01. fejezet

 Sziasztook! Szeretném megköszönni a sok pozitív véleményt és a 6 (!!) feliratkozót! Szóval nagyon-nagyon szépen köszönööm!*-* Thanks! Arigatou! Danke! Merci! Grazie! Gracias! Kiitos! Obrigado!

De itt van az 1. rész, olvassátok, remélem tetszeni fog, és írjatok véleményt, feliratkozókat pedig fogadok.:)

Az ajtón leellenőriztem, hogy fent van-e a nevem, és mivel fent volt, lenyomtam a kilincset és benyitottam.

A hangzavar folytatódott, de fél szemmel minimum engem néztek. Sőt, inkább bámultak. Biccentettem egyet ( remek köszönés első nap, nem gondoljátok? Remélem érezhető volt az irónia.),  és szememmel egy üres helyet kerestem. Találtam is. Elindultam az ablak felőli padsor 2. padjához. Egyszemélyes padok voltak, így nem keveredtem kínos helyzetbe. Még. Két sor volt, az ablak felőliben 3, az ajtó felőliben 4 hely. Összesen csak heten vagyunk. Nemsok. Miközben a helyemre indultam, méregettem az padsorban ülő embereket. A helyem mögött egy sima sötétkék laza pólós, térdig érő farmergatyás és tornacipős (naná converse..) srác volt. Eléggé végigmértem, gondolhatjátok. Nagyon jól nézett ki. Kissé hosszú, szőkésbarna haja fel volt zselézve, és szinte virított csokibarna szeme. Leültem a padomba, a deszkámat (mivel még nem tudjuk a szekrényekkel kapcsolatos infókat.. megkérhettem volna valamelyik hülyegyereket. De hülye vagyok.) letettem a pad alá, ráraktam a lábamat és elkezdtem előre-hátra tologatni, miközben egy kicsit lejjebb csúsztam a széken.  Előttem egy szőke, oldalra nyírt hosszú hajú, ahogy elnéztem izmos fiú ült.

-Szia! Én Ann vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. Téged hogy hívnak? Tetszik a suli? Jól deszkázol? Wáó de jó deszkád van.! – szinte követni sem tudtam a lány kérdéseit, de megpróbáltam azért válaszolni. Kissé gáz lett volna csak úgy ülni és bámulni a csajt.:D

-Ööö.. hali. – mondtam nevetve. – Luca, de hívj Lu-nak vagy Pudingnak.- mosolyogtam.

-Miért pont Puding?- kérdezte. Tekintetéből sütött az értetlenség és a kíváncsiság. Akkor vettem csak észre, milyen szép is. Vörös, nagyon szép vörös haja volt, kék szeme amit tussal emelt ki. A stílusa kissé emós volt, amit imádok.  Szerintem megleszünk.

- Mert szeretem a pudingot.- csillant fel a szemem, majd megnyaltam alsó ajkam.- Nagyon tetszik a hajad. Mióta vörös?

-1 éve. Általában mindig cukkolnak miatta. –szontyolodott el. Hogy mi ez a hangulat váltakozás..?

-Nekem tetszik. - mosolyogtam rá, mire ő enyhén elpirulva elmosolyodott. Nagyon szimpatikus.Ekkor becsöngettek, és be is nyitott (gondolom) az osztályfőnök. Meglepetésemre egy fiatal, körülbelül 23-25 éves, barna hajú és kék szemű férfi volt az. (Gondolhatjátok, milyen jó szemem van, így leírni egyből..:D ) Odasétált az asztalhoz, majd megfordulva felírta a nevét a táblára. Dr. Kraz Dávid. 

-Sziasztok! Csendesedjetek el mostmár, rendben?- kérte körbekémlelve az osztályt. Iszonyúan dögös volt. Jézus, én mióta vagyok ilyen? De nem én voltam az egyetlen. Az osztályban velem együtt négyen voltunk lányok. Mindannyiunk megnézte a fiatalos és helyes tanárurat, az ofit. Amikor körbenéztem láttam a fiúkat grimaszolni, mire elkuncogtam magam.

-Nos, mint láthatjátok a nevemen, én fizika és kémia szakos tanár vagyok, így ezeket én fogom tanítani. Hívjatok lehetőleg Mr. Kraz-nak, okés? És tegeződjünk. -mosolygott kedvesen és rámpillantott. Pont rám. A szemembe. A mosolya még nagyobb lett, majd újra megszólalt, tekintetét levéve rólam.

- Szeretném, ha bemutatkoznátok, és mondanátok magatokról pár dolgot. Van időnk, és nem vagytok olyan sokan. - mondta mosolyogva, még mindig. Úgy látszik egy 'forever happy' tanárt kaptunk. Haha :)

Kezdjük innen. - mutatott az ablak melletti padsor első helyét elfoglaló fiúra. - Oszloponként haladunk. -tette hozzá, majd rám pillantott, de olyan rövid időre, hogy az is lehet, csak beképzeltem magamnak. Meg amúgy is. EGY TANÁR! Én meg már első nap "ráállok". Tök gáz.

- Sziasztok, én Juhász Ricsárd vagyok, de hívjatok csak Ricsinek.

- Szia, csak Ricsi. -szóltam hozzá. Nem hagyhattam ki. A többiek visszafogottan felröhögtek, de egy idő utána tanár leintette őket.

-Folytasd. -mosolygott csak Ricsire. Kéne neki egy becenév.. Ricsi.. Riszkó(??)... Ri.. Igen, Ri! Ez lesz az!

-15 éves vagyok, és imádom a kosarat és a röplabdát.- fejezte be. Legalább sportok terén jó ízlése van.

- Jön a humoros kisasszony, mutatkozz be nekünk. - mosolygott kedvesen, csintalan mosollyal az arcán. Muszáj voltam én is egy huncut mosolyra húznom számat látványa végett. 

- Igenis, Tanárúr. - vigyorogtam, mire felnevetett. - Sziasztok, én Boros Luca vagyok, hívjatok Lu-nak vagy Pudingnak. Mielőtt megkérdeznétek, azért kaptam ezt a becenevet, mert pudingológus vagyok. Szóval imádom a pudingot. És szeretem ezt a becenevet, már teljesen hozzám nőtt, életem része. És most megkívántam a pudingot, mm. - nyaltam meg számat. Milyen kis éhenkórász vagyok,nem? - 15 éves vagyok én is, 8 éve versenyszerűen táncolok, 4 éve foglalkozom komolyabban számos sportokkal, mint például a kosárlabda. Kihívlak egy meccsre, Ri. - mondtam az utolsó mondatot az említettnek. - Régóta tudok deszkázni és BMX-ezni, és teljesen odavagyok a régebbi bandákért, meg jórészt a mostaniakért is. - nevetgéltem, a pólómat fürkészve.. - Ennyi.

-Köszönjük, nagyon érdekes volt- mosolygott rám. Az a mosoly.. Miket nem beszélek! - Következő. Remélem kilegeltetted a szemed és be tudsz mutatkozni. - mondta Mr. Kraz. Az osztály többi része felröhögött, én pedig kissé pironkodva, mégis szelíd mosollyal az arcomon fordultam hátra. Örömömre ő is teljesen zavarba jött. Szegény jól beégett.

-Öööö.. Kelep Balázs vagyok, 14 éves és boxolok.

- Következő. - csak ennyit mondott.

- Hali, én Csépány Klaudia vagyok, de hívjatok nyugodtam csak Klaunak. - vihorászott. Pont az ilyen lányoktól tartottam. - Imádok vásárolni és szeretem a divatot. - Tipikus...

- Rendben - mosolygott rá (ez mindenkire mosolyog?), majd Ann-hez fordult.

- Hello, én Kis Annabell vagyok, de szólítsatok Ann-nak. Kérlek. 14 vagyok és utálom ha a hajszínemmel viccelődnek. Hasonló érdeklődési köröm van mint Pudingnak, bár lehet az ízlésem jobb, de.. -húzta az agyam.

-Kapd be. - fordultam felé nevetve.

- Oké,oké. Szóval az ízlésem egyezik az övéivel. A pólót meg lelopom rólad, hiába van nekem is.

-Azt próbáld meg.

-Meglesz. - kacsintott, mire én elvigyorodtam. Tudtam, hogy jófej csaj,tuti, ő lesz a kebelbarátnőm.:D

-Rendben -rendben, haladjunk. Tessék.

- Hali, én Szecskő Brigitta vagyok, 15. Igen emós vagyok, nekem ez tetszik, de ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok jófej. Kíméljetek a beszólásoktól, köszi.

- Rendben. És te ott hátul.? - biccentett az utolsó padban ülő, egész helyes fiú felé.

- Molnár Áron vagyok,14, zenei ízlésben osztozom Lu-val és Ann-nel, imádok deszkázni és BMX-ezni, szóval majd versenyzünk csajok. - kacsintott ránk.

- Rendben, akkor 1 perc van csengetésig, kimehettek a szünetben, ma úgyis csak osztályfőnöki órátok lesz.- közölte, mikor csengettek is, és abban a pillanatban az ajtó kivágódott. Na kit találtak meg megint? Na kit? Hát engem. Naná.

- PUDING!! - üvöltött Pete.- GYERE MÁR! - hol van itt a türelem és a kedvesség? Sehol.

- Megyek már, ne ordibálj hülye.- mondtam durcásan. Kár volt.

-Te tudod.- mondta majd felkapott a vállára én pedig ijedtségemben és meglepődöttségembem felsikoltottam.

-Tegyél le, hallod?

-Nem, kijössz velem, a többiekhez. Ráadásul ma még nem kaptam puszit- biggyesztette le ajkát.

-Csak akkor kapsz, ha leteszel. - mondtam. Még szép, hogy egy pillanat alatt a földön voltam, és próbáltam nem elnevetni magam, mikor Pete felém fordította az arcát úgy, hogy meg tudjam puszilni. Megpusziltam, de mikor elhúzódtam volna, ő szorosan megölelt, én meg nevetve bújtam el a karjaiban.

- Na mennyünk, látnom kell a többieket. - húzódtam el tőle és kiráncigáltam a teremből. Nem igazán érdekelt, hogy mindenki minket nézett, csak mi voltunk. Én, Pete, Nózi, Oli és Keve. A deszkámat beraktam Oli szekrényébe, és már csöngettek is. Következett a második óra Mr. Kraz-zal.

Mr. Kraz tanárúr. :)

00. fejezet (Prológus)

Sziasztok! Ez itt a 00. fejezet, avagy prológus, mindennek a kezdete. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog a blog, a rész, és minden amit itt találtok. Egyszóval köszöntelek a blogomon! Kommentelni és feliratkozni szabad, és írhatsz Chat-be is.:)                                                           xoxo, Puding

 

A nevem  Puding, most leszek  kilencedikes. Igazából azért ez a becenevem, mert imádom a pudingot. Na jó, rendesre véve a figurát a nevem Boros Luca. Mivel a gólyatábor év közben lesz, ezért nem sikerült senkit sem megismernem leendő osztálytársaim közül. Mondok magamról pár gondolatot. Hátközépig érő barna, egyenes hajam van, és zöld szemem. Bár be szoktam göndöríteni, mert jobban szeretem úgy. ( Mi ez? Akinek egyenes haja van az szereti a göndört, és így fordítva… tényleg nem értem, na mindegy). Van egy öcsém, Kevin aki egyszerűen imádnivaló. Igazából velem egyidős, ikrek vagyunk, de én vagyok az idősebb, amivel általában cukkolni is szoktam. Anyukám egy cégben dolgozik, míg apa külföldön, hegesztőként. Habár nem vagyunk gazdagok, de próbálják mindenből a legjobban nyújtani nekünk, hogy éreztessék velünk, szeretnek. Hobbim a tánc, amit versenyszerűen űzök már 8 éve, na meg a kosárlabda, amit nagyon élvezek. Nem tudom mi lenne velem e sportok nélkül, hisz nem tudnám miben levezetni néhai idegességem. Így volt ez ma reggel is. Nagyon izgultam első nap révén. Mivel Budapesten élek, ezért nem kollégiumban lakok, hanem bejárós vagyok. Reggel hat órakor már kint kosaraztam. Igen, van saját kosárpálya az udvarunkon. Nem kosarazhattam sokáig, ugyanis anya kijött és bezavart készülődni. Csupán csak fél órát voltam kint. ( :( ) Amint felmentem a szobámba és kinyitottam a szekrényemet idegességem az egekbe szökkent.  Mint tudjuk, fontos az első benyomás, és mivel nem kell ünneplőben menni, hanem szabadon választott ruhában, meg van a lehetőségem arra, hogy akár jelenlétemmel elvarázsoljak akárkit. De én nem ilyen vagyok. Én az a tipikus vagy nem tipikus fiús lány vagyok, farmerral, egy pár számmal nagyobb, együtteseket ábrázoló pólókkal, és tornacipővel
na meg gördeszkával. Nem nagyon voltak lány barátaim eddig, mert nem egyezett az érdeklődési körünk. Ők imádták a lányos dolgokat, vásárlást és magassarkúkat, na meg az új divatot. Én pedig ott voltam a különc kis ízlésemmel, mert állandóan tornacipőket és deszkás cipőket néztem, és míg ők egy salátás tálat ettek egész nap, én csak úgy faltam az egészségtelen ételeket. Most gondolhatjátok, hogy kövér vagyok, de nem, mert sehogy se sikerül felszednem, aminek örülök is. Ezért voltak Általánosban is fiú barátaim, akikkel kimentünk a deszka parkba és hülyéskedtünk, nevettünk, elvoltunk.

Stílusomhoz megfelelő ruhákat választottam most is. A kedvenc farmer rövidnadrágom, egy Nirvana-s pólót, a piros Vans cipőm és a kedvenc bandáimat ábrázoló gumikarkötőket. Lementem a lépcsőn, és tudomásul vettem, hogy anya már elment. Hétre jár dolgozni, akkor pedig már 7:18 volt. Megettem az asztalra készített szendót, majd fogat mostam. Megfésültem a hajam, de már nem volt kedvem besütni, így egyenesen hagytam. A szemem kihúztam szemceruzával, a felső szempilláimat pedig szempillaspirállal kiemeltem. Így jó lesz. Bementem Kevinhez, hogy jön-e (újra egy suliba, hurrá.. nem az imádom, csak annyira idegesítő tud lenni... mint a testvérek 85%-a) mikor bementem pont akkor emelte fel a táskáját az ágyról. Szokás szerint most is nagyon jól festett.

-Szia öcsi. Készen vagy?

-Aha, mehetünk.

Kimentünk ( az ajtót gondosan bezártuk, mivel senki sem volt otthon, és nem akarjuk, hogy látogatónk legyen) ő felpattant a BMX-ére én meg a deszkámra és gurultunk is.

-Te izgulsz? – kérdeztem mikor már látni lehetett a sulit.

-Kicsit, és te?

- Eléggé. De nem lesz baj, ott van Pete, Máté és Oli is. És attól függetlenül, hogy semelyikükkel, még veled sem vagyok egy osztályban, szerintem megleszek. De aztán gyere be valamelyik szünetben.!

-Oké, oké. - nevetett túlpörgésemen.

Megérkeztünk a sulihoz, ahol rengeteg diák ment éppen az első sulinap kezdetekkor. Eléggé megnéztek minket ( vagy azért, mert Keve nagyon helyes, én meg (elvileg) szép vagyok, vagy azért mert érdekes stílusunk van.), ami elég jól esett, olyan büszkeség féle. Éppen leléptem a deszkámról és felvettem a kezembe, mikor kiabálást hallottam. Ha lehet, még jobban megnéztek.

-PUDING! – ordított Nózi (Máté), majd ő és a többi elmebeteg -ezalatt Olit és Kevét értem- rámugrott, majd nőiesen estem el túlsúlyuk miatt.

- Haha! - nevettem fel. - Szálljatok le rólam! Nehezek vagytok! - küszködtem ki.

-De annyira szeretüüünk! - hízelgett Oli, majd még szorosabban ölelt, kifojtva a levegőt belőlem.

- Szer-szeressetek fájdalommentesen, oké? 

-Jó, elengedünk, de csak mos az egyszer! - emelte fel mutató ujját Kev.

-Igenis!

-Na gyere ide! Csoportos öleléés! - majd engem középre tolva öleltek át. Belül zavarban voltam, de nem mutattam ki. Láttam a lányok irigykedő, gyilkos tekintetét. Eltoltam a srácokat és felvettem a deszkámat.

-Inkább segítsetek célba jutni.- mosolyogtam. - Már 7:45 van, és még meg kéne találnom az osztálytermet. - néztem a telefonomra majd rájuk.

-Gyere, Lu, a mesterek kézbe vesznek. Hanyas terem? - kérdezte Ol.

-103-as.

-Az a miénk mellett van, ez tök jó Nózi, nem?- fordult az említett felé.

-Aha. Így közelebb lesz hozzánk Puding és legjobb barátja puding. Mindkettőt imádom.- közölte, mire elröhögtük magunkat. Miután bementünk a suliba, lépcsőkön és folyosókon keresztül jutottunk át a teremhez. 9.B. Elbúcsúztam a srácoktól egy-egy öleléssel, és már mentek is a két teremmel arébb lévő hangzavaros osztály felé. ( Az előttem lévő osztály is eléggé az volt, már most. Szegény tanárok, majd ha megismernek..) Az ajtón leellenőriztem, hogy fent van-e a nevem, és mivel fent volt, lenyomtam a kilincset és benyitottam.