Son

2015. december 27., vasárnap

22. fejezet

Anyáék már rég aludtak mikor hazaértünk. An nem mert hazamenni abban az állapotban amiben volt, ugyanis a szülei egyből kiszagolták volna, hogy drága leányuk nem éppen józan kiscsibe.
Ikrem szobájában égett a villany, valószínűnek véltem, hogy ő is nemrég toppant be a házba. Láttam a bálon, igen szép lányokkal volt és a haverjai sem voltak olyan vészesek de a belső a lényeg, ugyebár. Azt is észrevettem, hogy Ivett - Keve osztálytársa - hatására teljesen elpirult. Nem szabad elfelejteni, erről faggatni kell!
Már mezítláb közlekedtünk a házban, ahogy előbb a járdán is. Nagyon fájt a lábunk a magassarkúknak és a sok táncnak köszönhetően, ezért látnotok kellett volna, milyen hulla fejjel lépkedtünk.
Akármennyire is próbáltunk halkan felérni a szobába, sehogy sem akart összejönni. An majdnem elesett, engem elkapott a röhögőgörcs aztán ezt követte barátnőm szitokáradata. Csoda, hogy az ősök nem keltek fel.
Mikor már épségesen a szobámban voltunk elkezdtünk vetkőzni. Levettük a ruhánkat és átcseréltük pizsire. Ann nagyon aranyosan festett a kezeslábasában, egyszerűen majd megettem. Hozzá képest az én pizsamám minden volt csak cuki nem. A rózsaszín, lámás cicanadrágom még csak passzolni sem passzolt a sötétkék, rénszarvasos pulcsimhoz. Akárhogyan is néztük, An volt az egyik véglet, én meg a másik.
Éjfél körül lehetett mikor álomba szenderültünk és még fájdalmasabb volt a reggeli kelés. Mindketten élőhalott, keserves fejjel meredtünk a másikra ami miatt mindketten felröhögtünk. Gyorsan megcsikiztem - tudni lehet róla, hogy nagyon csikis - viszont hamar abbahagytam mert a sikoltozása szörnyen bántotta a fülemet. Anya ezután be is jött, hogy legyünk halkabban, mert apa aludna. Mondta, hogy ma este vacsorázni megyünk Pete családjával ezért siessek haza suli után. Tudtára adtam, hogy felfogtam majd még értesített, hogy merre találjuk a reggelit. Ezután mindkettőnk arcára adott egy puszit és rohant dolgozni. Vörös elmormogta, hogy milyen aranyos anyukám van amit én csak egy mindent tudó mosollyal jutalmaztam.
Ezek után neki álltunk felöltözni. Mivel An nem hozott magával pólót, ezért én adtam neki. Olyat kerestem, ami nem nagyon szakadt és megy a szürke, magas derekú farmernadrágjához. Tekintve a kinti időjárásra, mindenképp melegebb öltözéket kellett rá adnom, vagy pedig keresnem még egy pulcsit. Arra jutottam, hogy odaadom neki a kék-fekete lenge ingemet a fekete kötött kardigánommal. Jól állt neki, miután felvette fehér Supra cipőjét elkezdett pózolgatni a tükörbe én pedig csak ingattam a fejemet jobbra-balra. Felvetette az ötletet, hogy öltözzünk hasonlóan én pedig vitatkozás helyett belementem, amit pedig egy hatalmas sikernek könyvelt el.
Ezért én is szintén szürke, bár kicsit buggyos fazonú farmert vettem fel aminek oldalsó zseb helyén cipzár volt így a telefonomat csak a farzsebembe tudtam elhelyezni. Felsőként a fekete madaras, fehér ingem szolgált amire egy szintén fekete bolerót vettem.
Ezután mindketten kisminkeltük magunkat a szokásos módon és lementünk reggelizni. Anya bundás kenyeret csinált aminek a felét készségesen befaltuk tudván, hogy Kevin úgyis megeszi a másik felét.
Így is volt, hamar behajította a kikészített ételt majd kis idő után mind együtt indultunk el a suliba. Valahol félúton csatlakozott hozzánk testvérem két osztálytársa, nevükön Ádám - akinél múltkor Keve ott aludt - és Attila. Ők mentek hátul, míg mi Annal elszórakoztunk - nagyjából rajtuk.
A suliban a téma még mindig a tegnapi gólyabál körül forgott. Az osztályban mindenki szörnyen sápadt, másnapos fejjel meredt előre.
Egy laza spanyol után, ahol megint le lettünk szidva nemtanulásunk végett egy kevésbé laza tesi következett- másoknak. Én könnyített tesis vagyok a térdem miatt, de még tesizni se tesiztem ugyanis mondtam a tanárnak, hogy meghúztam a lábam. Egy óra telózás, juj de jó nekem!
Angolon nem volt tanárunk, ezért a D osztályosokhoz ültünk be órára, semmit sem csinálva. Az infó is gyorsan elszaladt, repült felettünk az idő. Ezután pedig a kémia drága osztályfőnökünkkel. A múltkori után szinte átnéz rajtam, azóta egy óráján se szólított fel vagy feleltetett. Mindig elsőként hagytam el a termet az órája után, most viszont mivel Baluval beszélgettem nem siettem nagyon.
- Lu, megkérhetlek, hogy segítesz elvinni a cuccaimat a tanáriba? - szólt felém kérdése. Balu már el is köszönt, miszerint majd magyaron látjuk egymást.
- Persze - feleltem egyszerűen majd megfogtam a könyveket és elindultam. Sajnos, mikor beértünk a tanáriba az üres volt. Nem tudom felfogni, hogy annyi tanár van még sincsenek a tanáriban amikor én is itt vagyok. Vagy ez mindig direkt így van kiszámítva? Fene se tudja.
- Köszönöm szépen. Most pedig menj órára, mielőtt még elkésel - utasított rám se nézve. Nehogymá' én legyek a szar. Nem tudom miért, de zavart ez a hidegség. Mármint, nem az időjárásra gondolok, hanem rá. Mintha nem történt volna semmi. Mintha sosem mosolygott volna rám olyan csábosan, hogy azt higgyem elájulok. Mintha sosem láttam volna féltékenynek. Mintha sosem aggódott volna értem. Mintha sosem próbált volna megcsókolni.
Az egész mintha.. meg se történt volna, maximum a régmúltban, ami már régen feledésbe merült. Mintha csak álmodtam volna az egészet.

2015. december 24., csütörtök

Boldog Karácsonyt!♥

Nagyon Boldog Karácsonyt Pudingjaim!♥
Remélem mindenki olyan ajándékot kap/ kapott amit szeretett volna és boldogan töltitek ezeket a napokat. Kellemes szünetet kívánok, pihenjétek ki a sulit aztán hajtsatok ezerrel félévkor.;)
Kellemes további ünnepeket drágák♥
Rész is lesz a héteen:$
Sziiasztook!☺
xx Friderika S.

2015. december 4., péntek

21. fejezet

Sziasztok! Rengeteg rész nélküli idő után már itt is vagyok, megérkezett a következő fejezet. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog.
Köszönöm mindenkinek az eddigieket♥
A díjakat is köszönöm, amint lesz időm kirakom a többit:)
xoxo, Pudiing






Húha. Már lassan másfél hónapja nem is írtam. Nos, az eddigi időben sok minden történt. Túl vagyok egy őszi szüneten, egy nagy bevásárláson, muris napokon, visszautasításon és ma van az a nap, mikor mindenki agya a gólyabálon és gólyanapon forog.
Ugye a bálra kötelező elegánsan, csinosan kiöltözve megjelenni, persze lányok egybe ruha, tűsarkú, sok smink míg a fiúk fehér ing, nyakkendő, ünneplő nadrág és cipő. Igen, ez így van. Mégsem tudom, hogy ez a sok lány miért izgul azért, hogy jól nézzen ki. Úgyis szar az egész.
De, kezdjük a gólyanappal.
Ugye az én osztályom volt az első, órák előtt adtuk elő a táncunkat amit nehezen betanultunk. Minden szuper volt, élveztük, hülyültünk, vicces volt és végig röhögtük az egészet. Igaz, hogy spárga közben úgy meghúztam a lábam, hogy azóta se tudok állni, ülni, vagy rendesen járni, de erről később még több szó is esik.
Ezen a szerdai napon végig kellett ülni izgalommal vagy unalommal az ötödik óráig. Ötödik és hatodik órában gólya vetélkedő folyt.
Mindegyik osztály bevonult a tornaterembe, akinek meg éppen tesijük maradt el miattunk, leültek és nézték, hogy mit bénázunk. Mindegyik osztály leült ABC szerinti sorokba. Az IDÖ ( Iskolai Diák Önkormányzat) tagok sikertelenül próbálták lehalkítani a kedélyeket, mindenki egymás szavába vágva beszélt, nem is értve a másikat.
Mikor valahogy lecsillapodtunk, elmagyarázták mi, hogy lesz. Le kellett írnunk pár feladatot egy lapra, azok közül a legtöbbet igyekeztünk megcsinálni.
A fiúk haját 4 copfba fogtuk, mi lányok parkettába befontuk egymás haját, eddigre már mindenki arcocskáján ott csücsült két szív, melyet szövegkiemelővel firkáltunk fel.
Emellett magyar királyokat kellett gyűjteni, focistákat, énekeseket, ki kellett raknunk az osztályunkat zokniból és a megadott tárgyakból kalapot kellett csinálnunk. A közmondásokat és a szólásokat már nem is említettem.
De még ha csak ennyi lett volna.
Kaptunk három, két oldalas kvízt amit meg kellett oldanunk. Nirvana frontemberétől kezdve a One Direction elhagyó személyéig minden meg volt található, találós kérdéseken törtük a fejünket. Közben passzolgattuk egymás közt a lufikat, nehogy kipukkadjanak vagy leérjenek a földre.
Miután minden be lett adva és mutatva, a szervezők elindították a gépet és kivetítették mit is kell csinálnunk.
Egytized másodpercig láttuk a képet, mire olyan kérdéseket raktak fel, ami pont a leglényegtelenebb volt. Vicces volt amikor szerencsétlenkedtünk, el sem merem képzelni milyenek lehettünk külső szemléletből.
Ezt követte a karaoke, és csak, hogy dicsérjem magunkat, akkor is mi voltunk a legjobbak. A Love Me Like You Do-t sikerült kihúznunk, de még így is jobban jártunk mint azok akik Gangnam Style-t húztak.
Jó sokáig húzódott ez az egész, nem csak a hetedik óra végéig. Körülbelül háromra értem haza, ahol első dolgom volt 3, finom csokis pudingot megenni.
Annal megbeszéltük, hogy együtt készülünk a gólyabálra, ezért ezek után nemsokára meg is jött.
Felcipeltük egymás cuccát, gyönyörködtünk egymás ruhájában, cipőjében és tervein.
Sajnos sikerült elsírnom magam, mikor nem akartam gyengének mutatni magam. Egyszerűen nem bírtam a lábamra állni, szörnyen fájt és tuti biztos voltam benne, hogy nem hogy táncolni, de még felvenni se fogom tudni az a fekete magassarkút.
Fél órába telt szegény barátnőmnek míg lecsitított és megnyugtatott. Utána belémnyomott 3 fájdalom csillapítót hiába tudtuk, hogy úgyis fogunk inni, hisz már tegnap óta ott volt a szekrényemben a bor és a vodka.
Kezdetnek én begöndörítettem a hajam, míg An kivasalta. Mindez másfél óráig tartott. Utána felvettük a harisnyánkat és a ruhánkat. Az én ruhám fehér volt, térdig érő és gyönyörű. Felsőrészén gyöngyök ezrei voltak, a hátán egy hatalmas kivágás. Deréktől lefelé bubis fazonú volt amihez nagyon jól ment fekete magassarkúm.
Ezzel ellenben An teljesen máshogy nézett ki. Olyan volt, mint egy nagy cseresznye. Egy nagyon aranyos és szexi cseresznye. Akárki bármit is mond, a vörös hajához nagyon jól ment a piros csipkés ruha, és fekete, szintén csipkés tűsarkú. Es muy guapa.
Mindketten magunkat sminkeltünk, de végig tippeket és tanácsokat adtunk a másiknak. Nagyon jó volt végre egy lányos program, egy barátnőmmel aki úgy igazán nem nagyon volt még. Igen, egyszer - kétszer el kell dobni azt a fiús Lucát és be kell dobni magam.
Hatra elkészültünk mindennel és el is indultunk. Bezsebeltünk pár dicséretet anyától, apától és Kevintől. Nem is mondtam, de apa hazajött egy hétre, szóval drágám boldogít egy ideig.
Elmentünk egészen egy eldugott kis játszótérig, ahol elővettem a bort és a vodkát és elkezdtünk inni. Nem sokáig tartott, csak 10 percig. Higgyétek el, mindjárt nem fájt a lábam.
Fél 8 körül értünk be a suliba ( ne kérdezzétek mit csináltunk addig..), ahol már jó pár ismerős bulizott az élő zenére. Az első ember aki velem szembejött nem más volt mint Norbi, akivelazóta is elég kínosan beszélgetek, ugyanis visszautasított, igen ő engem. Nem kellettem neki, ez van, el kell fogadni. Vagyis inkább viselni.
Megöleltem őt és köszöntem neki, de annyit nem vakkantott volna oda, hogy "Hé! Nem vagy egy szardarab!" Kösz, emberek, hangulat egyből nulla.
Majdnem elbőgtem magam mikor vörös barátnőm berángatott lerakni a kabátokat és táskánkat, aztán elhúzott táncolni.
Itt jöttem rá, hogy nekem nem öröm, hanem síró hullámom volt. Nem ittam annyit, hogy ne emlékezzek semmire, minden meg van, mégis látszott rajtam, hogy azért nem vagyok ártatlan. Viszont nagy hiba volt, hogy csupán csak 4 tanár felügyelt ennyi kilencedikes diákra. Rengetegen be voltak rúgva, hánytak a vécében és leszakították a függönyöket. El nem mertem képzelni, mi lesz ezeknek a következménye.
Az is megmaradt az emlékeimben, hogy rámásztam drága Olira, aki nem úgy nézett ki mint aki ezt bánná. Sok fiúval és lánnyal táncoltam az este folyamán, Patesz mégsem volt köztük. Legalábbis el volt azzal a szőke cicababával, aki már egy hete a barátnője, szóval nem mintha érdekeltem volna abban a helyzetben, inkább nézte a csaj melleit ami ha engem kérdeztek, tuti nem valódi volt.
Rengeteg fotó készült rólunk, jobbak és rosszabbak egyaránt. A felsőbbéves srácok elkezdtek nekünk vetkőzni, már ott táncoltak a színpadon kis gatyában és mit ne mondjak, némelyik igazán jó darab volt.
Bálirálynő és király választás után a gólyanap eredményei következtek, ahol elsők lettünk, és kaptunk tortát. TORTÁT!
Aztán a buli folytatódott egészen tíz óráig utána pedig mentünk Vikiékkel borozgatni.
Aha, na ezt nem kellett volna.

2015. november 24., kedd

1 éves a bloooog!!!!

Igen, igen, tudom, hogy nem rész, és azt is tudom, hogy már rég kellett volna hoznom egy új fejezetet, de elképesztő mit láttam meg.! 1 ÉVES A BLOOOG PUDINGOK, 1 ÉVEEEES.♥
Úristen, meg sem tudom hálálni, hogy már ennyi idő óta velem vagytok és támogattok engem. Elképesztőek vagytok és ez itt mind a TI érdemetek.!♥ Nagyon köszönöm, nagyon szeretlek titeket!♥♥♥
xx Pudiing

2015. november 5., csütörtök

20. fejezet


Reggel mikor felkeltem Patesz már nem volt mellettem. Nagy nehezen kikászálódtam a meleget nyújtó ágyból és elvánszorogtam a szekrényemig. Egy laza öltözéket választottam, ugyanis nem kell suliba mennem, csak Pete van itthon, nem kell játszanom a vonzót. Felvettem egy szürke-fekete mackónadrágot és egy fehér pulcsit amiből a fél vállam és a hasam ki volt. A melltartóm az esti dobás szerint sem tudom, hogyan került a szekrényem tetejére, de lehalásztam és felvettem. Lebattyogtam a lépcsőn és egyenesen a konyhába mentem. Patesz éppen rántottát csinált nekem háttal, még biztosabbá téve a tényeket. Odalépkedtem hozzá és átkaroltam mire összerezzent.
- Jó reggelt Luca - szemét le sem vette a kajáról, úgy beszélt hozzám.
- Jó reggelt - mosolyogtam. - Rég készítettél nekem valamit, remélem nem jöttél ki a gyakorlatból - húztam komisz mosolyra számat, tudtam, hogy kell piszkálgatni az agyát.
- Ne aggódj, nagyon finom lesz - húzta ő is ugyanolyan vigyorra az arcát és ezt látva felnevettem. Elmosolyodott és intett, hogy üljek le.
Így tettem, leültem az asztalhoz, közben elővettem a telefonomat és megnéztem rajta a szokásos dolgokat. Facebook, Twitter, Instagram és Snapchat. Minden nap ezeken lógok, nézegetem minden órában, hátha van valami. Na jó, ez csak FB-vel és snappel szokott így lenni, twitteren értesít, ha az 5SOS na meg Selena Gomez és Ariana Grande tweettel. Több mindenki be volt jelölve, de annyira meguntam a telefonom állandó rezgését így egy csomót ki is jelöltem. Így is sokat szitkozódok Ash miatt, szerintem nincs is jobb dolga, mint ücsörögni és irkálni twitteren. Na ez sem volt igaz persze, csak na, érezzétek át a dühömet.
Elmélkedésemből Patesz és a rántotta rántott ( na ne... ) vissza, egyből neki is láttam Pete pedig csak nevetni tudott rajtam. Elővett magának is egy villát és velem együtt evett. Na de. Nem úgy ahogy általában szoktak, egymás mellett külön tányér meg miegymást, nem, mi ott ültünk egymástól pár centire, egy tányérból ettük a rántottát és akaratlanul is elpirultam. Égő fejjel csipegettem a kis tojásdarabokat míg barátom égető tekintetét viseltem el. Hallotam halk kuncogását, aztán arra lettem fegyelmes, hogy kezével fülem mögé túrja az arcomba - és reggelinkbe - hulló hajamat, felfedezve milyen zavarban is vagyok aztán meglepetésemre tarkómnál fogva húzott magához egy ölelésre.
Szemeim kétszeresére nőhettek, a villa kiesett a kezemből. Mikor legyűrtem a döbbenetemet tétován öleltem vissza.

Pár órával később olyan 11 óra körül elkezdtünk unatkozni. Ne kérdezzétek hogyan és miért, de fogtunk magunkat és csináltunk egy rap videót. Nagyon bírtam ezt a zenét, én választottam, végül nagyon vicces lett mikor visszanéztük.
- Van nálunk minden - kezdte barátom kettőnkre mutatva.
- Van nálunk pénz - szórtam be két tízezrest közénk.
- Mindenki hallgat - mutatott a fülére. Elég vicces mozdulat volt, el is mosolyodtam rajta.
- Mindenki néz - tettem kezemet szemeim elé és kikukucskáltam ujjaim között mire Petét kapta el a mosolyoghatnék.
- Mert én érzem az éjszaka illatát - folytatta. - Nem érdekel holnap mi vár - fejeztük be együtt. Már előre megbeszéltük, hogy márpedig ezt a részt így fogjuk véghezvinni.
Aztán megint ez jött, csak az utolsó sora volt más. Mi hozzuk az igazit törjük a csendet mi ketten, megrontunk minden szentet. Mivel még a videó után is ezt énekelgettük, lehet inkább nem kéne elmondanom mit le nem műveltünk a videó alatt. Patesz készségesen fel is töltötte a videót facebook-ra, a lájkok pedig csak jöttek és jöttek, hiába volt suliidő. Mi meg csak unalmunkban újra és újra megnéztük azt a borzalmas szüleményt, és röhögőgörccsel küszködve  próbáltuk elmondani egymásnak, hogy mennyire gázak is vagyunk.
 Fél óra múlva egymást nyúztuk a szobámban, hol az ágyon "bunyóztunk", hol egymást lökdöstük videójáték közben vagy épp egymással ordítoztunk egy játszma végén.
Még jó, hogy kicsapom a hisztit mikor feltűnően jól játszik Scorpionnal és hiába vagyok mondjuk Sub-Zero-val vagy Mileenával mindig mondogatta a gépies hang Patesszal: "Brutality".
Ebből az lett, hogy elkezdtem vele veszekedni és megtiltottam, hogy kedvencével legyen. Végül szegényt és Kenshit legyőztem drága Kitanámmal.
Ezután nem is játszottunk, elértem a győzelmet ő pedig bedurcizott. Mindketten tudtuk, hogy ha hagyott volna nyerni, még inkább dühös leszek. Viszont tisztességesen nyertem és győzedelmi táncom után engeszteltem ki drága barátomat. Pár puszi és már rendben is voltunk.
Utána ismét pár sor szenvedés után azt mondta készüljek el és vegyek fel valami viselhető ruhát, elmegyünk kajálni. Így tettem, kizavartam a szobámból és nekiálltam valami elfogatható ruha keresésének. Mit ne mondjak, eredménye nem nagyon látszott. Nem igazán erőltettem meg magam, csak felvettem a fekete, sok helyen szaggatott farmerom a fekete bakancsommal, felsőnek egy szürke pulcsit választottam fekete 'No really, I'm a witch' felirattal és volt rajta két kis mini boszorkánykör. Vagy mi..
Ékszerekkel nem igazán foglalkoztam csak felvettem a halálfejes gyűrűmet és továbbálltam a tükrömhöz. Az eredmény illett hozzám, nagyon is tetszett. Viszont a fejemmel már gondok voltak. Kentem fel púdert és szememet szemceruzával és hosszú, dögös tusvonallal emeltem ki. Vörös rúzst kentem számra annak ellenére, hogy tudtam, úgyis lenyalom. Meg amúgy is enni mentünk.
Hajamat csak kifésültem, de tekintettel arra, hogy felül már kezdett zsírosodni - tegnap nem mostam meg, ugyanis úgyis meg kell mosnom meccs után, akkor már kétszer nem fogom -, így felvettem egy szintén szürke sapit  szintén fekete felirattal: ' Bad Hair Day '.
Mikor lementem Patesz tátott szájjal nézett rám mire hatalmas nagy öröm töltött el. Valóban nem sok hiányzott ahhoz, hogy valamivel összecsukjam a száját, ami után drágám rúzsfoltosan meredne rám. Igazából vonzott is az ötlet. Kár, hogy nem tehetem ezt meg.

2015. október 28., szerda

2015. október 23., péntek

19. fejezet


Sziasztok Pudingok! Szünetben remélhetőleg több időm lesz írni, és több fejezettel tudok szolgálni. Köszönöm azoknak akik velem vannak, ezt a 39 feliratkozót és a 22.200+ megtekintést. Lehet másnak nem annyira, de nekem ez igen is nagy dolog. Vannak olyan pudingok akik azt hiszik/hitték, hogy nem fogok beszélni velük mert "híres" vagyok. Egyáltalán nem vagyok az. Minden pudingommal szívesen beszélek, csevegek, ismerkedek és ha segítségre van szükségetek akármiben, vagy tanácsra, mindenkinek állok szolgálatára. Gondolhatjátok, hogy ez csak süket duma, de nem. Én szeretném az összes pudingom életét egy kicsit feldobni, legalább azzal, ha új fejezet írok. Nagyon köszönöm mindegyikőtöknek az eddigieket, nagyon szeretlek titeket!!♥
Sok-sok puszi és ölelés
Pudiing


Egész nap másra sem tudtam gondolni, csak a teremben történtekre. Szerencsémre Patesz semmit sem látott vagy hallott, csupán nem értette mit csinálok bent mindig az ofival. Semmit.
Délután elkísért kosáredzésre, és végig ott is volt. Nézett engem, biztatott, a nevemet ordibálta. Csak edzés volt, nem is meccs. De ő mégis ott volt, és csak engem nézett. Csak engem.
Megvárta az edzés végét, azt, hogy visszaöltözzek a rendes ruhámba miután lezuhanyoztam, azt, hogy az edzővel vagy a többiekkel beszéltem, mindent. Csak várt és várt türelmesen...rám.
Este volt már, mikor a csarnokból elindultunk hazafelé. Nem tudtam másról beszélni, mint a holnap esti meccsről.
- Nagyon félek! Ez az edzés sem volt a legjobb!
- Ne félj, király vagy! Nem ismerek nálad jobb kosarast, és amúgy is, éles helyzetekben mindig előjön a legjobb - mosolyodott el. - Holnapra pedig ki kell pihenned magad, az edző is megmondta, de úgy nem tudsz pihenni, ha csak a holnapon töröd a fejed. Kaptál felmentést, én iratok anyával és nálatok alszok. Ne nézz így, ebbe nincs beleszólásod.!
Mosolygott még akkor is, amikor hitetlen szemekkel néztem rá. Eddig nem is gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok. Nagyon nagy szerencsém van, hogy itt van Pete. Bekönnyezett szemekkel néztem rá és megtorpantam, aminek hatására ő is így tett. Egymással szemben álltunk, én könnyes míg ő aggódó szemekkel.
- Mi a baj? Rosszat mondtam? - közelebb lépett hozzám, látszott rajta, hogy nem tudja mi van, de bánja, hogy miatta könnyeztem be. Pedig nem volt semmi bajom, csak...rájöttem. Rájöttem arra, hogy mindent odaadnék érte, arra, hogy nála jobb barát égen világon nincs és arra, hogy én szeretem őt. Teljes szívemből.
Megcsóváltam a fejem és a nyakába borultam. Olyan szorosan öleltem mint még soha, és vágytam arra, hogy ő ennél is szorosabban szorítson magához.
 Visszatért az az énem, mint amikor együtt voltunk. De egyikőnk se szerette egymást úgy.
Csak fellángolás volt kettőnk között, semmi igazi. Csak barátság. De most már kezdek mást érezni, ami nálam hülyeség. Ő szeret mint egy legjobb barátot szokás, semmi több. És ez elkeserít.
- Szeretlek, nagyon szeretlek - kezdtem el sírni. Ott álltunk a járdán este kilenckor, egymás karjaiba borulva. Egy szerelmes párnak ez romantikus pillanat lenne, de a barátoknak ez teljesen más.
- Nyugi, ne sírj, tss.. - csitított, mire nagyokat szipogtam. - Én is szeretlek, mindennél jobban.
A szívem kihagyott pár ütemet, majd olyan lódulattal kezdett el újra dobogni, mintha ki akarna törni a helyéről. Pedig nem lenne szabad.
Miután lenyugodtam elindultunk hozzánk. 10 perc sem volt az út míg odaértünk a házunkhoz, ez is csendben telt. Nem abban a kínos csendben, hanem mindketten elmerültünk gondolatainkban.
Otthon anya örömmel üdvözölte barátomat, felhívta az anyját, hogy nálunk alszik, és holnap is velem lenne. Beleegyeztek, hisz a szüleink imádják egymást és minket. Legjobb barátnők. Szegény Marcsi, mikor Pete apukája meghalt nagyon maga alatt volt, ahogy Patesz is, de szerencsére az anyukája megint boldogságra tett szert Rolcsi bácsi mellett és még Patesz is nagyon jól kijön vele. De kanyarodjunk vissza.
Mivel drága barátocskám eldöntötte, hogy már alszunk is ezért elkezdtem vetkőzni. Előtte. Igen, egy kicsi szándék is volt az egészben. Levettem a nadrágomat és zoknimat, már csak felső és bugyi volt rajtam. Na meg melltartó. Elordítottam magam, kerestem a pizsifelsőm.
- Anyaaa! Hol van a pizsim??
- Kimostam vegyél fel mást! - ordított vissza lentről.
Nem nagyon szeretem a pizsiket, jobban bírom a póló-bugyi párosítást, ezért könyörgően meredtem Petére.
- Mi az? - kérdezte értetlenül.
- Aludhatok a felsődben? Please.
- Jó, rendben - és levette magáról. Ott helyben. A felsőteste csak úgy vonzotta a tekintetem, nyomban el is pirulhattam. Vöröslő fejjel vettem el a felsőjét majd lekaptam magamról a pólómat. Rajta volt a sor, elpirult, én pedig felvettem a felsőjét. Nagyon jó illata volt, megnyugtatott. Kikapcsoltam a melltartómat és levettem aztán eldobtam a szobámban. Rend lvl Luca.
Be is feküdtem az ágyba, megvártam míg Patesz is leveszi a ruháját és befekszik mellém. Átdobta kezét a derekamon és közel húzott magához. Kezemet rákulcsoltam övére és elnyomott az álom.



2015. október 19., hétfő

18. fejezet

Reggel korán felkeltem, nem tudtam aludni. Már akkor tudtam, hogy ez egy szar nap lesz. A kedvem a nullát verdeste ráadásul még egy pattanásom is született. Odavánszorogtam a tükörhöz és elkezdtem sminkelni. Először pirosítás elleni krémet kentem szét az arcomon, ami után alapozót vittem fel, majd korrektort és púdert. A szememet szemceruzával kihúztam, aztán tussal macskaszemet kentem magamnak. Kétszer is volt, hogy az a tus a földön végezte, mert annyira nem sikerült normális tusvonalat húznom, hogy már ki volt a nemlétező faszom. Amikor ezt befejeztem elmentem a szekrényemhez és nézegettem a ruhákat. Szar kedvem szerint egy depis öltözéket választottam volna, de mivel tetszeni akarok Nor..khm, magamnak ezért próbáltam magamhoz képest csinos lenni. Az ősz igenis beköszöntött ezért a virágos hosszú ujjú Ramones-es pulcsimat vettem fel cicanacival. Fehér converse cipőm eléggé jól meg volt ezzel a ruhaszettel, én szerintem. A hajamat csak kifésültem így hullámosan omlott vállaimra. Épp felálltam a székből mikor Keve benyitott.
- Segítesz ruhát választani? - nézett zavartan körül a szobámban, mire én mindent tudóan elmosolyodtam.
- Hogy hívják a lányt? - kérdeztem kedvesen.
- Vivien.
- Szép név - mosolyogtam. - Na gyere, nézünk valami klassz cuccot - toltam ki a szobámból.
Átvánszorogtunk a szobájába és kiválasztottam egy fekete csőfarmert amit nemrég vehetett mert még egyszer sem láttam rajta, illetve egy fehér, egyszerű felsőt amin fekete "F*ck Your Selfie" felirat volt. Öcsikém igazán dögös volt, ha nem lenne rokonom én is rámozdulnék, de ez ugye nem meglepő, kire nem...
Együtt megreggeliztünk és együtt indultunk el suliba. Most deszkával gurultunk a sulihoz félúton a többiek is csatlakoztak, így mint régi csapat haladtunk előre.
Első órában, matekon dolgozatot írtunk. Nem hazudok, semmit sem tudtam. Általánosban szerettem a matekot, jó is voltam belőle, de ez a matek amit itt leművelnek katasztrófa.
Aztán következett az osztályfőnöki. Először orvosi papírokat osztott ki, ugyanis csütörtökön megyünk orvosi vizsgálatra. Le kell borotválkoznom, szóljatok majd! Aztán jöttek a közszolgálati papírok. Az évben kötelező letenni az 50 óra közszolgálatot, aminek valljuk be, semmi értelme. Szerintem a kórházba fogok menni, mert az közel van. Majd még meglátom. Az egész osztályfőnöki óra elment ezekkel, csekket kaptunk a később kapott könyvekről és a többi. Na meg, közölte, hogy pénteken fogadóóra lesz. Tudni kell anyáról, hogy ő minden létező szülőin és fogadóórán ott van, nincs esély megúszásra és esetleges kegyelemre. És nem tudja még a spanyol kettesem..
Miután kicsengettek, az ofő megint benntartott. Pedig nem is csináltam semmit!!
- Luca, beszélnünk kell, és ez nem várhat! - állt elém az asztalt megkerülve. Meglepődtem hirtelen közelségétől, zavarba jöttem. Fene egye meg azokat a szemeket és aranyos arcot!
- Mi lenne az, tanár úr? - mosolyogtam félénken. Nem tudtam miről akarhat beszélni, a magánéletemhez pedig semmi köze.
- Ne hívj így - utasított egy kicsit haragosan mire felemeltem az egyik szemöldököm. - Tegezz.
- Jó, Dávid, mit szeretnél? - adtam meg magam parancsoló tekintetének.
- Mondd ki még egyszer a nevem.
- Tessék?? - minden zavaros volt, nem értettem mit akar.
- Csak mond ki! - fogta meg vállaim. Ahogy hozzámért libabőrös lettem, gerincemen átfutott a hideg forróság. És ismét, a leírottaknak semmi értelme.
- Dávid, mit szeretnél? - és itt azt hittem elájulok. Fogta magát és megcsókolt.
Sok minden leírhatatlan amit akkor éreztem. Tudtam, ó, nagyon is jól tudtam, hogy ezt nem lenne szabad. De mégis, valami miatt visszacsókoltam. Szánk úgy mozgott együtt, mintha rég erre lennének összehangolva. És mint mindig, minden álomnak vége szakad. A csengő megszólalt, az eszem visszatért és ezzel a lökéssel tántorítottam el magamtól. Amit csináltunk hiba volt. Mindkettőnk függ ettől, a legjobb lenne elfelejteni. Azóta se tudok másra gondolni, csak arra a pillanatra.
- Ez hiba volt, felejtsük el! - mondtam durván és sietősen.
- Nem, nem volt az. Bolondulok érted! Ne csináld ezt! - még a kölyökkutya szemei sem tudtak meggyőzni. Ebben az esetben nem.
- Nem! Sose lesz olyan, hogy te és én! Vagy te és vagyok én! Felejts el engem, és ha lehet ne szólj hozzám. Leszarom, hogy tanítasz vagy nem, leszarom, hogy az osztályfőnököm vagy, de mégis a tanárom, semmi kapcsolat nem lehet közöttünk. Menj és szedj fel egyet a suli lotyói közül, belőlem nem eszel! Remélem erre a csókra fogsz emlékezni, mert szent, hogy nem lesz több.
Arca megbántottnak hatott, de azzal a hatállyal amint elmondtam ezt, rohantam ki a táskámmal a teremből, ahol Patesz furcsa tekintettel várt, valószínűleg engem. Hogy mit látott és mit nem?! Na bazdmeg..

2015. szeptember 19., szombat

17. fejezet

Sziasztok! Irtózatosan sajnálom ezt a sok késést, de hát a gólyatábor óta egy csepp időm sincs. Kolis vagyok hétvégén jövök haza és sokat kell tanulnom, a nyamvadt suli miatt, néhány tanárom akkora köcsög, hogy az nem
igaz és a többi. Ráadásul a táncot sem hagyom abba, ugyanis túlságosan imádom. Na de ha megértitek ezt nagyon köszönöm, itt is van a rész, jó olvasást!♥
Pudiing



Nos, az eset óta Áronnal szinte legjobb barátok lettünk, és általában osztályon belül még Ann is csatlakozik hozzánk, néha a fiúk, de Klaudia és Brigi inkább mellőznek és mint kiderült ők lesznek a 12-es ribancok utódjai. Igen. És a jóóó hír: An és Árcsi randiznak!!! Annyira aranyosak ők ketten, hogy az hihetetlen. Közben nekem még egy évfolyamtárs is megtetszett, hogyne, minden egyes srác már, idegesítő. Mintha nem is lenne jobb dolgom, az egyik angol tanárom utál engem, múltkori esettől én is őt.
Szerdán a 23-as teremben voltunk, angol társalgáson. Épp a divat a fő témánk, és a házi csak annyi volt, hogy 6 kérdésre válaszoljunk. NA DE! Én nem egész mondatokkal válaszoltam, hanem csak felsoroltam ezért a tanár belehajolt a pofámban és elkezdett idegesítő hangon "ordítani".
- De itt nem felsorolni kellett, megmondtam múlt órán, hogy kerek egész mondatokkal válaszoljatok! Nem volt érthető, nem értesz magyarul? - én meg csak néztem, és legszívesebben lefejeltem volna - Érted mit mondok??
- Ja - néztem rá flegmán. Egyszerűen utálom! Egész órán csesztetett, hogy írjam le ezt egész mondattal, írjam le azt, és megfenyegetett, hogy hétfőn tuti engem feleltet. Bekaphatja!
És nem találjátok ki, de igen, sikerült megfáznom. Egész spanyol órán (ami ugye az E-sekkel és a D-sekkel van), amin ugye Lina mellett ülök (D-s) csak fújtam az orrom, törölgettem a szemem mert ilyenkor mindig úgy könnyezik, mint ha csapból öntenék. A köhögésekről és a tüsszentésekről meg ne is beszéljünk. Ráadásul a szintén D-s Norbi, aki nagyon bejön nekem, észre se vesz. Komolyan! Oké, mondjuk múltkor hazakísért mert ő is arra lakik, meg volt, hogy együtt mentünk suliba vagy haza de akkor is! Úgysem tetszek neki..
Mivel úgy gondoltam, hogy keveset vagyok Pateszékkal leszerveztem egy jó hétvégét a mi kis csapatunknak. Mint régen. Megcsináltam a sajtot kukit, vittem fel a szobámba kólát és kiraktam az asztalra a legtutibb horrorokat. Pénteken hetedik óra után együtt jöttünk haza hozzánk, és egész hétvégén itt aludtak. A pénteken az összes pattogatott kukit elfogyasztottuk, mindent megittunk és a horrorok miatt lámpafényben aludtunk. Mindenki ott volt a szobámban, én az ágyon Patesszal és Olival, Kevin kicsi de kényelmes fotelban Nózi pedig babzsákban foglalt helyet. Ami igazából a Kevéé. De nembaj.
Szombaton anya finom palacsintát csinált nekünk reggelire amire az összes otthon lévő nutellát rákentük. Aztán anya ott is hagyott minket hétvégére, elment a barátnőivel a Balatonhoz, így miénk volt a ház. Ilyenkor a fiatalok elmennek bulizni, vagy csinálnak egy házibulit, de csak mi akartunk lenni, ezért nem csináltunk ilyesmit. Helyette este vetkőzős, ivós felelsz-vagy-merszet játszottunk. Volt ott minden, alsónadrágban rohangálni az utcán, tejszínhab nyalás és a többi szívatás, aki pedig nem vállalta vagy ivott vagy vetkőzött. Én már egy szál melltartóban és bugyiban voltam, ugyanis mindig olyat találtak ki, amit nem akartam megcsinálni, inni meg már eleget ittam. Az utolsó feladat miatt pedig nagyon kiakadtam.
- Dehogy csinálom meg! Ti nem vagytok normálisak! Most azt akarjátok, hogy égjek, vagy azt, hogy levetkőzzek?
- Mindkettőt - felelte Nózi.
- Jó éjszakát! - és felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam és felvettem a pizsimet. Még is mit gondoltak? Hogy majd felhívom NÉVVEL  Norbit, és mondom neki szextelefonozzunk???! Elmennek a...!!
Lefeküdtem a kényelmes ágyamban és már félálomban voltam, mikor valaki csatlakozott hozzám.
Vasárnap reggel - vagy délután - Pete mellett ébredtem, és a helyzetünk miatt hamar el is pirultam. Karjait átdobta derekamon, fejem a mellkasán, lábunk összegabalyodva. Legalább egy percig bambulhattam vörös fejjel, mikor is szabályosan kiugrottam mellőle amint megrebbent a szempillája. A többi srác is a szobámban feküdt, ezért elordítottam magam.
- Keljetek fel! - ez után volt, hogy legalább 3 párna repült a pofámba. Igazán szeretetteljes, ugye?
Délután kimentünk deszkaparkba, trükköztünk, felvágtunk a kisebbek - és nagyobbak - előtt, szórakoztunk, nevettünk, mint a régi szép időkben. Hazafelé gurultunk, mikor megláttam Norbit amint megy hazafelé. Gondolom edzése volt, nem tudom melyik, kendó vagy MMA, mindkettőt űzi, de nem nyomoztam le - vagyis nem jegyeztem meg -, mikor melyik van. Odagurultam mellé, és együtt folytattuk utunkat. A srácoknak intettem, ők vették a lapot és ketten sétáltunk haza. A kapunk előtt - ahhw, ismét hazakísért - még legalább egy órát beszélgettünk, ha nem többet. Mikor már esteledett úgy gondolta, ideje lenne mennie, ezért megölelt de mikor elhúzódtam volna, visszahúzott egy puszira. Elpirultam amin ő szélesen mosolygott, elköszöntünk egymástól - még egyszer - én pedig berohantam a házba aztán fel a szobámba. Érett viselkedés lvl Luca.

2015. augusztus 16., vasárnap

16. fejezet

Köszönöm a feliratkozókat és ezt a sok megtekintést, a komizókat és mindent!! Szeretlek titeket!♥
Pudiing










Kint voltunk a kosárpályán, és játékos mégis komoly meccset játszottunk mi így tízen. Ez az első találka az Általánosban megismert haverokkal. Két szokásos csapatban voltunk és csak játszottunk ahogy tudtunk. Rengeteget nevettünk egyes bakikon, illetve beszólásokon mik akkor özönlöttek, ha valaki épp kosarat dobott. Mocskos a szánk, de ez senkinek sem lenne új. Már vagy a huszadik kosarat dobhattam, mikor Milán megelégelte.
- Bazdmeg Luca, álljál már le. Tudod, nagyon idegesítő, hogy lányként mindig lenyomsz minket? Önző vagy - biggyesztette le a száját és szúrós szemekkel nézett. Nem tudtam komolyan venni.
- Van egy öcsém, mit gondolsz? Az meg csak plusz, hogy az alap készségeim jobbak a tieteknél - nyújtottam ki a nyelvem mire még inkább szúrós szemekkel néztek rám. Már a többiek is.
- Srácok, szerintem mutassuk meg neki, kik is vagyunk - nézett a többire.
- Benne vagyok, biztos elfelejtette már a külön töltött idő miatt- vigyorodott el gonoszan Maci.
- Ne, srácok csak vicceltem - kezdtem angyalian mosolyogni mikor felém közeledtek és próbáltam észrevétlenül mindig hátrébb araszolni. Ennek következtében hamar a zöld kerítésnek simult a hátam elzárva a menekülési esélyeimet. Végem volt.
**
Eldöntöttük, hogy elmegyünk enni a mekibe. Én régi otthonom,életem. Egészségtelen kaják, barátok kik a rosszba visznek de nem kívánhatnál jobbat - mert nem érdemled meg -, és természetesen akkori stílusomhoz híven Linkin Park-os fekete pólómban voltam, csontvázas harisnyanadrágom felé egy fekete rövidnadrágot vettem fel, amit a pólóm el is takart. Bakancsot vettem fel, mivel már hűvös van ilyenkor, ehhez passzolt a bőrdzsekim is. Hajamat egy kendő segítségével fogtam fel lazán, hozzácsaptam a sok-sok fülbevalót és agyon parfümöztem magam. Ez az aki mindig is voltam. Nem az, aki lányos ruhákban feszít és mindenkire ráhajt. Nem is tudom, miért játszom meg magam. A suliban is teljesen máshogy viselkedek, mint ezekkel a barátokkal. Bár az a legrosszabb. hogy nem tudom melyik énem az igazi Én.  Az odafelé vezető úton sem tudtam másra gondolni, nem is igazán vettem ki a részem a beszélgetésből, nem csoda, hogy meglepődtem mikor beértünk a jóleső melegre, hisz Milán kezét átvetette vállamon és boldogan nevetett. Jó, oké, régen is ez volt, de nem tudtam mire is számítsak. Bár nem is tudom mit gondoltam, hogy majd megváltozunk és nem is találkozunk többet? Hogy majd ha találkozunk is, mint régi banda, vajon minden megváltozik, és semmi sem lesz ugyanolyan? Igen, ezt gondoltam. Mondtam a srácoknak, hogy én a szokásosat kérem, és keresek asztalt. Így is lett, én odamentem egy nagy asztalhoz és leültem a tetszőleges helyre és vártam, hogy megérkezzen a kajám, éhes voltam. Megkocogtatták a vállamat, mire kicsit megugrottam és hátrafordultam.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni - mondta mosolyogva.
- Semmi gond - mosolyogtam vissza. - Mi a helyzet Áron?
- Semmi érdekes - ült le a mellettem lévő székre és újra felém fordult. - Lenne egy gáz kérdésem - húzta el a száját és zavartan elfordította a fejét.
- Hallgatlak - hajoltam előre kíváncsian.
- Nos izé... nem tudod, hogy Annak tetszik- e valaki? - olyan esetlenül, pirulva kérdezte, hogy nem tudtam kinevetni. Egyszerűen túl aranyos volt.
- Úristen, neked tetszik Ann? Ez irtó jó - ragyogtam fel.
- Igen, de ha elmondod neki kicsinállak - nézátt rám szúrós szemmel ami egy pillanat alatt visszaváltozott azokká az aranyos bárányszemekké. - Szóval? - kérdezte türelmetlenül.
- Nem tudok róla, hogy tetszene neki valaki - mosolyogtam - de azt ajánlom, hogy közeledj hozzá. Hívd randikra, bókolj neki. Könnyű zavarba hozni, és olyankor nagyon aranyos. Ha ajándékot veszel neki, az nem csak a bandás pólókban merül ki, tudod, imádja az aranyos dolgokat. A stílusotok hasonlít, nem hiszem, hogy gondok lennének - mosolyogtam mint a vadalma. - De ha megbántod kinyírlak. Felnevetett és hálásan nézett rám.
- Nem fogom ne aggódj. Tudod, Ann nagyon jó barátjának tart, csak fél közeledni hozzád, ugyanis tart attól, hogy nem engeded be. Amúgy köszönöm - mosolygott angyalian majd megpuszilta az arcomat és felállt. - Szia Luca - intett és elment a rá várakozó barátaihoz. Egyiküket sem ismertem, viszont párat láttam a suliban.
- Itt a kaja - érkeztek meg a srácok. Mellém Milán, velem szembe Maci került. Ettünk és beszélgettünk, úgy mint régen, míg olyan téma jött ami egyáltalán nem kapcsolódott a jó hangulatban zajló csevegésünkre.
- Amúgy ki volt az előbbi gyerek? A barátod? - kérdezte Milán kíváncsian. Hangja tele volt megvetéssel, ami nagyon nem tetszett nekem. Arra nézett, ahol Áron még mindig a barátaival szórakozott, de elég hangosan tehette fel a kérdést, mert ő és a barátai is felénk kapták a fejüket.
- Az osztálytársam és elég jó barát - mosolyodtam el.
- Ja persze - nézett végig lenézően rajta én pedig felhúztam a szemöldököm. - Tuti buzi - szavait csak úgy köpte, néhány asztalunknál ülő felnevetett, páran csóválták a fejüket, csak én és Maci néztünk idegesen egymásra. Tudom, hogy ismeri Áront, van közös képük facebookon, nyilván neki sem tetszett a helyzet. Mielőtt megszólalhatott volna, én megtettem helyette.
- Ne hívd így. Soha - szögeztem le és fenyegetően néztem szemeibe. Idegesítően felhúzta a szemöldökét, a nevető arcok izgatottá váltak, várták milyen balhé lesz már megint. Nem először vitáztunk, de semmi sem volt komoly. Viszont nem szeretem, ha a barátaimról mondanak akár egy csúnya szót is, ami nem igaz. Felkönyökölt az asztalra és közelebb hajolt hozzám, lenézően mérte végig arcomat míg meg nem szólalt megint.
- Most mér' véded? Ha osztálytársak vagytok nem ismerheted régebb óta mint engem. Sokkal régebb óta állok melletted mint ő, mégis az ő oldalán vagy? Ennyire áruló lennél?
- Csak védem a barátaimat. Még egy rossz szó és nem állok jót magamért - figyelmeztettem, de ő ügyet sem vetve rá tovább folytatta. Sok szem égetett, kellemetlen volt az egész.
- Most félnem kéne? - nevetett fel röhejesen - Csak nem tetszik neked? Az a buzi, aki még nálad is gyengébb lehet - nevetett még mindig, de már nem csak rajta, rajtam is. Hangja gúnyos és lenéző volt, kezeim ökölbe szorultak és szúrós szemekkel néztem rá.
- Kussolj.
- Nézz már rá - így tettem, ők is elég dühösen meredtek az asztalunk felé, ami még inkább felidegesített. - Az összessel együtt egy forintot sem érnek! - szinte már kiabált, nem értettem mi ütött belé. Féltékeny volna? Nem hiszem, sosem történt semmi kettőnk között. Nagy nőcsábász volt, ezért is nem tekintettem rá úgy, mint barát jelöltre. Erősen megragadta a karomat és felrántott az asztaltól, a székem a földön kötött ki, én döbbenten meredtem az engem szorosan tartó fiúra. - Nem jó ha ellensége vagyok az embernek - sziszegte.
- Eressz el - nem cselekedett, még inkább szorított a fogásán, nem bírtam ki felszisszenés nélkül, amit az ő elégedett vigyora követett. Maci is próbálta lenyugtatni, de mintha itt sem lenne. Láttam, hogy a másik asztaltól is felállnak de a fájdalom a karomban nem engedett másra összpontosítani. - Hallod? Eressz el! - kezdtem rángatni kezeim, de így csak még jobban fájt, tudtam, hogy nyoma fog maradni. - Ez fáj - ordítottam rá.
- Hagyd békén - rántotta el Áron és behúzott neki. Én a fájó területeket vizsgálgattam, egy másik srác pedig hátrébb húzott tőlük, ahol Maci ölelése fogadott. A srácok egyik pillanatról a másikra a földön kötöttek ki, mire én nekem oda kellet menni leállítani őket. Más is segített felhúzni Áront, de mielőtt odafordultam volna hozzá egy hatalmas pofon csattant az arcomon. Majdnem elestem, egy srác tartott meg. Szemeimbe könnyek szöktek és hitetlenkedve, megbántott szemekkel meredtem a kéz tulajdonosára. Áron mielőtt újra megindult volna, Maci vette Milánt kezelésbe. A falnak lökte és mondott neki valamit. Nézni sem bírtam. Áron megfogta a kezem és kihúzott a hűs levegőre, már elég messze mentünk el, mikor földbe gyökerezett a lábam.
- Megütött - hangom remegett, könnyeztem és nem sok hiányzott a síráshoz. Áron csak megölelt, közel húzott magához és simogatott. Ez hiányzott hozzá. Sírni kezdtem, de nem csak mai események, de az elmúlt hetek összes vészes helyzete miatt. Keservesen sírtam Áron vállán, ki csak tűrt és tűrt, nem törődve egyre vizesebb és sminkesebb pulcsijával. Csak simogatott, hol a fejemet, a hajamat, hol a hátamat és derekamat. Ott volt velem a leggyengébb pillanatomban és  lágy hangon  vigasztalt. Féltem. Féltem Milántól, a jövőtől, mindentől jelen helyzetben. Szavai viszont egy kis megnyugvást adott, amiért szörnyen hálás vagyok.
- Ne aggódj, én itt leszek.

2015. augusztus 5., szerda

15. fejezet

Sziiasztook!^^ Köszönöm a visszajelzéseket, nagyon jól esett, tényleg!♥ Sajnálom, hogy ennyit csúszott a rész de most kaptam meg a gépem, el sem tudjátok képzelni micsoda hiszti rohamokat produkáltam itthon, remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket. Ha gondoljátok írjátok meg, melyik fiú mellett álltok.;)
Ölelés :) 
Pudiing





A tanár úr elvezetett a tanáriig majd az ő kis irodájáig -mindenkinek van egy apró kis zuga-, ahol leginkább a bézs és sötétbarna uralkodott. Otthonosan volt berendezve az egész, volt két szekrény tele könyvekkel, a szoba közepén volt elhelyezve egy asztal mögötte egy, előtte két székkel. A tágas ablak alatt egy szintén barna színben úszott bőr kanapé helyezkedett el nem beszélve az ízléses lámpákról és dísztárgyakról. Nagyon jól nézett ki.  Leültünk egymás mellé, a nyitott ablakon bekúszott a már kissé hűs mégis jóleső levegő az egésznek kellemes hangulatot adva, mégis féltem, hogy mit szeretne közölni velem. Megköszörülte a torkát és rám nézett igéző szemeivel mire gondolataim tovaszálltak és egy üresfejű kis libának tartottam magam.
- Luca, gondolom nem tudod miért vagy itt - jelentette ki és látva bólintásomat tovább folytatta - Megkérdezhetném, hol voltál tegnap este? - ez volt az a kérdés, amitől a levegőm elakadt a szívem pedig készült kirobbanni a helyéről. Lelkembe bele-bele kapott a bűntudat, hogy én mégis mit műveltem az elmúlt éjjel.
- O-otthon voltam, a testvéremmel Kevinnel. Még együtt is aludtunk, megkérdezheti - próbáltam túltenni magam a dadogáson és idegességen, de szerintem tisztán láthatta rajtam, hogy valami mégsem oké ezzel a sztorival.
- Biztos nem keveredtél bajba vagy ilyesmi? Nekem nyugodtan elmondhatod és megpróbáljuk megoldani a dol-..
- Nincs semmi, úgy van ahogy mondtam. Ennyi lenne? - szakítottam félbe majd felpattanva az ajtóhoz sétáltam. Már nyitottam volna ki, mikor egy kéz fonódott csuklómra, puha érintése bizsergést váltott ki belőlem és éreztem, ahogy az arcom felforrósodik miközben szembe fordít magával. Kezét végighúzta karomon én pedig egy pillanatra megszédültem. Nem volt helyes az amit mindketten éreztünk, amit szinte tapintani lehetett a levegőben. A két keze az arcomra tévedt és mélyen a szemembe nézett, szinte lelkemig hatolt. Közelebb hajolt és halkan suttogva annyit mondott: - Aggódom érted
Még közelebb hajolt, végül én is így tettem. Orrunk összeért, leheletét éreztem az arcomon. A pillanatot egy kopogás és An hangja szakította meg. Amint közölte, hogy vissza kéne mennem órára a fontos anyag miatt, úgy löktem el - talán még túl indulatosan is - magamtól, felrántottam az ajtót és nem törődve  a döbbent szempárral fogtam meg Ann kezét és húztam magam után a nyelvi terem felé.  Mikor bementünk a tanár üdvözölt és megmondta, hol tartottunk. Kinyitottam a könyvem és próbáltam kizárni a Mr. Kraz-zal történt dolgokat és heves szívverésemet. Valahogy ez nem sikerült, gondolataim mindig visszakerültek Hozzá, ez pedig kikészített. 
Spanyol után egy nehéz történelem majd pedig egy élvezetes rajz következett. A feledat az volt, hogy rajzoljuk le egy érzésünket én pedig egy bizonyos érzést elnyomva a hiányra gondoltam. Hiányoztak a régi barátaim, Justin és a gyönyörű testvére, ki egyik legjobb barátnőm. Így próbáltam ezt lerajzolni, szerintem egész aranyos lett. Aztán pedig fizika következett az osztályfőnökkel. Az egész órán nem mertem felnézni, pedig éreztem magamon perzselő tekintetét. Vörös hajú barátnőm felelt elsőnek őt pedig Balu követte. Szünetben az egész osztály együtt volt lent az udvaron az egyetlen árnyékos padnál, odacsapódott pár tizedikes is meg talán három tizenegyedikes illetve még más osztályból és édes testvérem.  Röhögtünk és szórakoztunk egymással és nagyjából mindenkinél pepsi kóla volt, de komolyan. Nincs is annál jobb. Kev megint próbált zsarnokoskodni a reggeli képpel de szerencsére csak páran látták, mikor kilöktem a kezéből az először a padra, majd a salakos földre zuhant. Sipítva ugrott utána, amin szintén nagyot derültünk. Magyaron év eleji felmérést írtunk, dupla angolon szintén illetve magnós feladatokat oldottunk meg. Kicsengetéskor az osztály egy emberként lódult az ajtó felé aminek az volt a kára, hogy így is akartunk kimenni rajta, egyszerre. Végül valamelyikük kilökött az ajtón hátha haladunk, viszont erre egyáltalán nem számítottam, az egyensúlyom megbillent már vártam mikor esek le a kemény földre de végül egy mellkas és kéz birtokába estem a hideg padló helyett. Zavartan felnéztem és a sok, folyosón a kijárat felé igyekező emberek közül pont Jason karjai között kötöttem ki.
- Tudtam, hogy úgy is visszatalálsz hozzám - kajánul vigyorgott rám mire én megforgattam a szemem és mellkasába bokszoltam. Felnevetett és elengedett mikor találkozott gyilkos tekintetemmel. A suliból már An, Áron, testvérem és jó barátaim társaságában távoztam. Végül már csak hárman maradtunk, ugyanis meginvitáltam An-t, hogy együtt tanuljunk és lekössük magunkat. Kapott az ajánlaton és nem is tettünk másképp. Mondjuk a tanulás helyett sorozatot néztünk és azon álmodoztunk, hogy egyszer majd Scott értünk fog harcolni, illetve Stiles értünk csorgatja a nyálát. Nincs is jobb álom ezeknél, nemde? Hat óra után hazaindult, mikor kikísértem a kapun ő pedig egy irányba nézett és kérdést intézett felém: - Ismered őt? - biccentett a kerítésünknek dőlt alakra. Szemeim elkerekedtek majd megráztam a fejem - Nem, nem tudom ki ez - vontam vállat - Holnap találkozunk a suliban, jó légy! - öleltem meg. Visszaölelt majd ő is kedvesen elbúcsúzott. Amint elkanyarodott visszafordultam és odamentem a fiúhoz.
- Mit keresel itt?

2015. július 17., péntek

14. fejezet

Sziasztoook! Nem bírtam várni és unatkoztam tehát új rééész!^^ Tegnap olyan szomorú lettem este, lejátszottam a Life is Strange nevű játék 3. epizódját és a vége, ahhh :( Valaki még, aki esetleg játszik vele?:o Ő hogy fogatta?:o
Na de köszönöm az eddigieket, jó olvasást, puszaa:**
Pudiing





Mikor hazaértem nem az várt mint amire számítottam. Hajnali három és négy között lehetett az idő, ezért halkan próbáltam közlekedni a félhomályban ügyelve arra, hogy ne verjek le semmit. Felmentem a szobámba majd felkapcsoltam a villanyt és már készültem a szekrényemhez mikor megakadt valamin a szemem. Az ágyamon ülő testvéremen. Kis híján majdnem szívrohamot kaptam amint tudatosult bennem, hogy ő bizony ott van és azzal a mindent tudó szemeivel néz rám.
- Hülye vagy? Tudod, hogy megijesztettél? - kértem számon.
- Megint balhéztatok igaz? - ahogy nézett egyből bűntudatom lett.
- Igen - suttogtam magam elé majd leültem mellé az ágyra.
- Tudod, hogy nem szeretem ezt. Elrontod ezzel az életed - mutatott végig rajtam és enyhén piától nedves öltözékemen -, kértem, hogy ne csináld.
- És egy ideig nem is volt semmi, egészen máig. Már jó ideje nem voltam benne semmi velük kapcsolatos dologban - hangom halk volt a környezetet tekintve mégis erélyes és kemény -. Aztán a mai, azaz tegnapi egy szar nap volt és ideges voltam. Tudod, hogy gondom van ezzel. Hogy gondjaim vannak.
- De mi próbálunk segíteni neked. Én próbálok mindent megtenni azért, hogy ne keveredj bajba!
- Mégis sose velem hanem a haverjaiddal vagy! - hangom hisztérikus volt és majdnem elsírtam magam. Túl sok volt az este.
- Ne haragudj - szemeibe nézve sajnálatot, törődést és igaz szeretetet láttam.
- Te ne haragudj - bújtam hozzá és szorosan megöleltem - Annyira sajnálom. Szeretlek.
- Én is téged - puszilta meg a a hajam - gyorsan zuhanyozz le, veled alszok - jelentette ki. Másra se vágytam jobban. Ilyenkor szeretem igazán.
- Sietek - majd felpattantam és pizsamámat felkapva mentem a fürdőszobába. Megnyitottam a vizet, hogy felmelegedjen míg én leveszem piszkos ruháim és bedobom a mosógépbe. Elindítottam a mosást utána pedig  lemostam a sminket magamról és beálltam a meleg vizű zuhany alá. Kész felüdülés volt ahogy a cseppek szaporán peregtek le testemen rengeteg helyet felkutatva. Egy idő után kiszálltam a zuhany alól megtörölköztem és egy kicsit rászárítottam a hajamra. Nem szoktam teljesen megszárítani mert az sokáig tartana és nekem nincs elég türelmem. Kiléptem a fürdőszoba ajtaján majd az ágyamba vetettem magam, ráhajtottam a fejemet Kevin mellkasára ő pedig átkarolt szeretetet nyújtó, meleg karjaival. Hamar elaludtam és az istenért se cseréltem volna senkivel jelen helyzetben.
Reggel anya hangjára keltem illetve arra, hogy felkapcsolja a villanyt.
- Aranyosak vagytok meg minden, de ha elkéstek bünti lesz. Nyomás, ki az ágyból! - tapsolt kettőt majd megpuszilta az ajtó felé igyekvő álmos testvéremet aki ezt követően el is hagyta a szobámat, anya pedig nyomott nekem is egy cuppanósat orcámra majd elköszönt és ment a munkahelyére. Előléptették így többet keres, de a munkaideje is meghosszabbodott tehát csak este jön haza.
Odamentem a szekrényemhez és csak néztem a sok divatos ruhám, a sok bandás cuccot és a sok fekete szerelést. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel erre pedig csak egy megoldást találtam.
- Keve! Segíts nekem! - ordítottam a közel lévő szobába. Szerencsére hangom célt ért és testvérem bedugta fejét az ajtómon én pedig álltam ott fekete csipkés fehérneműmben kicsit sem zavartatva magam. - Nem tudom mit vegyek fel! Segíts! - néztem rá bociszemekkel számmal játszva, cukit adva, hogy elérjem nála a kellő hatást. Sikerült.
- Jó, rendben, csak ne nézz rám így! - forgatta meg a szemét és a szekrényemhez lépett. Én elvigyorodtam és mögé léptem majd hátulról átkarolva jóval nagyobb testét puszit adtam az arcára.
- Köszönöm - mosolyogtam, csoda, hogy nem hívtak az új Colgate reklámba.
- Mit szólsz ehhez? - vette ki a ruhadarabokat Narniából. Imádom az ízlését.
- Tökéletes, köszönöm - pusziltam meg majd elvettem a ruhákat és öltözni kezdtem. Igen előtte. Nem számítottam, hogy lesznek következmények, arra pedig végképp nem, hogy lefotóz.
- Te lefényképeztél miközben itt állok egy szál bugyiban és melltartóban? - szemeim villámokat szórtak - Minek az neked?
- Tudod, sokaknak bejössz - vigyorodott el gonoszan - Lehet az egész sulinak látni kéne.
- Nem mered - húztam össze szemeim.
- Csak figyelj - nyújtotta rám a nyelvét és indult ki a szobámból de én ráugrottam a hátára és próbáltam kivenni kezéből a telefonját. De nem jött össze.
- Add már ide!!
- Nem!
- De!
- Nem!
- Akkor töröld ki! Most!
- Bocs, de nem - majd ledobott a hátáról és bement a szobájába ahova esélyem se volt utána menni ugyanis a homlokom megtapasztalta, hogy bezárta maga után. Inkább visszavonulót fújtam és a szobámban már tényleg felöltöztem. Bordó, fekete madár mintás rövidnadrágom nagyon jól mutatott a fehér atlétával amin szintén feketével 'Cute but Psycho' felirat volt és engedett látni egy kicsit a hasamból amiért a lenge fazonút választottam. Egy barna, narancs kockás inget kötöttem a derekamra majd felraktam csuklóimra pár karkötőt, egy gyűrűt is vettem fel amin egy kés volt illetve a nagyon kilyukasztott fülembe azt a sok-sok fülbevalót. Felvettem a fekete nyakláncom ami olyan volt, mint egy drótkerítés. Legalábbis én így tudom leírni. Hozzácsaptam a szürke színű vans cipőm és mentem a fürdőbe. Ott megcsináltam a sminkem ami már megint többre sikeredett a megszokottnál. Szerintem kezdek változni.  Először bekentem az arcom pirosság elleni krémmel aminek következtében hulla fehér lett az arcom így ezt elfedtem bőrömhöz illő púderrel. Szemeimet kihúztam szemceruzával, tusvonalat is húztam, ami most kivételesen jól sikerült. Piros, cseresznyés szájfényemmel kiemeltem ajkaimat majd bedobtam a suli táskámba, ugyanis száz százalék, hogy le fogom nyalni onnan. A hajamat csak kifésültem és úgy hagytam, természetesen. Visszamentem a szobámba és bepakoltam a mai naphoz szükséges könyveket és miegymást.
A suli felé vezető utat mindketten BMX-szel tettük meg hol versenyezve, hol egymást nyúzva. Mikor már a suli kapuján mentünk be, akkor is csak civakodni tudtunk, mert megint előjött a reggeli téma.
- Sziasztok! Miújság? - köszöntek barátaink mikor oda értünk, de sajnos jobb elfoglaltságunk is akadt minthogy választ adjunk.
- Nem fogod megmutatni egyik gyökérnek sem érted?
- Ugyan miért nem? - húzta fel szemöldökét csintalan mosollyal - Biztos drága barátaink is kíváncsiak lennének a látványra amit oly sokszor láthattam.
- Szerintem meg pont nem!! Töröld ki! - ki voltam akadva és féltem. Féltem, hogy tényleg megmutatja aztán pedig lehurrognak, hogy ilyen borzadalmat még egyikük sem látott.
- Akkor megkérdezem - sóhajtott majd elővette telefonját farzsebéből.
- Nem kérdezed, hallod tedd el! - próbáltam kikapni a kezéből de késő volt. Ott abban a pillanatban úgy éreztem, nekem teljesen végem.
- Szerintetek is dögös nem? - kérdezte a srácokat feléjük nyújtva telefonját én pedig lehunyva szememet kezembe temettem az arcom.
- Aztakurva! Lu vetkőzz, most. Élőben is látni akarom! - Nem vártam erre a megnyilvánulásra Nózitól ezért éreztem, hogy a reggeli krém hatása elveszett mert biztos voltam abban, hogy fülig elpirultam. Hitetlenül ránéztem az említettre majd vállába bokszoltam és zavartan elfordultam.
- Nézzük csak ki van zavarban - folytatta kaján vigyorral az arcán Olivér.
- Neked csajod van nem? - kérdésem jogos volt, ugyanis nemhiába estem le a hátáról aznap és kötöttem ki kórházban, és ezt ő is nagyon jól tudta.
- Már nem - vonta meg a vállát  - de még lehet - kacsintott rám és mivel mellette álltam átkarolt kezével. Erre csak belecsíptem az oldalába és közelebb bújva hozzá ránéztem az egyetlen személyre a társaságunkban, akinek szavát sem hallottam még. Viszont azt nem vártam, hogy Patesz teljesen elpirulva nézett rám majd észrevéve magát hamar elpillantott és késve kicsit nyomott egy puszit az arcomra. Ha már elmaradt a köszönés..
- Bocsi de nekem mosdóba kell mennem - közölte és gyorsan eliszkolt én pedig furcsán néztem a szakadó társaságra, akikhez megfontoltam, hogy idehívom a suliorvost, hisz annyira röhögtek ahogy csak ember el tudja képzelni.
- Na jó srácok, elég volt, én mentem - megpusziltam őket és elköszönve gyorsan An felé futottam aki akkor ment fel a lépcsőn az osztályteremhez. Gondolom.
- Szia Ann. Mizujs? - kérdeztem vörös hajú barátnőmre nézve.
- Szia, semmi érdekes. Ha ledobjuk a táskát eljössz velem büfébe?
- Persze - mosolyogtam amit szívesen viszonzott. Valóban úgy volt, ahogy megbeszéltük, ledobtuk a tatyókat és mentünk a büfébe. Én vettem egy dobozos pepsit és egy virslis szendvicset tekintve arra, hogy még nem ettem. És ezt gyorsan javítani kell. Ő pedig vett egy oreós csokit, sajtrudat és az elmaradhatatlan pepsi kólát. Leültük a büfé közeli zöld padra és elkezdtünk enni. Igazából elfeleztük a dolgokat és megosztoztunk rajta, koccintottunk a dobozokkal és be is faltuk még a csokit is becsengő előtt. Jól elbeszélgettük egymással, mint két jó barát. Régi jó barát. Már készültünk bemenni a terembe, mikor valaki meggátolt benne.
- Ne haragudjatok, Luca, egy pár szó erejéig eljönnél velem? - a dögös osztályfőnök kérésére An kicsit meglökött majd elköszönve a tanártól bement a terembe. Egyedül hagyva Mr. Dögössel.

2015. július 11., szombat

13. fejezet

Heey again, Pudingok! :D Íme itt a rész hála betegségemnek és időmnek ami a nyár miatt van. Haha, így sincs időm, sosem vagyok itthon. Hazajöttem Skóciából, egy csomó helyen voltam minden szuper volt aztán hazajöttem az unalmas Magyarországra. Igen, ez így van.
Köszönöm ezt a sok oldalmegjelenítést, imádlak titeket!♥
Várom a véleményeket, örülnék ha leírnátok, hogy min kéne javítani vagy, hogy tetszett e a rész. Köszönöm:*
 xoxo, Puding






- Mit keresel itt?
- Ennyire nem örülsz nekem? - kérdezte tudva a válaszom - Nyugi, most nem balhézok majd öcséddel.
- Micsoda megkönnyebbülés - forgatom meg a szemeim - Mesélj mikről maradok le - nézek rá fentről de cigimbe beleszívva.
- Jobban örülnék ha lejönnél - vonta meg hanyagul vállát miközben keze még mindig fekete nadrágja zsebében volt.





Fogtam magam és lerohantam, felkaptam a cipőm ügyelve a csikkre a számban majd kiléptem az ajtón. Szerencsém, hogy anya dolgozik  Keve pedig kihasználja ezt. Kimentem a kapun is majd régi ismerősöm elé léptem.
- Mehetünk?
                                         ***


Sétáltunk mindenfelé, mesélt nekem a rossz ügyeikről amikből inkább kimaradtam, én is meséltem amit szerintem marhára unt de tetette érdeklődését, így tehát beszéltem. Vele mindig is a rossz oldalamat mutattam, mert vele ez volt a természetes és nem akartam magamra erőltetni a 'jó kislány' szerepét. Mert nem vagyok az. Sőt.
Elmentünk a banda helyére ahol már oly rég jártam, de mivel még nem volt ott senki ( nincs még este ), ezért elvettünk pár színes dobozkát és mentünk is. Na ne szó szerint értsétek, elmentünk a nem használt vasút alagúthoz, hogy még több graffitivel ékesítsük a már rég nem szimpla téglákból álló falat. Régen nagyon sokat csináltam ezt és elég jól bele is jöttem, tekintve arra, hogy nagyon jól tudok rajzolni. Tudom, szerény vagyok mi?
Külön kezdtünk el dolgozni, én kezdtem mert barátom még gondolkozott majd csatlakozott hozzám és együtt mázoltunk egy gyönyörűséget a falra. Tényleg nagyon jó lett. Egyáltalán nem lányos kis szörnyecske, közben Zin megkérte a kezem - hosszú lenne elmagyarázni ezt a hülyeséget - ezért lett ott egy gyűrű is. Kár, hogy nagy rám. Sad story.  Nagyon menő neve van, Zin, igazából mert a vezetékneve Zintai és hát na, értitek. Bandán belül nekem is "menő" nevem van ( szerintük, szerintem gagyi ), nem olyan ez mint a Puding. Az csak egy nagyon finom édesség. Amivel megkínálhattok, ha gondoljátok.
5 órát töltöttünk ott mindezt nem megunva, ilyen eredményt kapva. Utána kidobtuk az üres dobozokat és visszaindultunk a helyünkhöz. Igen, indultunk, ugyanis a ma estében benne leszek. Túl sok volt a kihagyás. Mikor odaértünk mindenki régi ismerőseként üdvözölt még azok is, akik gondolom nemrég csatlakoztak mert nem ismertem őket. Pletykáltak rólam, heh? Képzelem miket.
- Csak az igazságot, drága - olvasott gondolataimba drága vezetőnk, Kenta. Szereti a kentaurokat, tehetünk mi ez ellen? Bocsi, majdnem elnevettem magam.
- Képzelem - forgattam meg a szemeimet ma már sokadjára - Mi lesz a buli? - kérdeztem kinyomva öcsém bejövő hívását miután telefonomat kapcsoltam ki.
- Kell a pénz, tudod, nem ingyen vannak a cuccok - intett, hogy üljek le öreg helyemre amin helyet is foglaltam majd a közelgő baj érzete miatt elővettem a gyújtómat és rágyújtottam a csikkre, amit felém nyújtott.
- Várom a folytatást - húzom el a szám, ugyanis nem szeretem az erős töltötteket, ez pedig erős volt a javából!
- Kiraboljuk Bandi Csirkefalatozóját. Mostanában elég jól megy a hely.
- Bemegyek vagy vezetek? - kérdeztem, ugyanis az utóbbira is volt már példa, hiába, hogy nincs jogsim.
- Bemész. Nem egyedül leszel, mint csapat veled lesz Zin és Ter, Kirk pedig vezetni fog - bólintottam jelezve, hogy értettem majd elpöccintettem a csikket - A pénz jó része a tietek lesz, gyertek vele ide. Utána maradj a bulinkon.
- Okés, menjünk - álltam fel majd odacsapódtam az említettekhez és elindultunk.
- Jó legyél, Lubo - szólt utánam, mire hátra se nézve intettem egyet. Izgulok.

Elmentünk a furgonnal a kijelölt helyre majd még a kocsiban felhúzva maszkunkat és felvéve fegyvereinket neki indultunk. Még sosem volt nálam pisztoly, a célzásom se a legjobb ezért kicsit aggódtam. Annyi a jó, hogy nem egyedül vagyok lány a csapatban, de Ter erőszakosabb nálam. És keményebb. És még sorolhatnám. Sóhajtottam egyet majd középsőnek indulva beléptunk a falatozóba, ahol még így este felé is voltak páran.
- Mindenki a földre! - ordítozásaink elkezdődtek.
- Süket, a földre! Gyerünk bazdmeg! - mindig ez van. Sóhajtottam majd inkább társultam és a kasszához mentem.
- Nyisd ki vagy fejbe lőlek! - ordítoztam a pénztár előtt álló libának aki engedelmeskedett. Zsákba tettem a pénzt utána fellöktem két asztalt és átadtam a terepet a másik kettőnek. Ők a bent levőket fosztották ki, ez már régi szokás nálunk. A szemem egy pillanatra megakadt egy ismerős arcon. Nem igaz! Hogy kerül ide? Ráadásul kikkel van? Engem nézett te jó isten, engem nézett, én pedig rohantam ki.

Gyorsan bepattantam a kocsi hátsóülésére, a pénzt pedig az előttem lévő ülés alá tettem ahova a maszk is fog kerülni ha eltűzünk innen. Nemsokára a többiek is jöttek majd sofőrünk beletaposott a gázba, reménykedve hogy minél előbb itt hagyjuk ezt a helyet.
 Mikor megérkeztünk odamentem Kentához és a zsákot a kezébe nyomtam. Kár hogy dollár jel nem volt rajta. Büszkén bólintott egyet, majd félrehívott minket és odaadta a jutalmunkat. Na utána pedig. Kezdődött a kemény buli.






2015. június 1., hétfő

12. fejezet

 Sziasztook! Újra itt pudingjaim, a szünetnek vége és nem szabadultok!:$  Köszönöm a kritikát és a feliratkozókat, ne beszéljünk a 9960+ megtekintésről. Nagyon köszönöm!♥ Hetente lesznek részek, de mivel most szombaton nem leszek itthon ezért ma hoztam a részt, remélem senki sem bánja. Na meg mindjárt nyár, vége a sulinak és szünet lesz. Ki ne várná? Én is nagyon várom!*-* Na de kicsit eltértem a témától, remélem tetszeni fog a rész! Nagyon várom a kritikákat/ visszajelzéseket, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre! Jó olvasást pudingok!:*


  Erre most ott áll a sarkon, ránk, rám várva.


 Végem. Most komolyan ezért görcsöltem ennyit? Ezért nem beszéltem egyikükkel sem? Mert barátként gondolta. Hogy mi történt mikor együtt jöttünk? Azt mondta barátként értette, hogy szeret. Nem szólt volna előbb? Hogy ne rágódjak annyit? Nos mindegy. Minden a régi lett köztünk Patesszal. Ju pedig hazament, mert vége az osztálykirándulásának. Majd bocsánatot kérek. Amikor beléptünk a suli területére egyből elkezdtek rólunk sugdolózni, még mindig téma voltam. Voltunk. Az első óra matek volt, így elköszöntem tőlük és mentem a 105-ös terembe, ahol rajtam kívül csak hárman voltak. Klau, Brigi és Ricsi. Köszöntem és miután ledobtam a táskám odamentem az egyetlen fiú jelenlévőhöz.
- Szia.
- Szia. Miújság? - kérdezett miközben elrakta a telefonját jelezve, hogy csak rám figyel.
- Semmi, kibékültem Petével szóval minden oké. És veled? Tudod már miért szakított veled? - Na igen. Közben kiderült, hogy Ricsinek van - azaz volt - barátnője, aki múlthéten ismeretlen okokból kifolyólag dobta. Telefonon. SMS-ben. Nem volt benne annyi, hogy elé állt volna és közölje, ő szakítani akar azért mert. De nem. Nem értem ezt.
- Minden oké, kiheverem. Már nem is érdekel - Aha még mindig nem tudja. Hazug.
- Egy szó, lakcím vagy elérhetőség és máris át lesz rendezve a pofája - vigyorogtam gonoszan. Persze nem gondoltam komolyan de tudja ő is. Felnevetett  majd felállt és adott egy puszit az arcomra - amin nem kicsit lepődtem meg - és távozott a bejövő Balázzsal aki csak egy halk "Heló"-val üdvözölt minket. Hárman maradtunk, a lányok. Nem volt kedvem odamenni és kitudja milyen nyáladzásokat hallgatni ezért leültem a helyemre de ez a nyugalom nem tartott sokáig. Egy pillanat alatt Klau támaszkodott a padomra, iszonyúan közel hajolva hozzám mire orromat megcsapta drága parfümje. Ezt mi lelte?
- Leállhatnál. Nem gondolod, hogy kicsit képmutató vagy? - kérdezett összehúzott szemekkel.
- Tessék?
- Jól hallottad. Ne hidd, hogy nem vettem észre.  Patrik, Olivér, Máté, az osztály fiúi, na de még az osztályfőnök is?! Vissza vehetnél magadból ribanc! Ne hidd, hogy csak mert van pár ismerősöd az egész suli a tied. Nézz magadba és söpörd el a feltűnési viszketegségedet ha kérhetem. Sokaknak elegük van belőle. És belőled is - csak mondta és mondta én pedig kidülledt szemekkel néztem rá. Valóban az lennék? Reflektorfényre vágyó öntelt ribanc? Meg sem tudtam nyikkanni ő pedig egy győztes mosoly után elhagyta a termet Brigi kíséretében. Egyedül voltam. Ennyit a hangulatomról.
De ez még nem volt minden. Matekon kifelé bámultam az ablakon figyelembe se véve azt, hogy a tanár éppen tanított volna. De valaki - Klaudia - elmondta, hogy nem figyelek ráadásul unalmasnak és fölöslegesnek tartom a matekot erre a tanár kihívott a táblához és ismétlésből lefeleltetett. Rengeteg nehéz matekpéldával amire csak hármast tudtam szerezni. Az osztályfőnöki adminisztrációval telt, angolon pedig szintfelmérőt írtunk. A dupla tesi pedig kész katasztrófa volt. Az első órán méréseket csináltunk utána pedig kidobózni kezdtünk. Mindenki mindenki ellen akit kiütöttek harminc térdfelhúzás a bordásfalon. Sokáig bent voltam míg csak négyen voltunk. Én, Klaudia, Gréta ( a-s ) és Dominik ( szintén a-s ). Említettem, hogy a másik osztállyal tesizünk, nem? Most ez nem is lényeg, de mikor Klaunál volt a labda olyan erősen gyomron talált, hogy azt még Ju is megérezhette. Muszáj voltam letérdelni a fájdalomtól de a hányinger sem épp kedvező. A tanár elküldött a padra mondván, hogy pihenjek. Köszönöm. Mikor a kidobónak vége volt kihúzták a röplabdahálót és csapatokra oszlottunk. Egy csapatban öt fő volt. Megkérdezte a tanár, hogy tudok a játszani, mondjuk inkább kijelentés volt de azért bólintottam és beálltam. Az első meccs a két lány csapat között volt. Hála égnek már nem történt semmi baleset, pedig próbálkozott vele.
Órák után gyorsan haza mentem miután elköszöntem vörös barátnőmtől aki aggódó pillantásokkal jutalmazott egész nap. Otthon bezártam a szobaajtóm és nem tudtam megállni. Még nyolcadik osztályban elég rossz társaságba keveredtem, akikkel még most is tartom a kapcsolatot. Bár nem vagyok benne a veszélyesebb bulikban mint akkor, de néhány rossz szokás megmaradt. Agresszió, udvariatlanság és legfőképpen cigaretta. Igen. 14 évesként már szinte rászoktam és azokon az embereken kívül csak Keve tudja milyen is voltam és mik maradtak meg bennem. Elővettem az ágyam alóli zárható ládikát és kivettem belőle a dupla pattintós kék Marlboro-t. Kinyitottam az ablakom és kicsit kihajolva rágyújtottam. De nem számítottam arra, hogy valaki meglát vagy éppen megszólít.
- Látom még mindig rajta vagy.

2015. április 18., szombat

11. fejezet

  Sziasztok Pudingok! Nem tudom, ki várja a részt és ki maradt még itt, ugyanis nagyon nagyon régen volt rész, és iszonyúan sajnálom, illetve úgy van kiírva a blogra, hogy Május végéig szünet van, de most volt időm és írtam egy fejezetet, nem tudom, milyen lett, a véleményeket továbbra is várom!! Illetve az, hogy szünet van, érvényes, de amikor van annyi időm hozom a részeket. A következő rész időpontja bizonytalan. Köszönöm azoknak, akik velem vannak.♥
xoxo, Pudiing.








- Gyerünk, passzold! - kiabált Jes.
- Megy! - kiáltottam majd a labdát a másik játékos lábai közt átpasszoltam, Jes pedig sikeresen vette a passzot. Átvitte 2 játékoson majd a labdát gyors passzal visszajuttatta hozzám én pedig rádobtam. Bement, a negyedik negyednek pedig vége lett.
- 75-49-re a Budapesti BT nyert - mondta a hangosbemondó.
-Ez az, megcsináltuk! - kiáltotta rám ugorva Mel, szintén az egyik csapattársam, akit követtek a többiek. Beletelt 5 percbe mire feltápászkodtunk és mentünk kezet fogni.

***

- Gyertek - mondta Jes, mikor már a szobája előtt álltunk, ugyanis egy győzelmi bulira készültünk. Jes is a suliba jár, most 11.-es - Ilyen ruháim vannak, válasszunk. Lu, neked ezt fel kell próbálnod, teljesen hozzád való! - intézte a mondata második felét hozzám. Eleget téve neki egy mosollyal elvettem a teljesen stílusomhoz illő rövidnadrágot, trikót és bementem a fürdőbe, ami a szobájából nyílt. Felpróbáltam és kimentem.
-Rendben, neked ez tökéletes lesz - mondta, mint egy diktátor - ez a cipő nagyon megy hozzá, vedd fel. Itt egy fülbevaló is, a hajadat pedig majd Gréti megcsinálja.
Minden utasítását követtem, egyikünk eszébe se jutott volna tiltakozni, ugyanis mi jártuk volna meg. Mikor mindenki kész lett, látható volt az eredmény.
Lívinek már volt jogsija, ezért vele mentünk. Bementünk a szórakozóhelyre, ahol sok-sok részeg kan próbálta megszerezni magának a kiszemelt prédáját. Nagyon meleg volt, ezért a dzsekit ami rajtam volt, azonnal levettem.  A csajok nagy része a pulthoz ment inni, a többiek pedig táncolni. Én az utóbbiak közé tartoztam. Táncoltam, táncoltam és táncoltam. Valamikor egyedül, valamikor az egyik csapattársammal, vagy azzal a fiúval aki odajött hozzám. Az este folyamán ittam is, bár nem sokat de mégis eleget ahhoz, hogy meg lehessen látni rajtam. A hangulat nagyon jó volt, önbizalommal töltött el, hogy keresték a társaságom. A csapat itt Pesten elég híres, szerepelt már jó pár cikkben, újságban. Nem is tudom miért kerültem be a csapatba. Hisz világbajnok szintűek is vannak ott mégis beállítottak kezdőnek. És egyszerűen imádom. Bár néha a sok tanulás mellett nem igazán megy olyan jól. De nem is akarok a sulira gondolni. Meg néhány oda járó diákra. Mivel akkor is eszembe jutott Pete és Ju, megint ittam. Jó buli volt, kár hogy többre nem emlékszek.
  


 Hétfő reggel:

- Mmm - nyöszörögtem mikor a hangos hang a fülembe fészkelődött - hagyd már abba - motyogtam és nehezen de kinyomtam a telefonom.
- Gyerünk, kelj fel ha nem akarsz elkésni -jött be testvérem a szobába és elhúzta a függönyt fényt csinálva a kis helyiségben. Felnyögtem és elfordultam, Keve pedig rámugrott.
- Azonnal szállj le rólam - morogtam neki kicsit sem nőiesen, de nem hatotta meg - Mondom szállj le rólam! - mire lelöktem magamról és utána eredtem, de az orom előtt becsapta az ajtót. Szinte magam előtt láttam azt a bizonyos vigyorát. Erre a gondolatra megforgattam a szemem és visszaindultam a szobámba. Kiválasztottam a ruhámat és felöltöztem. Mivel ma nagyon fújt a szél hajamat oldalra fontam és melegen öltöztem, de a sütő nap miatt előkészítettem a napszemüvegem. Bepakoltam a sulitáskámba majd a fürdőszobában kisminkeltem magam, illetve kiválasztottam lent a cipőmet. Felordítottam Kevének aki lerobogott a lépcsőn gyorsan felkapta a cipőjét és már mentünk is ki. Az ajtót bezártük én pedig ráugrottam a hátára.
- Vigyéél - mondtam nyávogósan. Felsóhajtott majd nehezen de bólintott egyet. A szemüvegemet lecsúsztattam a szememre, hogy a nap ne bántsa. Alig mentünk pár perce, még nem voltunk a sarkon de egy olyan személyt vettem észre, aki már egy ideje bevéste magát az eszembe, és nem tudom kiűzni onnan. Azóta az eset óta nem is beszéltem vele, féltem, hogy a rossz döntésem miatt eltávolodunk.
- Cseszettül szeretlek - csengett a fülemben e két szava, és az akkori tekintetét még most sem tudom feledni. Erre most ott áll a sarkon, ránk, rám várva.

2015. február 2., hétfő

Díj #1

Sziasztook! Tudom, csúszik a rész, de a gépem tönkrement, meghalt.:c Így is csak egy rövid ideig csentem el a tesóm laptopját, hogy fel tudjak nézni. Amint tudok, jövök a résszel!!
Illetve nagyon boldog vagyok, és hálás vagyok Csengének a díjért!! Nagyon köszönööm! :*


 Szabályok:
-Rakd ki, hogy kitől van!
-Írj magadról 10 dolgot!
-Válaszolj 10 kérdésre!
-Tegyél fel 10 kérdést!
-Küldd el 10 embernek!






 10 dolog rólam: 


- Szeretek olvasni.
- Van egy kutyám, Golden Retriver és a neve Liza.
- Imádom a havat.
- Imádom a régebbi zenéket  ( pl: Nirvana) de a mostaniakat is, és annyira meghallgatok akármit, hogy megszerettem az Original Mix-eket. 
- Kedvenc DJ-m a R3HAB :3
- 5 éve táncolok, hip-hop-ot. 
- Igazán kétballábas és szerencsétlen tudok lenni.
- Szeretek kosarazni.
- Imádom, teljesen oda meg vissza vagyok az animékért. *---*
- Egerbe szeretnék menni a Neumannba. ( most vagyok 8.-os )


Válasz 10 kérdésre:


1. Miért kezdtél el blogot írni?
Rengeteg ötlet van mindig a fejemben, illetve imádok írni. Más is mondta már, hogy jó vagyok benne ezért úgy döntöttem megosztom mással is. Na és az irodalom tanárom szerint és remek gondolkodású vagyok.:D
2. Van-e valami furcsa szokásod? És ha igen, mi  ?
Van. Például, amikor rajtakapnak valamin akaratlanul is elkezdek olykor dadogni és mindig azt mondom, hogy: "Mi? Nem értem miről beszélsz.. Magyarázd meg kérlek.!" Ez az egyik. Illetve amikor ideges vagyok sokszor húzogatom a szemöldököm. :"D
3. Mit gondolsz az olyan emberekről, akik a múltjuk miatt tértek rossz útra. Rossz embereknek mondhatjuk őket, vagy csak rossz sorsúaknak?
Próbálnék közelebb kerülni hozzájuk, hogy megértsem min mentek keresztül és nem ítélném el, ugyanis fogalmam se lenne arról, hogy ők miken mentek keresztül. Szerintem egyáltalán nem rossz emberek.
4. Kedvenc filmed?
Lucy, Útvesztő
5. Milyen blogokért rajongsz inkább? Happy End vagy szomorú befejezés?
Jobban bírom a Happy End-et, a szomorú  részeknél mindig elbőgöm magam.
6. Milyen típusú könyvekért rajongsz?
Fantasy, szerelem, sport
7. Szerinted melyik a legszerethetőbb tulajdonság egy emberben ?
A humor, a vidámság. Szerintem.
8. Kedvenc kajád?
Lasagne. :$
9. Miért szeretsz blogot írni ?
Ki bírom fejezni magam, le tudom írni a gondolataimat, és a visszajelzések pedig nagyon boldoggá tesznek, még ha pocsék napom is volt.
10. Ha az olvasóid arra kérnének, töröld a blogod (nem azért, mert rossz az írásod) , megtennéd?
Nem.
10 kérdésem:

1. Miért kezdtél el blogot írni?
2. Van valamilyen háziállatod?
3. Milyen zenéket szeretsz?
4. Kedvenc könyved?
5. Kedvenc filmed és sorozatod?
6. Szeretnél a jövőben is az írással foglalkozni?
7. Mitől érzed magad felszabadultnak?
8. Szoktál szorongani egy nagyobb társaságban?
9. Mi az a 3 szó, ami leginkább jellemző rád?
10. Mi az álomállásod? 

10, akinek elküldöm:


2015. január 20., kedd

10. fejezet

Heey, Pudingok! Íme a következő rész egy másik szemszögből, ugyanis még nem akarom lelőni az egészet szóval még várnotok kell.:D
Köszönöm a 24 feliratkozót és az 5000+ megtekintést!:)
Illetve sajnos van egy rossz hírem is. Legközelebb csak jövőhéten tudok részt hozni, ugyanis nem leszek itthon ezért nem fogom tudni hozni a részeket, sajnos csak jövőhéten kerül rá sor.:(
Remélem azonban ez a rész tetszeni fog!;)
Xoxo, Pudiing.


*Pete szemszög*


Az egész 12 éves koromban történt, Luca akkor még csak 10 éves volt. Sulit váltottam mert a többiek nem igazán bírtak az előző sulimban. November 12. Éppen kijöttem az igazgatótól az órarenddel és a táskámmal - amiben persze az aznapi könyvek voltak - a kezemben, mikor nem tudtam merre tovább. Több srácot is megkérdeztem merre van a  02-es terem, ahol éppen az óra lenne. Kiröhögtek és mentek tovább, illetve valamelyikük fellökött. Egy kezet láttam magam előtt, Ő volt az.
- Kell egy kis segítség? - mosolygott rám. Rendkívül aranyosnak tartottam, éppen tesi ruhában volt, haja pedig lazán felkötve.
- Uhm, el kéne - mondtam majd felsegített. A keze kicsinek hatott az enyémmel szemben.
- Mit keresel? - kérdezte kedvesen mosolyogva. Már akkor megfogott benne valami. Lehet az, hogy ő kedvesen bánt velem a többiekkel ellentétben.
- A 02-es termet, ott lenne órám. Új diák vagyok. Mellesleg a nevem Hajdu Patrik, örültem - mosolyogtam rá a lányra aki elpirult és ez nagyon tetszett.
- Hát itt van - mutatott a mögötte lévő ajtóra amin feketével fel volt tüntetve a 02-es szám illetve, hogy merre kell elhagyni a termet tűz esetnél - Nagyon örültem. A nevem Boros Luca, hívj csak Lu-nak vagy Pudingnak. Mielőtt megkérdeznéd miért, elmondom, hogy azért, mert imádom a pudingot  - nyalta meg száját a csöpp lány.
- Köszönöm. Izé...lehet kicsit gáz kérdés ez, de lehetnénk barátok? - kérdeztem félve a válaszától.
- Igen, örömmel lennék a barátod - mosolygott rám.
Azóta szeretem Őt. Igen, kimondom, szeretem. Túlságosan is ahhoz, hogy egy olyanfajta gyerek miatt mint Justin, elveszítsem. 3 éve tudja Justin az egészet. Hogy szeretem Őt, és mindent megtennék érte. Akkoriban együtt voltak, így kissé necces volt a helyzet. Justin azért szakított vele, mert úgyis elment volna, és nem akart távkapcsolatot. De ugyan olyan jóban megmaradtak. Velem nem így lenne. Ha elmondanám Lu-nak, hogy szeretem őt, kerülne. Tudom jól. Justin 3 évet adott. 3 évet ahhoz, hogy megszerezzem. És teljesen kiment a "határidő" a fejemből. Ugyanis pont ma volt az egész 3 éve. Elszúrtam. Kaptam lehetőséget és időt, de elszúrtam. De a 'ma' még hozzátartozik. Ezért el fogom neki mondani. Mindent.
Verekedésünk fő oka is  - szintén - Ő volt.
- 3 évet adtam neked, haver, de elpazaroltad. Hogy lehetsz ennyire fafejű? Látom milyen. Tudom, hogy szeret téged és, hogy szeret veled lenni. Tudom, hogy múltkor együtt aludtatok és őt nézted. Ismerlek mindkettőtöket. És őt is ismerem eléggé ahhoz, hogy tudjam, nem tudna dönteni. Visszajöttem, mert szeretem. Nem fogom már csak úgy átpasszolni neked. Főleg amilyen dögös! - kezdtem dühbe gurulni hangsúlya miatt - Képzeld mit tehetnék a testével, ha az enyém lenne! - és itt vége volt.
- Ha hozzá mersz érni a mocskos kezeddel, kinyírlak! - ragadtam meg a pólóját.
- Igen? Nem tudnál tenni semmit! Amilyen gyökér vagy csak állnál ott és néznéd, hogy jól szétkúrom a csinos kis se...
- Menny a francba, te mocskos szemét! - húztam be neki. Hogy képzeli? Ha ilyeneket mond, esküszöm agyonverem! - gondoltam.
- Hah... ezt nem kellett volna - jelentette ki meg bevitt egy jobb horgot. Minden itt kezdődött, a suli előtt, az óra vége felé. Elkezdtünk verekedni, illetve elég csúnya dolgokat vágtunk egymás fejéhez, de azért ő elég messzire ment. Már a földön vertük egymást mikor észleltem mennyien gyűltek körénk. Körbeálltak minket de senki se akart ( vagy tudott ) minket szétszedni. De ismét megjelent Ő. Próbált minket szétszedni, de egyikünk se igazán észlelte, jobban foglakoztatott minket az, hogy jól szétverjük egymás seggét.
- Fejezzétek már be! - ordított. Akkor viszont mindketten visszajutottunk a "Földre". Lihegve, sebeinket törölgetve néztünk rá, és abban is biztos voltam, hogy kibírta olvasni a tekinteteinkből a düht és a meglepődést.
- Miért? Miért kezdtétek el verni egymást? Egyikőtöket sem úgy ismerem, hogy csak úgy verekszik. Valami nyomós oknak kellett lennie. Mi volt az? Mi volt az ok, amiért ennyire nem bírtatok meglenni egy légtérben? - dühösnek tűnt, illetve kicsordult egy könnycsepp is, és abban a pillanatban bántam meg mindent. Úgy döntöttem, elmondok neki mindent.
- Jó - jelentettem ki, amivel tuti megleptem azt a balféket aki sebes arccal nézett rám - Tényleg tudni akarod? Legyen - néztem rá komolyan, és összeszedve minden bátorságomat kezdtem bele.
- Miattad - ejtettem ki a számod, mire meglepődött. Nem is csodálom - És hogy miért? Azért mert ez a faszfej azt állítja, hogy meg fog szerezni és akkor majd jól megbasz. Hát nem.! Mert én ott leszek. És miért nem hagyom a francba? Mert cseszettül szeretlek! - mondtam ki. Jólesett végre kiadni magamból mindent. A srácok tudták mi van, de Lu szerintem nem hitt a fülének. Nagy szemekkel nézett rám, meglepődve, de szeme csillogásából valahogyan most az egyszer nem tudtam olvasni. Pedig mindig megy.