Nagyon Boldog Karácsonyt Pudingjaim!♥
Remélem mindenki olyan ajándékot kap/ kapott amit szeretett volna és boldogan töltitek ezeket a napokat. Kellemes szünetet kívánok, pihenjétek ki a sulit aztán hajtsatok ezerrel félévkor.;)
Kellemes további ünnepeket drágák♥
Rész is lesz a héteen:$
Sziiasztook!☺
xx Friderika S.
Son
2015. december 24., csütörtök
2015. december 4., péntek
21. fejezet
Sziasztok! Rengeteg rész nélküli idő után már itt is vagyok, megérkezett a következő fejezet. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog.
Köszönöm mindenkinek az eddigieket♥
A díjakat is köszönöm, amint lesz időm kirakom a többit:)
xoxo, Pudiing
Húha. Már lassan másfél hónapja nem is írtam. Nos, az eddigi időben sok minden történt. Túl vagyok egy őszi szüneten, egy nagy bevásárláson, muris napokon, visszautasításon és ma van az a nap, mikor mindenki agya a gólyabálon és gólyanapon forog.
Ugye a bálra kötelező elegánsan, csinosan kiöltözve megjelenni, persze lányok egybe ruha, tűsarkú, sok smink míg a fiúk fehér ing, nyakkendő, ünneplő nadrág és cipő. Igen, ez így van. Mégsem tudom, hogy ez a sok lány miért izgul azért, hogy jól nézzen ki. Úgyis szar az egész.
De, kezdjük a gólyanappal.
Ugye az én osztályom volt az első, órák előtt adtuk elő a táncunkat amit nehezen betanultunk. Minden szuper volt, élveztük, hülyültünk, vicces volt és végig röhögtük az egészet. Igaz, hogy spárga közben úgy meghúztam a lábam, hogy azóta se tudok állni, ülni, vagy rendesen járni, de erről később még több szó is esik.
Ezen a szerdai napon végig kellett ülni izgalommal vagy unalommal az ötödik óráig. Ötödik és hatodik órában gólya vetélkedő folyt.
Mindegyik osztály bevonult a tornaterembe, akinek meg éppen tesijük maradt el miattunk, leültek és nézték, hogy mit bénázunk. Mindegyik osztály leült ABC szerinti sorokba. Az IDÖ ( Iskolai Diák Önkormányzat) tagok sikertelenül próbálták lehalkítani a kedélyeket, mindenki egymás szavába vágva beszélt, nem is értve a másikat.
Mikor valahogy lecsillapodtunk, elmagyarázták mi, hogy lesz. Le kellett írnunk pár feladatot egy lapra, azok közül a legtöbbet igyekeztünk megcsinálni.
A fiúk haját 4 copfba fogtuk, mi lányok parkettába befontuk egymás haját, eddigre már mindenki arcocskáján ott csücsült két szív, melyet szövegkiemelővel firkáltunk fel.
Emellett magyar királyokat kellett gyűjteni, focistákat, énekeseket, ki kellett raknunk az osztályunkat zokniból és a megadott tárgyakból kalapot kellett csinálnunk. A közmondásokat és a szólásokat már nem is említettem.
De még ha csak ennyi lett volna.
Kaptunk három, két oldalas kvízt amit meg kellett oldanunk. Nirvana frontemberétől kezdve a One Direction elhagyó személyéig minden meg volt található, találós kérdéseken törtük a fejünket. Közben passzolgattuk egymás közt a lufikat, nehogy kipukkadjanak vagy leérjenek a földre.
Miután minden be lett adva és mutatva, a szervezők elindították a gépet és kivetítették mit is kell csinálnunk.
Egytized másodpercig láttuk a képet, mire olyan kérdéseket raktak fel, ami pont a leglényegtelenebb volt. Vicces volt amikor szerencsétlenkedtünk, el sem merem képzelni milyenek lehettünk külső szemléletből.
Ezt követte a karaoke, és csak, hogy dicsérjem magunkat, akkor is mi voltunk a legjobbak. A Love Me Like You Do-t sikerült kihúznunk, de még így is jobban jártunk mint azok akik Gangnam Style-t húztak.
Jó sokáig húzódott ez az egész, nem csak a hetedik óra végéig. Körülbelül háromra értem haza, ahol első dolgom volt 3, finom csokis pudingot megenni.
Annal megbeszéltük, hogy együtt készülünk a gólyabálra, ezért ezek után nemsokára meg is jött.
Felcipeltük egymás cuccát, gyönyörködtünk egymás ruhájában, cipőjében és tervein.
Sajnos sikerült elsírnom magam, mikor nem akartam gyengének mutatni magam. Egyszerűen nem bírtam a lábamra állni, szörnyen fájt és tuti biztos voltam benne, hogy nem hogy táncolni, de még felvenni se fogom tudni az a fekete magassarkút.
Fél órába telt szegény barátnőmnek míg lecsitított és megnyugtatott. Utána belémnyomott 3 fájdalom csillapítót hiába tudtuk, hogy úgyis fogunk inni, hisz már tegnap óta ott volt a szekrényemben a bor és a vodka.
Kezdetnek én begöndörítettem a hajam, míg An kivasalta. Mindez másfél óráig tartott. Utána felvettük a harisnyánkat és a ruhánkat. Az én ruhám fehér volt, térdig érő és gyönyörű. Felsőrészén gyöngyök ezrei voltak, a hátán egy hatalmas kivágás. Deréktől lefelé bubis fazonú volt amihez nagyon jól ment fekete magassarkúm.
Ezzel ellenben An teljesen máshogy nézett ki. Olyan volt, mint egy nagy cseresznye. Egy nagyon aranyos és szexi cseresznye. Akárki bármit is mond, a vörös hajához nagyon jól ment a piros csipkés ruha, és fekete, szintén csipkés tűsarkú. Es muy guapa.
Mindketten magunkat sminkeltünk, de végig tippeket és tanácsokat adtunk a másiknak. Nagyon jó volt végre egy lányos program, egy barátnőmmel aki úgy igazán nem nagyon volt még. Igen, egyszer - kétszer el kell dobni azt a fiús Lucát és be kell dobni magam.
Hatra elkészültünk mindennel és el is indultunk. Bezsebeltünk pár dicséretet anyától, apától és Kevintől. Nem is mondtam, de apa hazajött egy hétre, szóval drágám boldogít egy ideig.
Elmentünk egészen egy eldugott kis játszótérig, ahol elővettem a bort és a vodkát és elkezdtünk inni. Nem sokáig tartott, csak 10 percig. Higgyétek el, mindjárt nem fájt a lábam.
Fél 8 körül értünk be a suliba ( ne kérdezzétek mit csináltunk addig..), ahol már jó pár ismerős bulizott az élő zenére. Az első ember aki velem szembejött nem más volt mint Norbi, akivelazóta is elég kínosan beszélgetek, ugyanis visszautasított, igen ő engem. Nem kellettem neki, ez van, el kell fogadni. Vagyis inkább viselni.
Megöleltem őt és köszöntem neki, de annyit nem vakkantott volna oda, hogy "Hé! Nem vagy egy szardarab!" Kösz, emberek, hangulat egyből nulla.
Majdnem elbőgtem magam mikor vörös barátnőm berángatott lerakni a kabátokat és táskánkat, aztán elhúzott táncolni.
Itt jöttem rá, hogy nekem nem öröm, hanem síró hullámom volt. Nem ittam annyit, hogy ne emlékezzek semmire, minden meg van, mégis látszott rajtam, hogy azért nem vagyok ártatlan. Viszont nagy hiba volt, hogy csupán csak 4 tanár felügyelt ennyi kilencedikes diákra. Rengetegen be voltak rúgva, hánytak a vécében és leszakították a függönyöket. El nem mertem képzelni, mi lesz ezeknek a következménye.
Az is megmaradt az emlékeimben, hogy rámásztam drága Olira, aki nem úgy nézett ki mint aki ezt bánná. Sok fiúval és lánnyal táncoltam az este folyamán, Patesz mégsem volt köztük. Legalábbis el volt azzal a szőke cicababával, aki már egy hete a barátnője, szóval nem mintha érdekeltem volna abban a helyzetben, inkább nézte a csaj melleit ami ha engem kérdeztek, tuti nem valódi volt.
Rengeteg fotó készült rólunk, jobbak és rosszabbak egyaránt. A felsőbbéves srácok elkezdtek nekünk vetkőzni, már ott táncoltak a színpadon kis gatyában és mit ne mondjak, némelyik igazán jó darab volt.
Bálirálynő és király választás után a gólyanap eredményei következtek, ahol elsők lettünk, és kaptunk tortát. TORTÁT!
Aztán a buli folytatódott egészen tíz óráig utána pedig mentünk Vikiékkel borozgatni.
Aha, na ezt nem kellett volna.
Köszönöm mindenkinek az eddigieket♥
A díjakat is köszönöm, amint lesz időm kirakom a többit:)
xoxo, Pudiing
Húha. Már lassan másfél hónapja nem is írtam. Nos, az eddigi időben sok minden történt. Túl vagyok egy őszi szüneten, egy nagy bevásárláson, muris napokon, visszautasításon és ma van az a nap, mikor mindenki agya a gólyabálon és gólyanapon forog.
Ugye a bálra kötelező elegánsan, csinosan kiöltözve megjelenni, persze lányok egybe ruha, tűsarkú, sok smink míg a fiúk fehér ing, nyakkendő, ünneplő nadrág és cipő. Igen, ez így van. Mégsem tudom, hogy ez a sok lány miért izgul azért, hogy jól nézzen ki. Úgyis szar az egész.
De, kezdjük a gólyanappal.
Ugye az én osztályom volt az első, órák előtt adtuk elő a táncunkat amit nehezen betanultunk. Minden szuper volt, élveztük, hülyültünk, vicces volt és végig röhögtük az egészet. Igaz, hogy spárga közben úgy meghúztam a lábam, hogy azóta se tudok állni, ülni, vagy rendesen járni, de erről később még több szó is esik.
Ezen a szerdai napon végig kellett ülni izgalommal vagy unalommal az ötödik óráig. Ötödik és hatodik órában gólya vetélkedő folyt.
Mindegyik osztály bevonult a tornaterembe, akinek meg éppen tesijük maradt el miattunk, leültek és nézték, hogy mit bénázunk. Mindegyik osztály leült ABC szerinti sorokba. Az IDÖ ( Iskolai Diák Önkormányzat) tagok sikertelenül próbálták lehalkítani a kedélyeket, mindenki egymás szavába vágva beszélt, nem is értve a másikat.
Mikor valahogy lecsillapodtunk, elmagyarázták mi, hogy lesz. Le kellett írnunk pár feladatot egy lapra, azok közül a legtöbbet igyekeztünk megcsinálni.
A fiúk haját 4 copfba fogtuk, mi lányok parkettába befontuk egymás haját, eddigre már mindenki arcocskáján ott csücsült két szív, melyet szövegkiemelővel firkáltunk fel.
Emellett magyar királyokat kellett gyűjteni, focistákat, énekeseket, ki kellett raknunk az osztályunkat zokniból és a megadott tárgyakból kalapot kellett csinálnunk. A közmondásokat és a szólásokat már nem is említettem.
De még ha csak ennyi lett volna.
Kaptunk három, két oldalas kvízt amit meg kellett oldanunk. Nirvana frontemberétől kezdve a One Direction elhagyó személyéig minden meg volt található, találós kérdéseken törtük a fejünket. Közben passzolgattuk egymás közt a lufikat, nehogy kipukkadjanak vagy leérjenek a földre.
Miután minden be lett adva és mutatva, a szervezők elindították a gépet és kivetítették mit is kell csinálnunk.
Egytized másodpercig láttuk a képet, mire olyan kérdéseket raktak fel, ami pont a leglényegtelenebb volt. Vicces volt amikor szerencsétlenkedtünk, el sem merem képzelni milyenek lehettünk külső szemléletből.
Ezt követte a karaoke, és csak, hogy dicsérjem magunkat, akkor is mi voltunk a legjobbak. A Love Me Like You Do-t sikerült kihúznunk, de még így is jobban jártunk mint azok akik Gangnam Style-t húztak.
Jó sokáig húzódott ez az egész, nem csak a hetedik óra végéig. Körülbelül háromra értem haza, ahol első dolgom volt 3, finom csokis pudingot megenni.
Annal megbeszéltük, hogy együtt készülünk a gólyabálra, ezért ezek után nemsokára meg is jött.
Felcipeltük egymás cuccát, gyönyörködtünk egymás ruhájában, cipőjében és tervein.
Sajnos sikerült elsírnom magam, mikor nem akartam gyengének mutatni magam. Egyszerűen nem bírtam a lábamra állni, szörnyen fájt és tuti biztos voltam benne, hogy nem hogy táncolni, de még felvenni se fogom tudni az a fekete magassarkút.
Fél órába telt szegény barátnőmnek míg lecsitított és megnyugtatott. Utána belémnyomott 3 fájdalom csillapítót hiába tudtuk, hogy úgyis fogunk inni, hisz már tegnap óta ott volt a szekrényemben a bor és a vodka.
Kezdetnek én begöndörítettem a hajam, míg An kivasalta. Mindez másfél óráig tartott. Utána felvettük a harisnyánkat és a ruhánkat. Az én ruhám fehér volt, térdig érő és gyönyörű. Felsőrészén gyöngyök ezrei voltak, a hátán egy hatalmas kivágás. Deréktől lefelé bubis fazonú volt amihez nagyon jól ment fekete magassarkúm.
Ezzel ellenben An teljesen máshogy nézett ki. Olyan volt, mint egy nagy cseresznye. Egy nagyon aranyos és szexi cseresznye. Akárki bármit is mond, a vörös hajához nagyon jól ment a piros csipkés ruha, és fekete, szintén csipkés tűsarkú. Es muy guapa.
Mindketten magunkat sminkeltünk, de végig tippeket és tanácsokat adtunk a másiknak. Nagyon jó volt végre egy lányos program, egy barátnőmmel aki úgy igazán nem nagyon volt még. Igen, egyszer - kétszer el kell dobni azt a fiús Lucát és be kell dobni magam.
Hatra elkészültünk mindennel és el is indultunk. Bezsebeltünk pár dicséretet anyától, apától és Kevintől. Nem is mondtam, de apa hazajött egy hétre, szóval drágám boldogít egy ideig.
Elmentünk egészen egy eldugott kis játszótérig, ahol elővettem a bort és a vodkát és elkezdtünk inni. Nem sokáig tartott, csak 10 percig. Higgyétek el, mindjárt nem fájt a lábam.
Fél 8 körül értünk be a suliba ( ne kérdezzétek mit csináltunk addig..), ahol már jó pár ismerős bulizott az élő zenére. Az első ember aki velem szembejött nem más volt mint Norbi, akivelazóta is elég kínosan beszélgetek, ugyanis visszautasított, igen ő engem. Nem kellettem neki, ez van, el kell fogadni. Vagyis inkább viselni.
Megöleltem őt és köszöntem neki, de annyit nem vakkantott volna oda, hogy "Hé! Nem vagy egy szardarab!" Kösz, emberek, hangulat egyből nulla.
Majdnem elbőgtem magam mikor vörös barátnőm berángatott lerakni a kabátokat és táskánkat, aztán elhúzott táncolni.
Itt jöttem rá, hogy nekem nem öröm, hanem síró hullámom volt. Nem ittam annyit, hogy ne emlékezzek semmire, minden meg van, mégis látszott rajtam, hogy azért nem vagyok ártatlan. Viszont nagy hiba volt, hogy csupán csak 4 tanár felügyelt ennyi kilencedikes diákra. Rengetegen be voltak rúgva, hánytak a vécében és leszakították a függönyöket. El nem mertem képzelni, mi lesz ezeknek a következménye.
Az is megmaradt az emlékeimben, hogy rámásztam drága Olira, aki nem úgy nézett ki mint aki ezt bánná. Sok fiúval és lánnyal táncoltam az este folyamán, Patesz mégsem volt köztük. Legalábbis el volt azzal a szőke cicababával, aki már egy hete a barátnője, szóval nem mintha érdekeltem volna abban a helyzetben, inkább nézte a csaj melleit ami ha engem kérdeztek, tuti nem valódi volt.
Rengeteg fotó készült rólunk, jobbak és rosszabbak egyaránt. A felsőbbéves srácok elkezdtek nekünk vetkőzni, már ott táncoltak a színpadon kis gatyában és mit ne mondjak, némelyik igazán jó darab volt.
Bálirálynő és király választás után a gólyanap eredményei következtek, ahol elsők lettünk, és kaptunk tortát. TORTÁT!
Aztán a buli folytatódott egészen tíz óráig utána pedig mentünk Vikiékkel borozgatni.
Aha, na ezt nem kellett volna.
2015. november 24., kedd
1 éves a bloooog!!!!
Igen, igen, tudom, hogy nem rész, és azt is tudom, hogy már rég kellett volna hoznom egy új fejezetet, de elképesztő mit láttam meg.! 1 ÉVES A BLOOOG PUDINGOK, 1 ÉVEEEES.♥
Úristen, meg sem tudom hálálni, hogy már ennyi idő óta velem vagytok és támogattok engem. Elképesztőek vagytok és ez itt mind a TI érdemetek.!♥ Nagyon köszönöm, nagyon szeretlek titeket!♥♥♥
xx Pudiing
Úristen, meg sem tudom hálálni, hogy már ennyi idő óta velem vagytok és támogattok engem. Elképesztőek vagytok és ez itt mind a TI érdemetek.!♥ Nagyon köszönöm, nagyon szeretlek titeket!♥♥♥
xx Pudiing
2015. november 5., csütörtök
20. fejezet
Reggel mikor felkeltem Patesz már nem volt mellettem. Nagy nehezen kikászálódtam a meleget nyújtó ágyból és elvánszorogtam a szekrényemig. Egy laza öltözéket választottam, ugyanis nem kell suliba mennem, csak Pete van itthon, nem kell játszanom a vonzót. Felvettem egy szürke-fekete mackónadrágot és egy fehér pulcsit amiből a fél vállam és a hasam ki volt. A melltartóm az esti dobás szerint sem tudom, hogyan került a szekrényem tetejére, de lehalásztam és felvettem. Lebattyogtam a lépcsőn és egyenesen a konyhába mentem. Patesz éppen rántottát csinált nekem háttal, még biztosabbá téve a tényeket. Odalépkedtem hozzá és átkaroltam mire összerezzent.
- Jó reggelt Luca - szemét le sem vette a kajáról, úgy beszélt hozzám.
- Jó reggelt - mosolyogtam. - Rég készítettél nekem valamit, remélem nem jöttél ki a gyakorlatból - húztam komisz mosolyra számat, tudtam, hogy kell piszkálgatni az agyát.
- Ne aggódj, nagyon finom lesz - húzta ő is ugyanolyan vigyorra az arcát és ezt látva felnevettem. Elmosolyodott és intett, hogy üljek le.
Így tettem, leültem az asztalhoz, közben elővettem a telefonomat és megnéztem rajta a szokásos dolgokat. Facebook, Twitter, Instagram és Snapchat. Minden nap ezeken lógok, nézegetem minden órában, hátha van valami. Na jó, ez csak FB-vel és snappel szokott így lenni, twitteren értesít, ha az 5SOS na meg Selena Gomez és Ariana Grande tweettel. Több mindenki be volt jelölve, de annyira meguntam a telefonom állandó rezgését így egy csomót ki is jelöltem. Így is sokat szitkozódok Ash miatt, szerintem nincs is jobb dolga, mint ücsörögni és irkálni twitteren. Na ez sem volt igaz persze, csak na, érezzétek át a dühömet.
Elmélkedésemből Patesz és a rántotta rántott ( na ne... ) vissza, egyből neki is láttam Pete pedig csak nevetni tudott rajtam. Elővett magának is egy villát és velem együtt evett. Na de. Nem úgy ahogy általában szoktak, egymás mellett külön tányér meg miegymást, nem, mi ott ültünk egymástól pár centire, egy tányérból ettük a rántottát és akaratlanul is elpirultam. Égő fejjel csipegettem a kis tojásdarabokat míg barátom égető tekintetét viseltem el. Hallotam halk kuncogását, aztán arra lettem fegyelmes, hogy kezével fülem mögé túrja az arcomba - és reggelinkbe - hulló hajamat, felfedezve milyen zavarban is vagyok aztán meglepetésemre tarkómnál fogva húzott magához egy ölelésre.
Szemeim kétszeresére nőhettek, a villa kiesett a kezemből. Mikor legyűrtem a döbbenetemet tétován öleltem vissza.
Pár órával később olyan 11 óra körül elkezdtünk unatkozni. Ne kérdezzétek hogyan és miért, de fogtunk magunkat és csináltunk egy rap videót. Nagyon bírtam ezt a zenét, én választottam, végül nagyon vicces lett mikor visszanéztük.
- Van nálunk minden - kezdte barátom kettőnkre mutatva.
- Van nálunk pénz - szórtam be két tízezrest közénk.
- Mindenki hallgat - mutatott a fülére. Elég vicces mozdulat volt, el is mosolyodtam rajta.
- Mindenki néz - tettem kezemet szemeim elé és kikukucskáltam ujjaim között mire Petét kapta el a mosolyoghatnék.
- Mert én érzem az éjszaka illatát - folytatta. - Nem érdekel holnap mi vár - fejeztük be együtt. Már előre megbeszéltük, hogy márpedig ezt a részt így fogjuk véghezvinni.
Aztán megint ez jött, csak az utolsó sora volt más. Mi hozzuk az igazit törjük a csendet mi ketten, megrontunk minden szentet. Mivel még a videó után is ezt énekelgettük, lehet inkább nem kéne elmondanom mit le nem műveltünk a videó alatt. Patesz készségesen fel is töltötte a videót facebook-ra, a lájkok pedig csak jöttek és jöttek, hiába volt suliidő. Mi meg csak unalmunkban újra és újra megnéztük azt a borzalmas szüleményt, és röhögőgörccsel küszködve próbáltuk elmondani egymásnak, hogy mennyire gázak is vagyunk.
Fél óra múlva egymást nyúztuk a szobámban, hol az ágyon "bunyóztunk", hol egymást lökdöstük videójáték közben vagy épp egymással ordítoztunk egy játszma végén.
Még jó, hogy kicsapom a hisztit mikor feltűnően jól játszik Scorpionnal és hiába vagyok mondjuk Sub-Zero-val vagy Mileenával mindig mondogatta a gépies hang Patesszal: "Brutality".
Ebből az lett, hogy elkezdtem vele veszekedni és megtiltottam, hogy kedvencével legyen. Végül szegényt és Kenshit legyőztem drága Kitanámmal.
Ezután nem is játszottunk, elértem a győzelmet ő pedig bedurcizott. Mindketten tudtuk, hogy ha hagyott volna nyerni, még inkább dühös leszek. Viszont tisztességesen nyertem és győzedelmi táncom után engeszteltem ki drága barátomat. Pár puszi és már rendben is voltunk.
Utána ismét pár sor szenvedés után azt mondta készüljek el és vegyek fel valami viselhető ruhát, elmegyünk kajálni. Így tettem, kizavartam a szobámból és nekiálltam valami elfogatható ruha keresésének. Mit ne mondjak, eredménye nem nagyon látszott. Nem igazán erőltettem meg magam, csak felvettem a fekete, sok helyen szaggatott farmerom a fekete bakancsommal, felsőnek egy szürke pulcsit választottam fekete 'No really, I'm a witch' felirattal és volt rajta két kis mini boszorkánykör. Vagy mi..
Ékszerekkel nem igazán foglalkoztam csak felvettem a halálfejes gyűrűmet és továbbálltam a tükrömhöz. Az eredmény illett hozzám, nagyon is tetszett. Viszont a fejemmel már gondok voltak. Kentem fel púdert és szememet szemceruzával és hosszú, dögös tusvonallal emeltem ki. Vörös rúzst kentem számra annak ellenére, hogy tudtam, úgyis lenyalom. Meg amúgy is enni mentünk.
Hajamat csak kifésültem, de tekintettel arra, hogy felül már kezdett zsírosodni - tegnap nem mostam meg, ugyanis úgyis meg kell mosnom meccs után, akkor már kétszer nem fogom -, így felvettem egy szintén szürke sapit szintén fekete felirattal: ' Bad Hair Day '.
Mikor lementem Patesz tátott szájjal nézett rám mire hatalmas nagy öröm töltött el. Valóban nem sok hiányzott ahhoz, hogy valamivel összecsukjam a száját, ami után drágám rúzsfoltosan meredne rám. Igazából vonzott is az ötlet. Kár, hogy nem tehetem ezt meg.
2015. október 28., szerda
2015. október 23., péntek
19. fejezet
Sziasztok Pudingok! Szünetben remélhetőleg több időm lesz írni, és több fejezettel tudok szolgálni. Köszönöm azoknak akik velem vannak, ezt a 39 feliratkozót és a 22.200+ megtekintést. Lehet másnak nem annyira, de nekem ez igen is nagy dolog. Vannak olyan pudingok akik azt hiszik/hitték, hogy nem fogok beszélni velük mert "híres" vagyok. Egyáltalán nem vagyok az. Minden pudingommal szívesen beszélek, csevegek, ismerkedek és ha segítségre van szükségetek akármiben, vagy tanácsra, mindenkinek állok szolgálatára. Gondolhatjátok, hogy ez csak süket duma, de nem. Én szeretném az összes pudingom életét egy kicsit feldobni, legalább azzal, ha új fejezet írok. Nagyon köszönöm mindegyikőtöknek az eddigieket, nagyon szeretlek titeket!!♥
Sok-sok puszi és ölelés
Pudiing
Egész nap másra sem tudtam gondolni, csak a teremben történtekre. Szerencsémre Patesz semmit sem látott vagy hallott, csupán nem értette mit csinálok bent mindig az ofival. Semmit.
Délután elkísért kosáredzésre, és végig ott is volt. Nézett engem, biztatott, a nevemet ordibálta. Csak edzés volt, nem is meccs. De ő mégis ott volt, és csak engem nézett. Csak engem.
Megvárta az edzés végét, azt, hogy visszaöltözzek a rendes ruhámba miután lezuhanyoztam, azt, hogy az edzővel vagy a többiekkel beszéltem, mindent. Csak várt és várt türelmesen...rám.
Este volt már, mikor a csarnokból elindultunk hazafelé. Nem tudtam másról beszélni, mint a holnap esti meccsről.
- Nagyon félek! Ez az edzés sem volt a legjobb!
- Ne félj, király vagy! Nem ismerek nálad jobb kosarast, és amúgy is, éles helyzetekben mindig előjön a legjobb - mosolyodott el. - Holnapra pedig ki kell pihenned magad, az edző is megmondta, de úgy nem tudsz pihenni, ha csak a holnapon töröd a fejed. Kaptál felmentést, én iratok anyával és nálatok alszok. Ne nézz így, ebbe nincs beleszólásod.!
Mosolygott még akkor is, amikor hitetlen szemekkel néztem rá. Eddig nem is gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok. Nagyon nagy szerencsém van, hogy itt van Pete. Bekönnyezett szemekkel néztem rá és megtorpantam, aminek hatására ő is így tett. Egymással szemben álltunk, én könnyes míg ő aggódó szemekkel.
- Mi a baj? Rosszat mondtam? - közelebb lépett hozzám, látszott rajta, hogy nem tudja mi van, de bánja, hogy miatta könnyeztem be. Pedig nem volt semmi bajom, csak...rájöttem. Rájöttem arra, hogy mindent odaadnék érte, arra, hogy nála jobb barát égen világon nincs és arra, hogy én szeretem őt. Teljes szívemből.
Megcsóváltam a fejem és a nyakába borultam. Olyan szorosan öleltem mint még soha, és vágytam arra, hogy ő ennél is szorosabban szorítson magához.
Visszatért az az énem, mint amikor együtt voltunk. De egyikőnk se szerette egymást úgy.
Csak fellángolás volt kettőnk között, semmi igazi. Csak barátság. De most már kezdek mást érezni, ami nálam hülyeség. Ő szeret mint egy legjobb barátot szokás, semmi több. És ez elkeserít.
- Szeretlek, nagyon szeretlek - kezdtem el sírni. Ott álltunk a járdán este kilenckor, egymás karjaiba borulva. Egy szerelmes párnak ez romantikus pillanat lenne, de a barátoknak ez teljesen más.
- Nyugi, ne sírj, tss.. - csitított, mire nagyokat szipogtam. - Én is szeretlek, mindennél jobban.
A szívem kihagyott pár ütemet, majd olyan lódulattal kezdett el újra dobogni, mintha ki akarna törni a helyéről. Pedig nem lenne szabad.
Miután lenyugodtam elindultunk hozzánk. 10 perc sem volt az út míg odaértünk a házunkhoz, ez is csendben telt. Nem abban a kínos csendben, hanem mindketten elmerültünk gondolatainkban.
Otthon anya örömmel üdvözölte barátomat, felhívta az anyját, hogy nálunk alszik, és holnap is velem lenne. Beleegyeztek, hisz a szüleink imádják egymást és minket. Legjobb barátnők. Szegény Marcsi, mikor Pete apukája meghalt nagyon maga alatt volt, ahogy Patesz is, de szerencsére az anyukája megint boldogságra tett szert Rolcsi bácsi mellett és még Patesz is nagyon jól kijön vele. De kanyarodjunk vissza.
Mivel drága barátocskám eldöntötte, hogy már alszunk is ezért elkezdtem vetkőzni. Előtte. Igen, egy kicsi szándék is volt az egészben. Levettem a nadrágomat és zoknimat, már csak felső és bugyi volt rajtam. Na meg melltartó. Elordítottam magam, kerestem a pizsifelsőm.
- Anyaaa! Hol van a pizsim??
- Kimostam vegyél fel mást! - ordított vissza lentről.
Nem nagyon szeretem a pizsiket, jobban bírom a póló-bugyi párosítást, ezért könyörgően meredtem Petére.
- Mi az? - kérdezte értetlenül.
- Aludhatok a felsődben? Please.
- Jó, rendben - és levette magáról. Ott helyben. A felsőteste csak úgy vonzotta a tekintetem, nyomban el is pirulhattam. Vöröslő fejjel vettem el a felsőjét majd lekaptam magamról a pólómat. Rajta volt a sor, elpirult, én pedig felvettem a felsőjét. Nagyon jó illata volt, megnyugtatott. Kikapcsoltam a melltartómat és levettem aztán eldobtam a szobámban. Rend lvl Luca.
Be is feküdtem az ágyba, megvártam míg Patesz is leveszi a ruháját és befekszik mellém. Átdobta kezét a derekamon és közel húzott magához. Kezemet rákulcsoltam övére és elnyomott az álom.
2015. október 19., hétfő
18. fejezet
Reggel korán felkeltem, nem tudtam aludni. Már akkor tudtam, hogy ez egy szar nap lesz. A kedvem a nullát verdeste ráadásul még egy pattanásom is született. Odavánszorogtam a tükörhöz és elkezdtem sminkelni. Először pirosítás elleni krémet kentem szét az arcomon, ami után alapozót vittem fel, majd korrektort és púdert. A szememet szemceruzával kihúztam, aztán tussal macskaszemet kentem magamnak. Kétszer is volt, hogy az a tus a földön végezte, mert annyira nem sikerült normális tusvonalat húznom, hogy már ki volt a nemlétező faszom. Amikor ezt befejeztem elmentem a szekrényemhez és nézegettem a ruhákat. Szar kedvem szerint egy depis öltözéket választottam volna, de mivel tetszeni akarok Nor..khm, magamnak ezért próbáltam magamhoz képest csinos lenni. Az ősz igenis beköszöntött ezért a virágos hosszú ujjú Ramones-es pulcsimat vettem fel cicanacival. Fehér converse cipőm eléggé jól meg volt ezzel a ruhaszettel, én szerintem. A hajamat csak kifésültem így hullámosan omlott vállaimra. Épp felálltam a székből mikor Keve benyitott.
- Segítesz ruhát választani? - nézett zavartan körül a szobámban, mire én mindent tudóan elmosolyodtam.
- Hogy hívják a lányt? - kérdeztem kedvesen.
- Vivien.
- Szép név - mosolyogtam. - Na gyere, nézünk valami klassz cuccot - toltam ki a szobámból.
Átvánszorogtunk a szobájába és kiválasztottam egy fekete csőfarmert amit nemrég vehetett mert még egyszer sem láttam rajta, illetve egy fehér, egyszerű felsőt amin fekete "F*ck Your Selfie" felirat volt. Öcsikém igazán dögös volt, ha nem lenne rokonom én is rámozdulnék, de ez ugye nem meglepő, kire nem...
Átvánszorogtunk a szobájába és kiválasztottam egy fekete csőfarmert amit nemrég vehetett mert még egyszer sem láttam rajta, illetve egy fehér, egyszerű felsőt amin fekete "F*ck Your Selfie" felirat volt. Öcsikém igazán dögös volt, ha nem lenne rokonom én is rámozdulnék, de ez ugye nem meglepő, kire nem...
Együtt megreggeliztünk és együtt indultunk el suliba. Most deszkával gurultunk a sulihoz félúton a többiek is csatlakoztak, így mint régi csapat haladtunk előre.
Első órában, matekon dolgozatot írtunk. Nem hazudok, semmit sem tudtam. Általánosban szerettem a matekot, jó is voltam belőle, de ez a matek amit itt leművelnek katasztrófa.
Aztán következett az osztályfőnöki. Először orvosi papírokat osztott ki, ugyanis csütörtökön megyünk orvosi vizsgálatra. Le kell borotválkoznom, szóljatok majd! Aztán jöttek a közszolgálati papírok. Az évben kötelező letenni az 50 óra közszolgálatot, aminek valljuk be, semmi értelme. Szerintem a kórházba fogok menni, mert az közel van. Majd még meglátom. Az egész osztályfőnöki óra elment ezekkel, csekket kaptunk a később kapott könyvekről és a többi. Na meg, közölte, hogy pénteken fogadóóra lesz. Tudni kell anyáról, hogy ő minden létező szülőin és fogadóórán ott van, nincs esély megúszásra és esetleges kegyelemre. És nem tudja még a spanyol kettesem..
Miután kicsengettek, az ofő megint benntartott. Pedig nem is csináltam semmit!!
- Luca, beszélnünk kell, és ez nem várhat! - állt elém az asztalt megkerülve. Meglepődtem hirtelen közelségétől, zavarba jöttem. Fene egye meg azokat a szemeket és aranyos arcot!
- Mi lenne az, tanár úr? - mosolyogtam félénken. Nem tudtam miről akarhat beszélni, a magánéletemhez pedig semmi köze.
- Ne hívj így - utasított egy kicsit haragosan mire felemeltem az egyik szemöldököm. - Tegezz.
- Jó, Dávid, mit szeretnél? - adtam meg magam parancsoló tekintetének.
- Mondd ki még egyszer a nevem.
- Tessék?? - minden zavaros volt, nem értettem mit akar.
- Csak mond ki! - fogta meg vállaim. Ahogy hozzámért libabőrös lettem, gerincemen átfutott a hideg forróság. És ismét, a leírottaknak semmi értelme.
- Dávid, mit szeretnél? - és itt azt hittem elájulok. Fogta magát és megcsókolt.
Sok minden leírhatatlan amit akkor éreztem. Tudtam, ó, nagyon is jól tudtam, hogy ezt nem lenne szabad. De mégis, valami miatt visszacsókoltam. Szánk úgy mozgott együtt, mintha rég erre lennének összehangolva. És mint mindig, minden álomnak vége szakad. A csengő megszólalt, az eszem visszatért és ezzel a lökéssel tántorítottam el magamtól. Amit csináltunk hiba volt. Mindkettőnk függ ettől, a legjobb lenne elfelejteni. Azóta se tudok másra gondolni, csak arra a pillanatra.
- Ez hiba volt, felejtsük el! - mondtam durván és sietősen.
- Nem, nem volt az. Bolondulok érted! Ne csináld ezt! - még a kölyökkutya szemei sem tudtak meggyőzni. Ebben az esetben nem.
- Nem! Sose lesz olyan, hogy te és én! Vagy te és vagyok én! Felejts el engem, és ha lehet ne szólj hozzám. Leszarom, hogy tanítasz vagy nem, leszarom, hogy az osztályfőnököm vagy, de mégis a tanárom, semmi kapcsolat nem lehet közöttünk. Menj és szedj fel egyet a suli lotyói közül, belőlem nem eszel! Remélem erre a csókra fogsz emlékezni, mert szent, hogy nem lesz több.
Arca megbántottnak hatott, de azzal a hatállyal amint elmondtam ezt, rohantam ki a táskámmal a teremből, ahol Patesz furcsa tekintettel várt, valószínűleg engem. Hogy mit látott és mit nem?! Na bazdmeg..
Első órában, matekon dolgozatot írtunk. Nem hazudok, semmit sem tudtam. Általánosban szerettem a matekot, jó is voltam belőle, de ez a matek amit itt leművelnek katasztrófa.
Aztán következett az osztályfőnöki. Először orvosi papírokat osztott ki, ugyanis csütörtökön megyünk orvosi vizsgálatra. Le kell borotválkoznom, szóljatok majd! Aztán jöttek a közszolgálati papírok. Az évben kötelező letenni az 50 óra közszolgálatot, aminek valljuk be, semmi értelme. Szerintem a kórházba fogok menni, mert az közel van. Majd még meglátom. Az egész osztályfőnöki óra elment ezekkel, csekket kaptunk a később kapott könyvekről és a többi. Na meg, közölte, hogy pénteken fogadóóra lesz. Tudni kell anyáról, hogy ő minden létező szülőin és fogadóórán ott van, nincs esély megúszásra és esetleges kegyelemre. És nem tudja még a spanyol kettesem..
Miután kicsengettek, az ofő megint benntartott. Pedig nem is csináltam semmit!!
- Luca, beszélnünk kell, és ez nem várhat! - állt elém az asztalt megkerülve. Meglepődtem hirtelen közelségétől, zavarba jöttem. Fene egye meg azokat a szemeket és aranyos arcot!
- Mi lenne az, tanár úr? - mosolyogtam félénken. Nem tudtam miről akarhat beszélni, a magánéletemhez pedig semmi köze.
- Ne hívj így - utasított egy kicsit haragosan mire felemeltem az egyik szemöldököm. - Tegezz.
- Jó, Dávid, mit szeretnél? - adtam meg magam parancsoló tekintetének.
- Mondd ki még egyszer a nevem.
- Tessék?? - minden zavaros volt, nem értettem mit akar.
- Csak mond ki! - fogta meg vállaim. Ahogy hozzámért libabőrös lettem, gerincemen átfutott a hideg forróság. És ismét, a leírottaknak semmi értelme.
- Dávid, mit szeretnél? - és itt azt hittem elájulok. Fogta magát és megcsókolt.
Sok minden leírhatatlan amit akkor éreztem. Tudtam, ó, nagyon is jól tudtam, hogy ezt nem lenne szabad. De mégis, valami miatt visszacsókoltam. Szánk úgy mozgott együtt, mintha rég erre lennének összehangolva. És mint mindig, minden álomnak vége szakad. A csengő megszólalt, az eszem visszatért és ezzel a lökéssel tántorítottam el magamtól. Amit csináltunk hiba volt. Mindkettőnk függ ettől, a legjobb lenne elfelejteni. Azóta se tudok másra gondolni, csak arra a pillanatra.
- Ez hiba volt, felejtsük el! - mondtam durván és sietősen.
- Nem, nem volt az. Bolondulok érted! Ne csináld ezt! - még a kölyökkutya szemei sem tudtak meggyőzni. Ebben az esetben nem.
- Nem! Sose lesz olyan, hogy te és én! Vagy te és vagyok én! Felejts el engem, és ha lehet ne szólj hozzám. Leszarom, hogy tanítasz vagy nem, leszarom, hogy az osztályfőnököm vagy, de mégis a tanárom, semmi kapcsolat nem lehet közöttünk. Menj és szedj fel egyet a suli lotyói közül, belőlem nem eszel! Remélem erre a csókra fogsz emlékezni, mert szent, hogy nem lesz több.Arca megbántottnak hatott, de azzal a hatállyal amint elmondtam ezt, rohantam ki a táskámmal a teremből, ahol Patesz furcsa tekintettel várt, valószínűleg engem. Hogy mit látott és mit nem?! Na bazdmeg..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)










