10. fejezet

Heey, Pudingok! Íme a következő rész egy másik szemszögből, ugyanis még nem akarom lelőni az egészet szóval még várnotok kell.:D
Köszönöm a 24 feliratkozót és az 5000+ megtekintést!:)
Illetve sajnos van egy rossz hírem is. Legközelebb csak jövőhéten tudok részt hozni, ugyanis nem leszek itthon ezért nem fogom tudni hozni a részeket, sajnos csak jövőhéten kerül rá sor.:(
Remélem azonban ez a rész tetszeni fog!;)
Xoxo, Pudiing.


*Pete szemszög*


Az egész 12 éves koromban történt, Luca akkor még csak 10 éves volt. Sulit váltottam mert a többiek nem igazán bírtak az előző sulimban. November 12. Éppen kijöttem az igazgatótól az órarenddel és a táskámmal - amiben persze az aznapi könyvek voltak - a kezemben, mikor nem tudtam merre tovább. Több srácot is megkérdeztem merre van a  02-es terem, ahol éppen az óra lenne. Kiröhögtek és mentek tovább, illetve valamelyikük fellökött. Egy kezet láttam magam előtt, Ő volt az.
- Kell egy kis segítség? - mosolygott rám. Rendkívül aranyosnak tartottam, éppen tesi ruhában volt, haja pedig lazán felkötve.
- Uhm, el kéne - mondtam majd felsegített. A keze kicsinek hatott az enyémmel szemben.
- Mit keresel? - kérdezte kedvesen mosolyogva. Már akkor megfogott benne valami. Lehet az, hogy ő kedvesen bánt velem a többiekkel ellentétben.
- A 02-es termet, ott lenne órám. Új diák vagyok. Mellesleg a nevem Hajdu Patrik, örültem - mosolyogtam rá a lányra aki elpirult és ez nagyon tetszett.
- Hát itt van - mutatott a mögötte lévő ajtóra amin feketével fel volt tüntetve a 02-es szám illetve, hogy merre kell elhagyni a termet tűz esetnél - Nagyon örültem. A nevem Boros Luca, hívj csak Lu-nak vagy Pudingnak. Mielőtt megkérdeznéd miért, elmondom, hogy azért, mert imádom a pudingot  - nyalta meg száját a csöpp lány.
- Köszönöm. Izé...lehet kicsit gáz kérdés ez, de lehetnénk barátok? - kérdeztem félve a válaszától.
- Igen, örömmel lennék a barátod - mosolygott rám.
Azóta szeretem Őt. Igen, kimondom, szeretem. Túlságosan is ahhoz, hogy egy olyanfajta gyerek miatt mint Justin, elveszítsem. 3 éve tudja Justin az egészet. Hogy szeretem Őt, és mindent megtennék érte. Akkoriban együtt voltak, így kissé necces volt a helyzet. Justin azért szakított vele, mert úgyis elment volna, és nem akart távkapcsolatot. De ugyan olyan jóban megmaradtak. Velem nem így lenne. Ha elmondanám Lu-nak, hogy szeretem őt, kerülne. Tudom jól. Justin 3 évet adott. 3 évet ahhoz, hogy megszerezzem. És teljesen kiment a "határidő" a fejemből. Ugyanis pont ma volt az egész 3 éve. Elszúrtam. Kaptam lehetőséget és időt, de elszúrtam. De a 'ma' még hozzátartozik. Ezért el fogom neki mondani. Mindent.
Verekedésünk fő oka is  - szintén - Ő volt.
- 3 évet adtam neked, haver, de elpazaroltad. Hogy lehetsz ennyire fafejű? Látom milyen. Tudom, hogy szeret téged és, hogy szeret veled lenni. Tudom, hogy múltkor együtt aludtatok és őt nézted. Ismerlek mindkettőtöket. És őt is ismerem eléggé ahhoz, hogy tudjam, nem tudna dönteni. Visszajöttem, mert szeretem. Nem fogom már csak úgy átpasszolni neked. Főleg amilyen dögös! - kezdtem dühbe gurulni hangsúlya miatt - Képzeld mit tehetnék a testével, ha az enyém lenne! - és itt vége volt.
- Ha hozzá mersz érni a mocskos kezeddel, kinyírlak! - ragadtam meg a pólóját.
- Igen? Nem tudnál tenni semmit! Amilyen gyökér vagy csak állnál ott és néznéd, hogy jól szétkúrom a csinos kis se...
- Menny a francba, te mocskos szemét! - húztam be neki. Hogy képzeli? Ha ilyeneket mond, esküszöm agyonverem! - gondoltam.
- Hah... ezt nem kellett volna - jelentette ki meg bevitt egy jobb horgot. Minden itt kezdődött, a suli előtt, az óra vége felé. Elkezdtünk verekedni, illetve elég csúnya dolgokat vágtunk egymás fejéhez, de azért ő elég messzire ment. Már a földön vertük egymást mikor észleltem mennyien gyűltek körénk. Körbeálltak minket de senki se akart ( vagy tudott ) minket szétszedni. De ismét megjelent Ő. Próbált minket szétszedni, de egyikünk se igazán észlelte, jobban foglakoztatott minket az, hogy jól szétverjük egymás seggét.
- Fejezzétek már be! - ordított. Akkor viszont mindketten visszajutottunk a "Földre". Lihegve, sebeinket törölgetve néztünk rá, és abban is biztos voltam, hogy kibírta olvasni a tekinteteinkből a düht és a meglepődést.
- Miért? Miért kezdtétek el verni egymást? Egyikőtöket sem úgy ismerem, hogy csak úgy verekszik. Valami nyomós oknak kellett lennie. Mi volt az? Mi volt az ok, amiért ennyire nem bírtatok meglenni egy légtérben? - dühösnek tűnt, illetve kicsordult egy könnycsepp is, és abban a pillanatban bántam meg mindent. Úgy döntöttem, elmondok neki mindent.
- Jó - jelentettem ki, amivel tuti megleptem azt a balféket aki sebes arccal nézett rám - Tényleg tudni akarod? Legyen - néztem rá komolyan, és összeszedve minden bátorságomat kezdtem bele.
- Miattad - ejtettem ki a számod, mire meglepődött. Nem is csodálom - És hogy miért? Azért mert ez a faszfej azt állítja, hogy meg fog szerezni és akkor majd jól megbasz. Hát nem.! Mert én ott leszek. És miért nem hagyom a francba? Mert cseszettül szeretlek! - mondtam ki. Jólesett végre kiadni magamból mindent. A srácok tudták mi van, de Lu szerintem nem hitt a fülének. Nagy szemekkel nézett rám, meglepődve, de szeme csillogásából valahogyan most az egyszer nem tudtam olvasni. Pedig mindig megy.

09. fejezet

Sziasztoook! Ne haragudjatok, hogy a tegnap este helyett most hoztam a részt. A központi jó szar volt, este 22:43-kor értem haza és nagyon álmos voltam ezért elszundiztam.
Köszönöm a feliratkozókat és a megtekintéseket, illetve a kommenteknek is nagyon örülök!:)
Jó olvasást!;)
xoxo, Pudiing.


  Kicsit furcsálltam a helyzetet ezért felnéztem, de abban a pillanatban ő is felnézett, Rám. Olyan közel voltunk egymáshoz és tekintetem az ő gyönyörű kék szemébe fúródott. 


- Gyönyörű szemed van - mondta ki. Láthatólag nem akarta, csak kicsúszott a száján, én viszont meglepődtem. Gyorsan felállt és felsegített engem is.
- Köszönöm, ez rendes volt öntől - köszöntem meg. Nem igazán tudom, hogy kéne vele beszélnem.
- Tegezz nyugodtan - mosolygott rám. Egyszerűen olyan helyesnek (!!) véltem, hogy elmosolyodtam látványa miatt.
- Akkor köszönöm neked - mondtam mire mosolya még szélesebb és szexibb lett. És már megint ott tartok, hogy a tanárommal flörtölök. Nevezhető ez flörtölésnek? Vagy pontosan mi is ez? Ez nekem magas. Meghallottam a csengőszót ezért ideje lett volna távozni a gázos helyzetből.
- Én nekem.. m-mennem kell..izé..órára. - kicsit sem volt gáz. Dadogtam illetve teljesen elvörösödtem, mikor felsőtestére tévedt tekintetem és mivel ingén keresztül eléggé jól látszottak az izmai, teljesen zavarba jöttem.
- Rendben. Milyen órád lesz? - kérdezte kedvesen. A fejem még mindig vörös volt és éreztem a torkomban azt a bizonyos gombócot.
- A- azt hiszem magyar lesz. A 211-es teremben.
- Rendben, jó tanulást. Tanulj holnap fizikára, dolgozatot írunk az ismétlésből - mosolygott rám. Miért mondja el ezt nekem? Ezt nem kéne bejelenteni. Miért érzem magam mégis ilyen boldognak és különlegesnek, amiért ezt megosztotta velem? Áááá, elegem van!!
- K-köszönöm, viszlát - mentem volna sietősen az ajtó felé, ugyanis az arcomat még egy rák is megirigyelhette volna.
- Luca! - szólt utánam.  A fenébe. Megálltam de nem néztem vissza.
- Szia, és te is úgy köszönj el tőlem, hogy "Szia".
- R-rendben, holnap találkozunk az órán - mentem ki a teremből. Úr. Isten. Milyen ciki már, teljesen elvörösödtem!! Miközben mentem a terem felé láttam Oli-t és Nózit.
- Szia Puding! - köszöntek rám. Tökéletesen egyszerre.
- Sziasztok - integettem nekik. Oda mentem hozzájuk nyomtam egy puszit az arcukra ( lehet kicsit sok lesz már ). A  felsőévesek majd felfaltak a szemükkel.
- Mi történt? Tiszta vörös vagy - nézegetett Nózi.
- Eh, mi? N-nem történt semmi. Most megyek órára, sziasztok - köszöntem el majd futottam tovább a teremhez mert szólt a második csengő, azaz a becsengő. Az előző csak jelzőcsengő volt. Kicsit sem feltűnően tagadtam, á dehogy!
- Szia - köszöntek vissza furcsállva. Hallottam a hangjukon.
***
Vége a sulinak. Siettem összeszedni magam és mentem ki, ugyanis biztos voltam benne, hogy Ju itt lesz. Főleg, hogy órán kaptam SMS-t  tőle. Viszont mikor kimentem nem az várt, amire számítottam. A kapu előtt nagy tömeg állt, feltételezem körbe álltak valamit. De még mit! Mikor közelebb mentem és átfurakodtam a tömegen éppen Justin és Patesz püfölték egymást. Elszörnyedtem a látványon. Egyik sem verekedős típus, csak akkor ütnek meg valakit, mikor éppen védeni próbálnak egy számukra fontos vagy jelentős dolgot. Pont ezért nem vártam ezt kettőjüktől. Főleg, hogy egymást verték!! Justin orra vérzett míg láttam, hogy Pete szája fel van szakadva és abban is biztos voltam, hogy Ju megütötte az arcát. Észbe kaptam és odafutottam hozzájuk. Próbáltam szétszedni őket de nem igazán ment. Szemembe könnyek gyűltek a tudattól, hogy számomra két fontos ember ezt csinálja.
- Fejezzétek már be!! - ordítottam rájuk. Úgy tűnik most fogták fel igazán, hogy ott voltam.  Mindketten lihegve, sebeiket megtörölve és meglepődött mégis dühös szemekkel néztek rám.
- Miért? Miért kezdtétek el verni egymást? Egyikőtöket sem úgy ismerem, hogy csak úgy verekszik. Valami nyomós oknak kellett lennie. Mi volt az? Mi volt az ok, amiért ennyire nem bírtatok meglenni egy légtérben? - dühös voltam, és a végére még egy könnycsepp is legördült az arcomon. Hamar letöröltem, de biztos vagyok benne, hogy látták.
- Jó - jelentette ki Pete, amivel meglepte Justin-t - Tényleg tudni akarod? Legyen - nézett rám olyan szemekkel, amiktől kirázott a hideg. Nagyon kíváncsi voltam a válaszra, de féltem is tőle, mivel éreztem, hogy nem kellemes dolog lesz.

08. fejezet

Sziasztok!! Itt a 8. fejezet, remélem tetszeni fog, és várom a véleményeket:)
Köszönöm a 21! feliratkozót és a 3500+ megtekintést. Nem tudom ki, hogy van vele, de én nekem ez nagy siker, és ennek nagyon-nagyon örülök.^^
És akkor jó olvasást.:D Szombaton jön a következő rész, viszont csak estefelé ugyanis központit írok ( úristen ) Egerben délután meg fellépésem van, de a rész mindenféleképpen meg lesz:)
Egyb. mit gondoltok az új design-ről?:0
Xoxo, Pudiing.

- Na akkor jössz? Hidd el, felejthetetlen egy nap lesz ez számodra. - kacsintottam és elindultam az ajtóhoz hátrahagyva a még mindig döbbent srácokat. A nők varázsa.



Kiléptem az ajtón nyitva hagyva magam után majd megállva a kapuban vártam Ju-ra. Fél perc után meg is érkezett Kevével együtt. Igazából Kev elköszönt mert egy másik irányba ment, hogy a haverjaival menjen suliba. Justin elég idegesnek tűnt, és hiába sejtettem az okát ( eléggé megnéztek az utcán ), rákérdeztem. Ez az én szórakozásom végülis, nem?
- Mi a gond? Idegesnek tűnsz - néztem rá nagy szemekkel, kicsit túljátszva. Á, dehogy élvezem!
- Szerinted mi? Minden egyes pasi aki a közeledben van majd levetkőztet a szemével és még azt kérdezed, hogy mi a bajom? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Csak nem féltékeny vagy? Ennyire birtokló lennél? - flörtöltem vele. Ez én vagyok? Vagy ez csak a növésem eredménye? Nem mondott semmit csak megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat. Szóval féltékeny. Nemsokára odaértünk a sulihoz, útközben sok ismerőst láttam és egy csomó srác megnézett magának viszont Justin halálra intő szeme elűzte őket. Haha.☺
Mikor megérkeztünk a sulihoz a srácok kint voltak, még az osztálytársak is.
- Köszi, hogy elkísértél - mosolyogtam rá.
- Nincs mit, a héten úgyis az enyém vagy - jelentette ki magabiztosan majd kacsintott egyet. Szóval így állunk?
- Azt gondolod? - kérdeztem miközben végigsimítottam fedtelen karján.
- I-igen, úgy gondolom - nyelt nagyot. Szóval alig bírt magával. Úgy tűnik, hogy nem csak az én szempontomból változtak a dolgok, hanem az övéből is. Közel hajoltam arcához és csókot nyomtam rá, vészesen közel a szájához. Majd a szája sarkába. Végül megelégelte és kezeit derekamra helyezte, közelebb húzott magához és megcsókolt. Ez tipikusan olyasmi féle csók volt, amit az ember nem szívesen lát. Páran füttyögtek és abban is biztos voltam, hogy valamennyien a pokolba kívánnak, de majd meghaltam, annyira jó volt. 
- Ideje lenne menned - közöltem vele.
- Rendben. Osztályprogramon leszek, de délután már ott is vagyok.
- Ajánlom is - kacsintottam kacéran majd egy puszit nyomtam a szájára és elindultam a döbbent többiekhez.
- Sziasztok! - köszöntöm "csapatomnak". Pete, Nózi Oli halkan visszaköszöntek, leplezni sem tudták döbbenetüket. Megpusziltam mindegyikőjüket és odamentem az osztályomhoz. Köszöntem nekik, de ők normálisan viselkedtek. Mivel még nem ismernek annyira, gondolom így nem tűnik nekik furcsának a helyzet.
- Bejössz velem? - kérdeztem Ann-t bociszemekkel.
- Aham, eljössz velem büfébe? Éhes vagyok.
- Okés, menjünk. 
Bementünk a suliba, útközben egy csomó embernek kedvesen köszöngetve akik nem is ismernek minket. Talán szert tettünk egy kis népszerűségre így 9. legelején. Hamar a büfébe értünk ahol nem volt sor, így egyből vehettünk pár dolgot. An pulykamelles szendvicset, egy dobozos kólát ( Pepsi - rokonlélek ) és müzlit vett, míg én egy dobozos kólát ( naná, Pepsi ) és egy Kinder tejszeletet. Amit meg is ettem. Finom volt. A felét mondjuk Ann biztos elcsaklizta tőlem, de fontolóra vettem, hogy veszek még 1-et. Mire a Vörös megette a szendóját be is csöngettek. Az első óra csütörtök révén Spanyol volt. Az óra hamar elment, ahogy a következő 3 is ( töri, angol, info ). Azután jött a kémia Mr. Kraz-zal. Pontosan csengetéskor jött be a terembe, mikor Áron padján ültem és beszélgettem vele az extrém sportokról. 
- Luca, megtennéd, hogy a helyedre ülsz? - kérdezte kimérten. Igaz, hogy helyes és tud viccelődni, de abban a pillanatban kicsit megijedtem hangsúlyától.
- Igen, persze - mondtam miközben a helyem felé araszoltam.
- Köszönöm. Na szóval, ma a Klórt és vegyületeit fogjuk átismételni. Nyolcadikos anyag tudnotok kell, tehát..

És kezdődött a rizsa. Értem a kémiát és viszonylag szeretem is, mindig ötös voltam belőle, így ha kérdezett kapásból tudtam rá válaszolni. Viszont mindig engem kérdezett. Tisztára olyan volt, mintha csak engem látna az osztályban, persze ez lehetetlen, mert mikor Balu vagy Ri hülyéskedett rájuk szólt. Mindenki hamar kiment csengőszó után elköszönve kedves ofinktól, és én is mentem volna mikor megbuktam a pad lábában és elestem. Csakis én lehetek. A könyveim a földön a táskám az oldalamat nyomta mivel félig azon tehénkedtem, a könyököm és térdem pedig sajgott. Mire feleszméltem egy kezet láttam magam előtt. Kraz tanárúr volt a kéz tulajdonosa és azt elfogadva félig felsegített majd segített összeszedni a táskából kiszóródott könyveim sokaságát. Kicsit furcsálltam a helyzetet ezért felnéztem, de abban a pillanatban ő is felnézett, Rám. Olyan közel voltunk egymáshoz és tekintetem az ő gyönyörű kék szemébe fúródott.

07.fejezet

Sziasztok pudingok! Örömmel látom, hogy bővült a számotok, nagyon köszönöm!! És megvan  a 3000 megtekintés, wííí.*--*
Direkt hoztam ilyen későn, várjátok kicsit (haha, de gonosz vagyok:D), remélem tetszeni fog.:)
Írjatok véleményeket, bármit, mindennek örülök.^^
Nem tudom melyik fiúnak szurkoltok előreláthatóan, szóval neveket is várok kommentbe/ chat-be.;)
Puszi, Pudiing.




Nem kérdezett semmit, szeme csukva volt, és nyugtatólagosan kezdte a hasamat simogatni a Ramones-es pólóm alatt. Tudom, hogy elpirultam és a szívem is zakatolt, de szerencsére ezt nem láthatta. És remélem nem is hallotta!


Reggel csodamódon nem arra keltem, hogy a telefonom őrülten zeng, vagy hogy anya kelt, hanem arra, hogy a nyakamat puszilgatják. Mivel tegnap este Ju-val aludtam, így gondoltam hogy ő az. A szám mosolyra húzódott, hiába tudtam, hogy ez nem valódi. Hogy csak megjátszom a barátnőjét, hogy lerázzon valakit, de nem érdekelt. Kiélvezem amíg tart. 
- Mmm. Jó reggelt - köszöntem neki.
- Neked is  - dörmögte a reggeli édes hangján majd mikor felé fordultam megcsókolt. Ilyen csókot még nem kaptam. A hasamban a sokszor említett "pillangók" hadat vívtak egymással, a szívem új gyorsasági rekordot akart dönteni, az agyam pedig leblokkolt, mint mikor sok-sok jeges shake-t  iszik az ember, gyorsan. Szóval agyfagyás. A csókunk forró volt és szenvedélyes. Egyikünk se akarta elengedni a másikat. Justin egyre közelebb húzott magához annyira, hogy már egy hajszál se fért volna el közöttünk. Kezét a pólóm alá vezette és a hátamat simogatta. Bőröm égett érintése nyomán. A fellegekben voltam. Teljesen kikészített. A jó értelemben (a nagyon jó értelemben ). Egyszerűen nem tudtam hogy cselekszek, lenyomtam az ágyra majd csípőjére ültem, nem megszakítva azt a fenomenális csókot. Ahogy éreztem ő is bevadult, de valahogy ez a gondolat se űzött el. Semmi. Majd egy nem kívánatos hangot hallottunk.
- Gyerekek, kint van a reggeli! - kiabált anya. Elszakadtam Justintól  majd lihegve egymásra néztünk. Minden gondolatom visszajött, viszont ha lehetett volna mind az előbb percekben történ eseményeket megismételtem volna. Ju kicsit meg volt döbbenve, gondolom nem számított hevességemre.
- Váó! - nyögte ki - Gerjesztő vagy! Nem tudtam, hogy ilyet is tudsz - szuggerált. Tekintete végigjárta arcomat, majd szemeim és szám között jártatta tekintetét.
- Vannak még dolgok a tarsolyomban! - mondtam csábosan majd beleharaptam alsó ajkamba. Gondoltam húzom még kicsit, hiszen fiúból van, a haverjaim pedig szinte minden pasis szemszögöt közöltek velem. Tehát mindig kanosak. Közel hajoltam hozzá, vadítóan közel. Ajkunk már összeért de nem csókoltam meg, és ő sem engem, azt hiszem, várta, hogy mit akarok csinálni, mint egy vissza nem térő alkalom (ami talán igaz is). Beleharaptam ajkába majd szájába suttogtam: 
- Kaja van.
Majd fölpattantam és őt az ágyon hagyva meglepődve, elindultam a konyhába. Adtam anyának egy puszit, aki már ment is. Keve már ette a palacsintát ( nyamii *-* ), én pedig leültem mellé miután kiszedtem a tányéromra az adagomat. Azaz 5 darab palacsintát. Mindet megkentem nutellával, felcsavartam őket majd enni kezdtem. Már 3 finomságot tömtem magamba, mikor Ju megjelent a konyhában felöltözve viszont még úgy, hogy nem lőtte be a haját.
- Reggelt, haver.
- Szhiha - "köszön" Keve teli szájjal. Valamiért gyorsabban ettem meg a másik 2 palacsintát, mint az előző hármat.Eh.
. Lu,  nem gondolod, hogy egy kicsit szemét voltál?
- Ju, nem gondolod, hogy túlságosan élvezted? - kérdeztem majd rákacsintottam és egy arcra puszi után mindkettőjüknél, felmentem készülődni. Hajamat kifésültem, majd pedig begöndörítettem. Tudom, hogy Ju jobban szereti úgy. És mint már említettem, úgy döntöttem húzom egy kicsit. Jött a sminkelés. Többet kentem magamra mint szoktam, de mindez szintén Ju miatt volt. Korrektort használtam pár foltra az arcomon, szemceruzát elég vastagon és erősen, tusvonalat illetve szempillaspirált, a szájfény pedig csak ráadás volt. Kétszer kellett kikennem, mivel az elsőt lenyaltam róla a nagyon finom málnás íz miatt. Ju imádja a málnát. Bevittem a fürdőbe az aznapi öltözékemet is, hogy semmiképp ne fussak össze Vele azelőtt, hogy teljesen elkészülnék. Imádja a stílusom ( imádlak egoistaság ), szóval bírja, ha egy lány kicsit fiús. Emellett dögösen van kisminkelve. Eléggé kiismertem már. Felvettem egy rózsaszín ( nagyon ) rövid szárú farmernadrágot, egy nagyon erős türkíz színű atléta fazonú blúzt, aminek gallérja arany flitteres volt, és egy elengedhetetlen zöld vans cipőt, pár karkötőt és már meg is van. Még nem voltam nagyon így öltözködve suliban ( és amúgy se ), így ez kivételes nap mindenki számára. Kimentem a fürdőből a szobámban lévő táskámért és telefonomért, az utóbbit a zsebembe csúsztattam az előbbit pedig felvettem a hátamra és leindultam, ahol Keve és Justin beszélgettek. Háttal voltak nekem így nem igazán láthattak meg.
- Jus, nem kísérnél el engem a sulihoz? - kérdeztem nagy mosollyal az arcomon, majd az említett mikor megfordult eltátotta a száját, csakúgy, mint Kevin. Még egy ideg döbbenten néztek engem, jó sokszor végigmérve, mikor megelégeltem - Mi az? Nem nézek ki jól? - biggyesztettem le ajkamat.
- Kibaszottul dögös vagy - fogalmazott kicsit se kulturáltan Justin - Naná, hogy elkísérlek, még a valaki elkap az utcán és megerőszakol.
- Jellemző ez kora reggel itt Pesten, valóban - vigyorogtam rá. Egy kicsit picsásan de Ju ízléséhez mértem hátradobtam a hajamat és odaszóltam neki.
- Na akkor jössz? Hidd el, felejthetetlen egy nap lesz ez számodra. - kacsintottam és elindultam az ajtóhoz hátrahagyva a még mindig döbbent srácokat. A nők varázsa.

06. fejezet

Sziasztok! Szombaton jött volna a rész, és fel is raktam volna, ha a blogger  kiposztolta volna. Így most át kellett írnom ezt a részt. (Napi munka pipaxd)
Köszönöm a pozitívumokat illetve az új feliratkozót és a megtekintéseket. Tényleg nagyon jól esik. A rész kicsit rövid lett, mert hát újévi lázban voltam ( vagyok ) de azért jó olvasást!:) :D
xx, Pudiing.






- Titok - kacsintott majd felült a motorra én pedig mögé. Átkaroltam a derekát ő pedig közben beindította a csodagépet és megindultunk. Valahova.


Egy ideig tudtam merre vagyunk, de ez elég hamar megváltozott a motor sebessége miatt. Pest nagy, nemcsoda, hogy nem tudok eligazodni. Mondjuk mindenki tudja, hogy pocsék az irányérzékem. Hehe.
Kb. másfél utaztunk, már rég Pesten kívül jártunk és csak akkor tudtam hol vagyunk, mikor éppen figyeltem a táblákat. És eléggé pisilnem kellett. Egy Gyöngyös nevezetű kis városba mentünk, és a régi Ált. sulimnál szálltunk le. Egy évig járt ide Ju, akkor éppen az anyja beteg volt és nem tudta elviselni ezért lejött hozzánk, akkor még pedig itt laktunk. Régi szép emlékek.
- Ennyire hiányzott neked ez a hely? - kérdeztem mosolyogva.
- Az egyik legjobb év volt. De csak mert veletek laktam - hízelgett. Akar valamit - gondoltam.
- Főleg, hogy mindenki odáig volt érted, mi? - kérdeztem majd fejét látva elröhögtem magamat.
- Tudom, hogy te is - kacsintott. Régen  valóban vonzódtam hozzá ha lehet ezt így mondani és ezt ő is jól tudta.
- Igen, te voltál az álmaim hercege - kuncogtam - Bökd ki mit akarsz! - kicsit fájt, hogy azért hozott ide mert akar tőlem valamit, bár mit is vártam ő sosem változik.
- Tudod van egy lány aki nagyon idegesít, és... - vörösödött el - eljátszanád, hogy a csajom vagy? És megkérnéd hogy kopjon le és hagyjon békén? - kérdezte reménykedve. Már éppen válaszoltam volna, hogy 'Nem', mikor egy nagyon jó kínálat nyúlt felém. - Ezen a héten annyi vaníliás-csokis pudingot veszek neked, amennyit csak kérsz.
- Megegyeztünk - vágtam rá egyből. Ő elvigyorodott és leült a buckára a járda szélén. Én is leültem mellé, fejemet vállára hajtottam ő pedig derekamra helyezte kezét. Valóban néha úgy tűnik egy pár vagyunk, de ez nem így van. Csak az életemet is odaadnám érte, mert szeretem mint egy barát. Legjobb barát. 
- Beülünk a mekibe? Éhes vagyok.
- Jó, menjünk - egyeztem bele.

-  3 Dupla sajtburger nagy kólával két krumplival - mondtuk egyszerre. Mindig ezt esszük ha mekiről van szó, ritkán veszünk Happy Meal menüt, de csak akkor, amikor jó a játék benne. Érettek vagyunk, tudom. Kimentünk az egyik asztalhoz és leültünk egymással szembe majd beszélgetni kezdtünk. Mondtam, hogy meséljen arról a lányról de csak szájhúzást és egy ' ribanc ' szót kaptam. És mindent felfogtam. Megjött a kajánk és elkezdtünk enni. Khmm, bocsi, zabálni. Fuhu, lehet sok volt.
***
Hazaértünk, anya kiakadt, hogy miért nem szóltam, Ju magára vállalta és minden rózsás. Ez mi már?  Megcsináltam a feladott leckéket majd vacsora után Ju bejött hozzám Keve társaságában és videó játékoztunk. Ki lett a győztes, na ki? Hát ÉN! Jólesően nevettem ki őket, mire megtámadtak és halálra csikiztek utána zuhanyoztam, kiröhögtem Ju-t, hogy vesztett Kev ellen majd felnyitottam a laptopomat. Mikor felmentem Face-ra rengeteg értesítés, üzenet illetve jelölés jött. Nagyrészt visszajelölgettem illetve válaszoltam pár embernek. Tweeteltem majd lefeküdtem. Ju észrevette, hogy fáradt vagyok ezért Kevét kiküldte aki tőlem két puszival elköszönt Ju pedig letelepedett mellettem. Még egy ideig húztuk le egymásról a takarót, de tarkón ütöttem és mormoltam ( ami tőlem elég ijesztő) egy "Állítsd le magad!" -ot. Justin átölelte a derekamat és úgy szundiztunk el. Elárulok egy gondot. Megint érezni kezdek iránta valamit. Mostanában mindenkire "ráállok" és nem tudom mi ez. Vajon most ribanc vagyok? Semmit sem tudok. Ráadásul a mindenki között ott van az osztályfőnök is. Úristen. Annyira elgondolkodtam, hogy nem vettem észre, hogy Justin fent van. Nem kérdezett semmit, szeme csukva volt, és nyugtatólagosan kezdte a hasamat simogatni a Ramones-es pólóm alatt. Tudom, hogy elpirultam és a szívem is zakatolt, de szerencsére ezt nem láthatta. És remélem nem is hallotta!

Justin :)