi hirtelen mozdulat. - figyelmeztetett az orvos mosolyogva. Most azon mosolyog, hogy szenvedek? Mert megnézném mennyire mosolyog mikor beverem a szőrös képét. Kimentünk a szobából, egyenesen a földszintre, Pete a karjában vitt, a szédülésem, rosszullétem és fáradtságom miatt. Mikor leértünk Oliba ütköztünk.
- Lu, ne haragudj, nem akartam. Nagyon sajnálom, bűntudatom van amiért miattam vagy rosszul. Tényleg ne haragudj! - szeme könnyezett, és veszettül aranyos volt. Válaszul csak annyit tettem, hogy elmosolyodtam és Pete karjaiban maradva szorosan megöleltem őt. - Ne legyen bűntudatod. Szeretlek. - suttogtam füleibe, mire ő is visszasuttogta a nagyon sokat jelentő szót.
- Én is szeretlek.

****

Hát igen, anya nem igazán örült a hírnek, de megnyugodott mikor megtudta hogy semmi bajom nincsen. Ma reggel nem igazán volt kedvem suliba menni, de nem akartam hiányozni már az első héten. Éppen beilleszkedés folyik, sok-sok nyári sztorival. Ezt nem hagyhatom ki! A fürdőben letusoltam, hajat mostam amit később meg is szárítottam, göndörítettem. Szemeimet kihúztam, tusvonalat kreáltam és szempillaspirált kentem fel. Ezután jött a ruhaválasztás. Hosszú percekig álltam a szekrényem előtt, mikor eldöntöttem, mást fogok viselni. Felvettem egy lila trikót majd azt gondosan betűrtem a szoknyámba, amit derékig felhúztam. Nem egóból mondom, de szerintem nagyon csinos voltam. Felvettem a szintén lila Vans cipőmet ( rengeteg színű van, látszik, hogy tudom mi a jó :D) majd a sulis táskámmal lerohantam. Keresztül vágtattam a nappalain, egyenesen a konyhába, ahol Kevin éppen műzlit evett. Én is megcsináltam a sajátomat és enni kezdtem. Elkezdtünk közbe beszélgetni a suliról, hogy milyenek az osztálytársai és, hogy milyen óráink lesznek. Rendesen elbeszélgettünk és folytattuk is volna, de csengettek. A műzlis tálunk ilyenkor már a mosogatóban volt. Megkérdeztem Kevét, hogy vár-e valakit, mire megrázta a fejét. Értetlenül battyogtam az ajtóhoz és nyitottam is ki azt, mire elállt a lélegzetem. Egy oly rég látott ismerős ( igaz csak egy hónapja, de az régen volt ) volt előttem, aki nagyon sokat jelentett nekem. Nem szólt, hogy erre jön/jönnek Amerikából. Nem szólt, hogy erre jön/jönnek Amerikából. Nem gondoltam, hogy bekötözött kézzel egy baleset után, a suli kezdete előtt találkozunk legközelebb. Teljesen váratlanul ért.

03. fejezet

Sziasztok! Köszönök mindent pudingok!:) A 12 feliratkozót és az 1000+ megtekintést. Nagyon köszönöm!*-*
De nem húzom a szót, itt a rész, véleményeket szívesen olvasok és remélem lesz(nek) új feliratkozó(i)m.:) xoxo Pudiing.




Ránéztem az órára és pont hat óra volt. Lerobogtam a lépcsőn és elkiáltottam egy "Megyeek"-et, mire még kétszer rányomtak a csengőre. Igen, ezer százalék, hogy ez Patesz. 

Igen, Ő volt az. Nagyon bulisra sikeredett az este, bár már megszokhattuk volna, nemde? Miután megjött egyből a konyhába vezetett az utunk, enni lasagne-t. Kedvencünk. 15 percig faltuk az isteni ételt, majd felmentünk a szobámba. És ki sem jöttünk reggelig, csak ha valamelyikünknek folyó ügyei akadtak, mert hát, mi is emberek vagyunk, szokásunk kijárni a WC-re. A Walking Dead szörnyen jó volt, viszont egy idő után totál bealudtam Pete mellkasán. Igen együtt aludtunk, de mindig ez van ilyenkor. Gondoljátok ilyenkor, hogy mégis miért vagy hogyan vagyunk ilyen jó kapcsolatba!? Bevallom, régen jártunk két hónapig, de aztán neki megtetszett egy másik lány, és szakítottunk, de ugyanúgy megmaradtunk legjobb barátok. És szeretek a legjobb barátja lenni. Igaz, akkor szerettem a szerelme lenni, és ha megkérné, most is simán igent mondanék, mivel nagyon szeretem őt, de nem vagyok szerelmes belé. Még jó hogy tetszik, mikor iszonyúan dögös (hú, ezt képzeljétek el az én számból) és jópofa. De ugyanígy tetszik Oli és Nózi ( ha együttesben játszanának fasza név lenne.. tök jól hangzik) is. Viszont az első csókom is Petétől kaptam. De nagyon elkalandoztam, térjünk vissza a ma reggelre.
Arra ébredtem, hogy valaki a hajamat birizgálja, amit mellesleg imádok. Nem kellett sokat gondolkoznom hogy ki is az, mivel ha együtt alszol a legjobb barátoddal, csak nem egy anyukád simogat. Kinyitottam a szemem és "meglepetésemre" Pete mosolygott vissza rám. Olyan aranyos volt, hogy én is elmosolyodtam. Megöleltem, majd egyszerre nyomtunk a másik arcára egy reggeli puszit. Elég jól indult a napom.
- Hány óra? - kérdeztem meg tőle, mivel abban az időpontban az időérzékem egyenlő volt a nullával.
- Fél 7. Szerintem készülődjünk.
- Okés.
Kikászálódtam a meleg ágyból (és Patesz meleg öleléséből) majd bementem a fürdőbe. Levettem a pizsamámat a vizet megengedtem, és langyosra állítgattam. Remek érzés volt letusolni, majd a barack illatú tusfürdőmmel mosakodni. Miután kiáztattam bőrömet, kiszálltam, megtörölköztem és magamon hagyva törölközőm visszamentem a szobámba. Mikor Pete meglátott, megint elpirult ( egyre gyakoribb lesz, hmm..) majd megfogta a cókmókját és bement zuhanyozni. Míg bent volt kiválasztottam mit veszek fel. A választásom egy világoszöld rövidnadrágra, fehér pólóra amim fekete felirat szerepelt és egy fegyver a szöveg miatt. ( Fashion Killer ). Hozzá felvettem a fekete vans cipőmet és kész is voltam. Éppen arra vártam, hogy jöjjön ki mivel szerettem volna megcsinálni a hajamat és sminkemet, mikor anya benyitott a szobába.
- Elmentem, ne késsetek el. Puszilom Kevint a kaja pedig ott van a pulton. Jó legyél, és lehetőleg most ne kapj egyből szaktanárit.
- Oké, szia anya.
Elment, maga mögött pedig becsukta az ajtót. Nem telhetett el fél perc sem, mikor Pete kijött a fürdőből, készen. A haja kuszán állt, most nem volt rajta zselé, de így is nagyon jó volt. Tulajdonképpen nekem így jobban is tetszik, mert mikor piszkálom a haját nem lesz csupa ragacs a kezem.
- Jól nézel ki - dicsért meg kedvesen - Lemegyek enni míg te csinálod a fejedet, majd hagyok neked valamit, hallom a pulton van a koszt. - kösz, tipikus. Food and nothing else. Ez a mottója.
- Köszi, de tényleg hagyjál enni, mert különben véged van. - közöltem vele. Biccentett egyet majd kiment a szobámból feltételezem a konyhába. Én újra bementem a párás és meleg fürdőszobába ( nem igaz, hogy mindig elfelejti kinyitni az ablakot! Mindig én csinálok utána mindent ) és megfésülködtem. Kezembe vettem a hajsütőt és míg vártam, hogy bemelegedjen megcsináltam a sminkemet. Mire kész lettem vele a hairmachine ( :D ) is megfelelően meleg volt, így elkezdtem a hajamat csinálni.

Kb 20 perc múlva battyogtam le a konyhába, ahol egy pudingot ( *-* ) véltem felfedezni. Odarohantam és ijesztő sebességgel bontottam fel majd ettem meg. Nyami. A nappaliban ment a TV, szóval arra következtettem, hogy Pete éppen azzal foglalja el magát. Felszaladtam a táskánkért, majd leszökdeltem a lépcsőn a táskákkal. Az enyémet felvettem a hátamra a másikat pedig kedves barátom ölébe dobtam. Vette a lapot majd lekapcsolta a csodagépet.  Felvettük a deszkánkat majd elhagytuk a házat. Álmosan gurultunk a deszkánkon csöndben a suli felé. Nem az a kínos csend volt, hanem az "álmos vagyok nincs kedvem semmihez" csend.  Mire suliba értünk már becsengettek így elváltunk egymástól egy puszival, és mentünk a termekbe. Szerencsére a második napon nem késtem el, a tanár nem volt bent mikor bementem. Leültem a helyemre majd fejemet a padra hajtottam.
***
- Hé, Lu, kelj fel! Át kell mennünk a nyelvi előadóba. - ébresztgetett Áron.
- Mi? Már a 6. óra lesz? - kérdeztem teljesen ledöbbenve. Ezek szerint az egész napot végigaludtam és a többiekkel nem is beszéltem. Vajon Pete is ilyen ügyes volt?
- Igen. Gyere, nem akarok elkésni. Elvileg az angol tanár elég szívós. - húzta el a száját.
- Vigyél a hátadon! - kértem, majd kiskutya szemekkel meredtem rá.
- Ahj, jó. Gyere - fordított nekem hátat, ezzel könnyítve feljutásomat oda. Felmásztam a hátára a táskámat pedig odaadta Ri-nek.
- Köszi srácok - mormoltam, majd Árcsi vállára hajtottam fejemet szememet pedig lehunytam. Mire föleszméltem már kérte Áron, hogy szálljak le a hátáról. Megtettem, Ri pedig odaadta a táskámat. Kivettem az angol cuccom és próbáltam nem elaludni. Sikerült is. Az angol tanár egy vén nyanya aki erős rózsaszín rúzzsal kente be a száját és kék szemhéjfestéket maszatolt a szemére. Borzalmasan nézett ki. Egész végig erélyesen és figyelmeztetően beszélt Marika néni (így hívják, ha jól emlékszem) így nem igazán tudtam aludni. Mikor a dupla órának vége lett elköszöntem a többiektől majd a srácokhoz mentem, akik megérzésem szerint a büfénél voltak. Pete álmos tekintete továbbra is arcán maradt, én pedig ráugrottam Oli hátára.
- Vigyél haza! Fáradt vagyok! - nyafogtam.
- Ennyire hosszú volt a maraton? - kérdezte röhögve. Legalábbis a válla rázkódásából ezt vettem ki.
- Aha, vigyél, én meg alszok. - hisztiztem. Épp fordult meg hogy vigyen haza de alig tettünk meg pár lépést az asztalok közt egy lány hangra lettünk figyelmesek.
- Te megcsalsz? - sipítozta az a valaki, mire Oli megijedt és elengedett. Hát ezt ne próbáljátok ki ott, ahol rengeteg szék és asztal van túlzsúfolva. Egy nagy ütést éreztem a fejemen és minden kezdett homályosodni. Épp fejemhez kaptam, mikor a szemem lecsukódott és francért sem bírtam kinyitni.

02. fejezet

Sziasztook! Megérkezett a 2. fejezet is, remélem tetszeni fog, és mint mindig mondom kommenteket,véleményeket illetve feliratkozókat  nagy örömmel várom!!
Szeretném megköszönni a 10 (úristen!*--*) feliratkozót, és a 700+ (!!) megjelenítést. Szóval büszke vagyok rátok, pudingok!♥
Jó olvasást.:)





A deszkámat beraktam Oli szekrényébe, és már csöngettek is. Következett a második óra Mr. Kraz-zal.

A többi három osztályfőnöki hamar elment. A második órában megkaptuk a könyveket, az órarendet és az egyen melegítőt is a suli címerével. A harmadik órában a szekrényeket kaptuk meg, amibe a szünetbe be is raktam a deszkám. A szekrények felkutatása mellett az iskola fő részeibe ellátogattunk, hogy lehetőleg ne tévedjünk el, de én már most nem emlékszem rá, szóval.. Majd megyek a tömeg után. (Régi bevált trükk)
Mindez átcsúszott a szünetre, így nem találkoztam a srácokkal, de még a negyedik óra elején is a sulit jártuk épp körbe. Már csak 20 perc maradt az órából mikor leültünk a helyünkre. Mr.Kraz tanárúr ( aki szerintem végig flörtölt velem) szabad foglalkozást engedélyezett. Így én, Ann, Balu ( aki bemutatkozásnál stírölt.. csak elneveztem így) és Áron egy körbe ültünk és beszélgettünk. Hangosan. Kit áltatok? Végig röhögtük és baromkodtuk azt a 20 percet. Kicsengetéskor kivettem a deszkámat a szekrényből (egyenlőre még semmi más nem volt benne) és megkerestem az én idióta barátaimat. Pete és Oli a  büfénél voltak még pár srác társaságában. Mit sem zavartatva magam, odamentem a nagyban röhögő és retardált fókát megszégyenítő csapkodásokkal halmozott idióták felé.
- Szia Lu. Mész? - mosolygott rám Pete mikor észrevett, bár úgy terveztem, hogy én szólítom meg őket, de "rám lelt" mielőtt odaértem volna.
- Aham. Csak elköszönni jöttem. - mondtam majd megöleltem és puszit nyomtam arcára. A többi srác ( kb. tizenegyedikesek lehettek ) elkezdett füttyögni.  - Szeretnétek azt is látni ahogy lesmárolom, vagy befogjátok? - kérdeztem angyalian mosolyogva, mire Oli felröhögött Pete pedig mosolyogva öltött magára enyhe pírt. Jujj, de cuki!!
- Jujj, elpirultál, de arii! - olvadoztam majd még egyszer megöleltem.
-Jujj, de ari vaaagy! - küldtek csókokat (?!) Petének. Felnevettem.
-Szia Oli. - majd őt is megöleltem na meg összeborzoltam a haját. Ezt csak nekem engedte, és ez nagyon jólesik.
- Egyébként szia, Jason vagyok. Amerikai. - állt mellém, ölelte át a derekam (?) és kacsintott is (??) hozzá.
-Most leveszed rólam a kezed, vagy esküszöm felrúgom a holdra a kanos picsád. - közöltem rezzenéstelen arccal. A többiek akkora hangerővel röhögtek fel, hogy az egész suli minket nézett. Erre a gondolatra én is elnevettem magam, a srác, avagy Jason pedig beletúrt a hajába és visszaült a helyére. Újra Pete felé fordultam.
- Nem tudod hol van Keve és Nózi?
- Nózi csajozik az egyik teremben, Keve nemrég köszönt el. Pár sráccal volt, gondolom az osztálytársai.
-Oké, akkor majd felhívom. Jössz este? - kérdeztem, mert úgy terveztük, Walking Dead maratont tartunk.
- Persze, hatkor ott leszek. - mosolygott rám, mire akarva vagy akaratlanul is de elmosolyodtam.
-Akkor szia. - öleltem meg még egyszer őket, és elmentem. - Sziasztok srácok.
- Hali.
Mikor mentem ki, de még a közelükben voltam, hallottam, hogy azt kérdezik "Jártok?"  vagy "Most kajak dugni hívott?". Ezek hülyék. Kimentem a suliból és felpattantam a deszkámra. Lehet a nacim föntebb csúszott a kelleténél, mert pár srác fütyülni kezdett. Lejjebb húztam a nadrágom szárát és rájuk mosolyogva bemutattam nekik. 10 perc alatt otthon voltam, ahol hangos nevetés hallatszott. Most komolyan ide jött az új haverjaival?
-Keve, megjöttem! - ordítottam neki, majd bementem a nappaliba. Kevén kívül még 5 srác foglalt helyet a kanapén illetve fotelen.- Sziasztok.
-Hali.
-Cső.
-Szasz. (Ez aztán köszönés..)
- Este átjön Pete, Walking Dead maratont tartunk, nézed velünk, vagy programod van?
- Szerintem Ádámnál leszek.
-Okés, majd beköszönsz. Később beszélünk, én felmentem. Csősztök. ( És én beszélek az illedelmes köszönésről..) A srácok elköszöntek tőlem, ahogy észrevettem végigmértek párszor, de nem izgattak fel annyira (nem rosszra gondolni), így a nevükre se voltam túlzottan kíváncsi, így megúsztam azt is, hogy Kevin bemutasson nekik. Felmentem a szobámba és átöltöztem. Méghozzá pizsamára. Úgyis csak Pete lát majd. Na meg ha esetleg Keve haverjai!? Senkit nem érdekel. Ebben is különbözök más lányoktól. Ők megrémülnek ha meglátják őket a "gáz" pizsamáikba, engem meg többet látnak abba, mint rendes ruhába. Na mindegy.  Szóval felvettem a frankó pizsimet (sötétkék, szinte már fekete trikó, rajta virág mintás betűkkel, hogy " HELLO PETAL", a rövidnaci hozzá pedig olyan virágmintás volt, mint a pólón a betű),  bebújtam az ágyba (de hiányzott..szerelmem.*-*) és elővettem a laptopom.  Felléptem Facebookra és nem hittem a szememnek. 83 ismerősnek jelölés 26 üzenet és 49 értesítés. Azok jelöltek be akik a suliba járnak, vissza is jelöltem őket, bár a végére rendesen elfáradt az ujjam de tök8. A lényegesebb üzenetekre visszaválaszoltam (mint például régi haver általánosból) az értesítések zöme pedig az volt, hogy hányan lájkolták illetve kommenteltek a képe(i)m alá. Nem nézegettem végig, kinyomtam a face-t, felmentem twitterre, tweeteltem és onnan is kiléptem. És más lány ilyenkor mit csinál? Naná, sorozat. Elkezdtem tehát nézni a PLL 3. évadát. Egyszerűen imádom. Legalább már 6 részt megnéztem mikor jött anya. Egy itt a gond. Ő 16 órakor szokott jönni.
-Jézus, már négy óra van?
-Igen, kincsem. Mit csináljak vacsira?
-Lasagne? - kérdeztem reménykedve. Épp válaszolt volna, és biztos vagyok benne, hogy nemmel, mikor hozzátettem egy kis részletet. - Pete is jön. Hatra.
-Hajj -sóhajtott.- Rendben. Majd holnap elmeséled mi volt a suliban, oké? Vacsora után szeretnék lefeküdni, fáradt vagyok.
-Okés. Pihenj csak, ma Keve nem alszik itthon, valami Ádámnál lesz.
-Igen, tudom. Na akkor megyek a konyhába, legyél csak.
-Oké, szia anya. - köszöntem el, majd becsukta az ajtót. Lecsuktam a laptopom tetejét és úgy döntöttem, kifestem a körmöm. Feketére. Még jó. Miután ezzel is készen voltam már fél öt volt. Így elkezdtem olvasni, míg nem jön Pete. Egy kis apróság rólam. (Ki másról? Milyen kis egoista vagyok) Imádok olvasni. Éppen lapoztam volna a 268. oldalra a Késtél c. könyvben Leiner Laurától, mikor csöngettek. Ránéztem az órára és pont hat óra volt. Lerobogtam a lépcsőn és elkiáltottam egy "Megyeek"-et, mire még kétszer rányomtak a csengőre. Igen, ezer százalék, hogy ez Patesz.

01. fejezet

 Sziasztook! Szeretném megköszönni a sok pozitív véleményt és a 6 (!!) feliratkozót! Szóval nagyon-nagyon szépen köszönööm!*-* Thanks! Arigatou! Danke! Merci! Grazie! Gracias! Kiitos! Obrigado!

De itt van az 1. rész, olvassátok, remélem tetszeni fog, és írjatok véleményt, feliratkozókat pedig fogadok.:)

Az ajtón leellenőriztem, hogy fent van-e a nevem, és mivel fent volt, lenyomtam a kilincset és benyitottam.

A hangzavar folytatódott, de fél szemmel minimum engem néztek. Sőt, inkább bámultak. Biccentettem egyet ( remek köszönés első nap, nem gondoljátok? Remélem érezhető volt az irónia.),  és szememmel egy üres helyet kerestem. Találtam is. Elindultam az ablak felőli padsor 2. padjához. Egyszemélyes padok voltak, így nem keveredtem kínos helyzetbe. Még. Két sor volt, az ablak felőliben 3, az ajtó felőliben 4 hely. Összesen csak heten vagyunk. Nemsok. Miközben a helyemre indultam, méregettem az padsorban ülő embereket. A helyem mögött egy sima sötétkék laza pólós, térdig érő farmergatyás és tornacipős (naná converse..) srác volt. Eléggé végigmértem, gondolhatjátok. Nagyon jól nézett ki. Kissé hosszú, szőkésbarna haja fel volt zselézve, és szinte virított csokibarna szeme. Leültem a padomba, a deszkámat (mivel még nem tudjuk a szekrényekkel kapcsolatos infókat.. megkérhettem volna valamelyik hülyegyereket. De hülye vagyok.) letettem a pad alá, ráraktam a lábamat és elkezdtem előre-hátra tologatni, miközben egy kicsit lejjebb csúsztam a széken.  Előttem egy szőke, oldalra nyírt hosszú hajú, ahogy elnéztem izmos fiú ült.

-Szia! Én Ann vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. Téged hogy hívnak? Tetszik a suli? Jól deszkázol? Wáó de jó deszkád van.! – szinte követni sem tudtam a lány kérdéseit, de megpróbáltam azért válaszolni. Kissé gáz lett volna csak úgy ülni és bámulni a csajt.:D

-Ööö.. hali. – mondtam nevetve. – Luca, de hívj Lu-nak vagy Pudingnak.- mosolyogtam.

-Miért pont Puding?- kérdezte. Tekintetéből sütött az értetlenség és a kíváncsiság. Akkor vettem csak észre, milyen szép is. Vörös, nagyon szép vörös haja volt, kék szeme amit tussal emelt ki. A stílusa kissé emós volt, amit imádok.  Szerintem megleszünk.

- Mert szeretem a pudingot.- csillant fel a szemem, majd megnyaltam alsó ajkam.- Nagyon tetszik a hajad. Mióta vörös?

-1 éve. Általában mindig cukkolnak miatta. –szontyolodott el. Hogy mi ez a hangulat váltakozás..?

-Nekem tetszik. - mosolyogtam rá, mire ő enyhén elpirulva elmosolyodott. Nagyon szimpatikus.Ekkor becsöngettek, és be is nyitott (gondolom) az osztályfőnök. Meglepetésemre egy fiatal, körülbelül 23-25 éves, barna hajú és kék szemű férfi volt az. (Gondolhatjátok, milyen jó szemem van, így leírni egyből..:D ) Odasétált az asztalhoz, majd megfordulva felírta a nevét a táblára. Dr. Kraz Dávid. 

-Sziasztok! Csendesedjetek el mostmár, rendben?- kérte körbekémlelve az osztályt. Iszonyúan dögös volt. Jézus, én mióta vagyok ilyen? De nem én voltam az egyetlen. Az osztályban velem együtt négyen voltunk lányok. Mindannyiunk megnézte a fiatalos és helyes tanárurat, az ofit. Amikor körbenéztem láttam a fiúkat grimaszolni, mire elkuncogtam magam.

-Nos, mint láthatjátok a nevemen, én fizika és kémia szakos tanár vagyok, így ezeket én fogom tanítani. Hívjatok lehetőleg Mr. Kraz-nak, okés? És tegeződjünk. -mosolygott kedvesen és rámpillantott. Pont rám. A szemembe. A mosolya még nagyobb lett, majd újra megszólalt, tekintetét levéve rólam.

- Szeretném, ha bemutatkoznátok, és mondanátok magatokról pár dolgot. Van időnk, és nem vagytok olyan sokan. - mondta mosolyogva, még mindig. Úgy látszik egy 'forever happy' tanárt kaptunk. Haha :)

Kezdjük innen. - mutatott az ablak melletti padsor első helyét elfoglaló fiúra. - Oszloponként haladunk. -tette hozzá, majd rám pillantott, de olyan rövid időre, hogy az is lehet, csak beképzeltem magamnak. Meg amúgy is. EGY TANÁR! Én meg már első nap "ráállok". Tök gáz.

- Sziasztok, én Juhász Ricsárd vagyok, de hívjatok csak Ricsinek.

- Szia, csak Ricsi. -szóltam hozzá. Nem hagyhattam ki. A többiek visszafogottan felröhögtek, de egy idő utána tanár leintette őket.

-Folytasd. -mosolygott csak Ricsire. Kéne neki egy becenév.. Ricsi.. Riszkó(??)... Ri.. Igen, Ri! Ez lesz az!

-15 éves vagyok, és imádom a kosarat és a röplabdát.- fejezte be. Legalább sportok terén jó ízlése van.

- Jön a humoros kisasszony, mutatkozz be nekünk. - mosolygott kedvesen, csintalan mosollyal az arcán. Muszáj voltam én is egy huncut mosolyra húznom számat látványa végett. 

- Igenis, Tanárúr. - vigyorogtam, mire felnevetett. - Sziasztok, én Boros Luca vagyok, hívjatok Lu-nak vagy Pudingnak. Mielőtt megkérdeznétek, azért kaptam ezt a becenevet, mert pudingológus vagyok. Szóval imádom a pudingot. És szeretem ezt a becenevet, már teljesen hozzám nőtt, életem része. És most megkívántam a pudingot, mm. - nyaltam meg számat. Milyen kis éhenkórász vagyok,nem? - 15 éves vagyok én is, 8 éve versenyszerűen táncolok, 4 éve foglalkozom komolyabban számos sportokkal, mint például a kosárlabda. Kihívlak egy meccsre, Ri. - mondtam az utolsó mondatot az említettnek. - Régóta tudok deszkázni és BMX-ezni, és teljesen odavagyok a régebbi bandákért, meg jórészt a mostaniakért is. - nevetgéltem, a pólómat fürkészve.. - Ennyi.

-Köszönjük, nagyon érdekes volt- mosolygott rám. Az a mosoly.. Miket nem beszélek! - Következő. Remélem kilegeltetted a szemed és be tudsz mutatkozni. - mondta Mr. Kraz. Az osztály többi része felröhögött, én pedig kissé pironkodva, mégis szelíd mosollyal az arcomon fordultam hátra. Örömömre ő is teljesen zavarba jött. Szegény jól beégett.

-Öööö.. Kelep Balázs vagyok, 14 éves és boxolok.

- Következő. - csak ennyit mondott.

- Hali, én Csépány Klaudia vagyok, de hívjatok nyugodtam csak Klaunak. - vihorászott. Pont az ilyen lányoktól tartottam. - Imádok vásárolni és szeretem a divatot. - Tipikus...

- Rendben - mosolygott rá (ez mindenkire mosolyog?), majd Ann-hez fordult.

- Hello, én Kis Annabell vagyok, de szólítsatok Ann-nak. Kérlek. 14 vagyok és utálom ha a hajszínemmel viccelődnek. Hasonló érdeklődési köröm van mint Pudingnak, bár lehet az ízlésem jobb, de.. -húzta az agyam.

-Kapd be. - fordultam felé nevetve.

- Oké,oké. Szóval az ízlésem egyezik az övéivel. A pólót meg lelopom rólad, hiába van nekem is.

-Azt próbáld meg.

-Meglesz. - kacsintott, mire én elvigyorodtam. Tudtam, hogy jófej csaj,tuti, ő lesz a kebelbarátnőm.:D

-Rendben -rendben, haladjunk. Tessék.

- Hali, én Szecskő Brigitta vagyok, 15. Igen emós vagyok, nekem ez tetszik, de ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok jófej. Kíméljetek a beszólásoktól, köszi.

- Rendben. És te ott hátul.? - biccentett az utolsó padban ülő, egész helyes fiú felé.

- Molnár Áron vagyok,14, zenei ízlésben osztozom Lu-val és Ann-nel, imádok deszkázni és BMX-ezni, szóval majd versenyzünk csajok. - kacsintott ránk.

- Rendben, akkor 1 perc van csengetésig, kimehettek a szünetben, ma úgyis csak osztályfőnöki órátok lesz.- közölte, mikor csengettek is, és abban a pillanatban az ajtó kivágódott. Na kit találtak meg megint? Na kit? Hát engem. Naná.

- PUDING!! - üvöltött Pete.- GYERE MÁR! - hol van itt a türelem és a kedvesség? Sehol.

- Megyek már, ne ordibálj hülye.- mondtam durcásan. Kár volt.

-Te tudod.- mondta majd felkapott a vállára én pedig ijedtségemben és meglepődöttségembem felsikoltottam.

-Tegyél le, hallod?

-Nem, kijössz velem, a többiekhez. Ráadásul ma még nem kaptam puszit- biggyesztette le ajkát.

-Csak akkor kapsz, ha leteszel. - mondtam. Még szép, hogy egy pillanat alatt a földön voltam, és próbáltam nem elnevetni magam, mikor Pete felém fordította az arcát úgy, hogy meg tudjam puszilni. Megpusziltam, de mikor elhúzódtam volna, ő szorosan megölelt, én meg nevetve bújtam el a karjaiban.

- Na mennyünk, látnom kell a többieket. - húzódtam el tőle és kiráncigáltam a teremből. Nem igazán érdekelt, hogy mindenki minket nézett, csak mi voltunk. Én, Pete, Nózi, Oli és Keve. A deszkámat beraktam Oli szekrényébe, és már csöngettek is. Következett a második óra Mr. Kraz-zal.

Mr. Kraz tanárúr. :)

00. fejezet (Prológus)

Sziasztok! Ez itt a 00. fejezet, avagy prológus, mindennek a kezdete. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog a blog, a rész, és minden amit itt találtok. Egyszóval köszöntelek a blogomon! Kommentelni és feliratkozni szabad, és írhatsz Chat-be is.:)                                                           xoxo, Puding

 

A nevem  Puding, most leszek  kilencedikes. Igazából azért ez a becenevem, mert imádom a pudingot. Na jó, rendesre véve a figurát a nevem Boros Luca. Mivel a gólyatábor év közben lesz, ezért nem sikerült senkit sem megismernem leendő osztálytársaim közül. Mondok magamról pár gondolatot. Hátközépig érő barna, egyenes hajam van, és zöld szemem. Bár be szoktam göndöríteni, mert jobban szeretem úgy. ( Mi ez? Akinek egyenes haja van az szereti a göndört, és így fordítva… tényleg nem értem, na mindegy). Van egy öcsém, Kevin aki egyszerűen imádnivaló. Igazából velem egyidős, ikrek vagyunk, de én vagyok az idősebb, amivel általában cukkolni is szoktam. Anyukám egy cégben dolgozik, míg apa külföldön, hegesztőként. Habár nem vagyunk gazdagok, de próbálják mindenből a legjobban nyújtani nekünk, hogy éreztessék velünk, szeretnek. Hobbim a tánc, amit versenyszerűen űzök már 8 éve, na meg a kosárlabda, amit nagyon élvezek. Nem tudom mi lenne velem e sportok nélkül, hisz nem tudnám miben levezetni néhai idegességem. Így volt ez ma reggel is. Nagyon izgultam első nap révén. Mivel Budapesten élek, ezért nem kollégiumban lakok, hanem bejárós vagyok. Reggel hat órakor már kint kosaraztam. Igen, van saját kosárpálya az udvarunkon. Nem kosarazhattam sokáig, ugyanis anya kijött és bezavart készülődni. Csupán csak fél órát voltam kint. ( :( ) Amint felmentem a szobámba és kinyitottam a szekrényemet idegességem az egekbe szökkent.  Mint tudjuk, fontos az első benyomás, és mivel nem kell ünneplőben menni, hanem szabadon választott ruhában, meg van a lehetőségem arra, hogy akár jelenlétemmel elvarázsoljak akárkit. De én nem ilyen vagyok. Én az a tipikus vagy nem tipikus fiús lány vagyok, farmerral, egy pár számmal nagyobb, együtteseket ábrázoló pólókkal, és tornacipővel
na meg gördeszkával. Nem nagyon voltak lány barátaim eddig, mert nem egyezett az érdeklődési körünk. Ők imádták a lányos dolgokat, vásárlást és magassarkúkat, na meg az új divatot. Én pedig ott voltam a különc kis ízlésemmel, mert állandóan tornacipőket és deszkás cipőket néztem, és míg ők egy salátás tálat ettek egész nap, én csak úgy faltam az egészségtelen ételeket. Most gondolhatjátok, hogy kövér vagyok, de nem, mert sehogy se sikerül felszednem, aminek örülök is. Ezért voltak Általánosban is fiú barátaim, akikkel kimentünk a deszka parkba és hülyéskedtünk, nevettünk, elvoltunk.

Stílusomhoz megfelelő ruhákat választottam most is. A kedvenc farmer rövidnadrágom, egy Nirvana-s pólót, a piros Vans cipőm és a kedvenc bandáimat ábrázoló gumikarkötőket. Lementem a lépcsőn, és tudomásul vettem, hogy anya már elment. Hétre jár dolgozni, akkor pedig már 7:18 volt. Megettem az asztalra készített szendót, majd fogat mostam. Megfésültem a hajam, de már nem volt kedvem besütni, így egyenesen hagytam. A szemem kihúztam szemceruzával, a felső szempilláimat pedig szempillaspirállal kiemeltem. Így jó lesz. Bementem Kevinhez, hogy jön-e (újra egy suliba, hurrá.. nem az imádom, csak annyira idegesítő tud lenni... mint a testvérek 85%-a) mikor bementem pont akkor emelte fel a táskáját az ágyról. Szokás szerint most is nagyon jól festett.

-Szia öcsi. Készen vagy?

-Aha, mehetünk.

Kimentünk ( az ajtót gondosan bezártuk, mivel senki sem volt otthon, és nem akarjuk, hogy látogatónk legyen) ő felpattant a BMX-ére én meg a deszkámra és gurultunk is.

-Te izgulsz? – kérdeztem mikor már látni lehetett a sulit.

-Kicsit, és te?

- Eléggé. De nem lesz baj, ott van Pete, Máté és Oli is. És attól függetlenül, hogy semelyikükkel, még veled sem vagyok egy osztályban, szerintem megleszek. De aztán gyere be valamelyik szünetben.!

-Oké, oké. - nevetett túlpörgésemen.

Megérkeztünk a sulihoz, ahol rengeteg diák ment éppen az első sulinap kezdetekkor. Eléggé megnéztek minket ( vagy azért, mert Keve nagyon helyes, én meg (elvileg) szép vagyok, vagy azért mert érdekes stílusunk van.), ami elég jól esett, olyan büszkeség féle. Éppen leléptem a deszkámról és felvettem a kezembe, mikor kiabálást hallottam. Ha lehet, még jobban megnéztek.

-PUDING! – ordított Nózi (Máté), majd ő és a többi elmebeteg -ezalatt Olit és Kevét értem- rámugrott, majd nőiesen estem el túlsúlyuk miatt.

- Haha! - nevettem fel. - Szálljatok le rólam! Nehezek vagytok! - küszködtem ki.

-De annyira szeretüüünk! - hízelgett Oli, majd még szorosabban ölelt, kifojtva a levegőt belőlem.

- Szer-szeressetek fájdalommentesen, oké? 

-Jó, elengedünk, de csak mos az egyszer! - emelte fel mutató ujját Kev.

-Igenis!

-Na gyere ide! Csoportos öleléés! - majd engem középre tolva öleltek át. Belül zavarban voltam, de nem mutattam ki. Láttam a lányok irigykedő, gyilkos tekintetét. Eltoltam a srácokat és felvettem a deszkámat.

-Inkább segítsetek célba jutni.- mosolyogtam. - Már 7:45 van, és még meg kéne találnom az osztálytermet. - néztem a telefonomra majd rájuk.

-Gyere, Lu, a mesterek kézbe vesznek. Hanyas terem? - kérdezte Ol.

-103-as.

-Az a miénk mellett van, ez tök jó Nózi, nem?- fordult az említett felé.

-Aha. Így közelebb lesz hozzánk Puding és legjobb barátja puding. Mindkettőt imádom.- közölte, mire elröhögtük magunkat. Miután bementünk a suliba, lépcsőkön és folyosókon keresztül jutottunk át a teremhez. 9.B. Elbúcsúztam a srácoktól egy-egy öleléssel, és már mentek is a két teremmel arébb lévő hangzavaros osztály felé. ( Az előttem lévő osztály is eléggé az volt, már most. Szegény tanárok, majd ha megismernek..) Az ajtón leellenőriztem, hogy fent van-e a nevem, és mivel fent volt, lenyomtam a kilincset és benyitottam.