Írói válság, vagy mi :(

Sziasztok! Igen, RENGETEG ideje nem adtam már jelet magamról ezen a blogon, még így sem, hogy nyár van. Időm néha van néha nem. Az igazság az, hogy sehogy sem tudom rá venni magam, hogy írjak. Lehet, hogy lusta vagyok. Vagy egyszerűen nem tudom, hogy folytassam. Tudom mit akarok elérni ezzel a bloggal kapcsolatban, tudom, hogy milyen végkifejletet akarok. De nem tudom, hogy kezdjek neki. Láttam, hogy leiratkoztatok, mert nem nyújtottam új fejezetet, és tényleg, ezer bocsánat. Viszont semmiképp nem hagyom abba a blogot, ne értsétek félre. Wattpadon is, mindkét sztorimba kéne már írnom, és ha kedvem van az íráshoz, akkor elsősorban oda is írok. Amit nagyon sajnálok. Lehet fő ok, hogy most kaptam meg a gépem ( tönkrement a merevlemez, de nemlényeg) , és telefonon annyira nem szeretek írni, mint gépen. Pedig ezzel sokak máshogy vannak. Itt jobban utána tudok nézni dolgoknak, számomra kevesebb az esély, hogy rontok és nagyobb felületen mozgok. De az biztos, hogy valamikor folytatom a blogot. Viszont ebben semmi rendszeresség nem lesz, hiába szeretnék próbálkozni vele. Nemsokára újra mehetek vissza koliba, ráadásul most több tantárgyam is lesz, újra meg kell próbálnom a nyelvvizsgát, mert csak a fele lett meg ( picsába a magnóval) és itthon szeretek írni, ahol nem lehelnek a nevelőtanárok vagy az AJTP-s idióták ( nem mind az, csak néhányat rühellek) a fülembe.
Szóval nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, pudingjaim.
A 2. évad 1. fejezetét már elkezdtem írni, viszont nem szeretnék félig kész munkát posztolni, szeretnék egy megfelelő hosszúságú és tartalmakkal teli részt létrehozni, és remélem, hogy megértetek.
Ha van valami ötletetek mit tudnék tenni, vagy csak időspórolással kapcsolatban bármi, tényleg BÁRMI  ötletetek/ mondandótok van, szívesen olvasnám őket.
Bocsánat drágáim, és ígérem, próbálok tenni valamit az ügy érekében!!!

Friderika S.

24. fejezet ( évadzáró rész)

Na igen. Ide is elérkeztünk. Azért gondoltam, hogy ez bizony egy évadzáró rész, mert teljesen lezár egy szakaszt Luca életéből. Tudom, régen kellett volna már ezt hoznom, vagy valami életjelet magamról, de na. Remélem tetszeni fog nektek, és várom a tippeket, mik lesznek a következő évadban:D A másik évad első része nem tudom mikorra lesz várható, addig szeretnék pár újítást, de azok még nem biztosak.
Puszil és ölel titeket
Pudiing


Tette amit kértem, a sebességkorlátokat megszegve hajtott a rendőrségre. Nem telt bele 10 percbe, hogy odaérjünk. Kiszálltunk a kocsiból, és már rohantam volna befelé, csakhogy a tény, hogy egy golyó van a lábamban, igenis megnehezítette.
Tanárom hozzám rohant és felkapott az ölébe, de mielőtt bármit is szólhattam volna, elkezdett sietősen befelé menni. Ahogy beértünk rengetegen néztek ránk, majd jött pár rendőr. Váó, egy rendőrségen kik jöhetnek? Hülye vagy Luca...
- Jó estét! Meglőtték és azt mondta ide jöjjek ne a kórházba és... - kezdte mondani az engem tartó isten, aki aggódva is észveszejtően nézett ki. Várjunk, mi? Hol járok?
- Felszeretném dobni a bandát akit keresnek. A kajáldás rablás, drogcsempészet, kísérelt emberi ölés, betörések. Mind ők voltak. A gyógyszer gyár melletti sikátor a menedékük. Körül-belül 25 percük van míg elmennek. Vigyázzanak mert sokan vannak é-és - akadtam meg beszédemben ugyanis megszédültem és fejem is megfájdult így összeráncoltam homlokomat és sokat pislogtam, hogy ne ájuljak el. Még nem. - , a...a vezetőjük egy nő, azt hiszem 20-21 éves és....és a neve... a neve.... ha elmondom ígérjék meg... ígérjék meg, hogy nekem nem lesz semmi bajom. Hogy én nem kerülök oda ahova ők, és, hogy a családom - kezdtem el sírni, a félelem teljesen átvette felettem az uralmat, szinte egész testem remegett, mint a nyárfalevél. - Nem fogja őket senki sem bántani, ugye? - és itt K.O.

A rendőrbácsi biccentett egyet, a többit már küldte a helyszínre, beültek a rendőr autóba és elindultak lezárni az életem egyik legrosszabb szakaszát. Elmotyogtam Kenta igazi nevét aztán a bácsi megsimogatta az arcom megígért valamit, de már nem hallottam mit. Semmit sem hallottam. Elájultam.
***
Legközelebb mikor felébredtem a szokásos kórházi szagot éreztem. Mint a filmekben, a gép csipogását a nyitott ablakból beszökött szellő vitte arrébb. Mikor szememet kinyitottam hamar vissza is kellett csuknom, mert a fény erős hatással volt retináimra, én pedig megelőztem kiégetésüket. Amint sikerült rendesen kinyitnom a szemem, körülnézhettem a szobában. Nem volt bent senki rajtam kívül, az ágy mellett volt két szék, az egyiken pedig egy utazótáska. Ahogy kicsit nyújtóztam, hogy beletekintsek, láttam benne az én ruháimat. Mielőtt még bármit is csinálhattam volna velük, vagy akármivel is, nyílt az ajtó és a már ismerős orvost pillantottam meg. Ő volt az, aki bekötözte a fejemet, mikor drága Oli leejtett a hátáról. Onnantól meg már ismerős a történet.
- Hát felébredt a kisasszony! - mosolygott. Azonban a múltkorival ( jó régen volt már) ellentétben, most szemei alatt sötét karikák húzódtak, arcán itt- ott fellelhető volt pár ránc, de még így is helyesen festett korához képest. Ha anyám egyedülálló lenne, ezer százalék, hogy szívesen bemutatnám neki. Mondjuk, gondolom már találkoztak, hisz én itt vagyok a kórházban, ő az orvosom és hát.. na. Értitek.
- Fel - hangom rekedtes volt, torkom pedig ki volt száradva. Segített felülni és kezembe nyomott egy pohár vizet. Nagy kortyokkal hamar elpusztítottam a pohár tartalmát.
- Jaj, te lány, mibe keveredtél!? - sóhajtott hatalmasat.
- Semmi jóba.. - szemeim megteltek könnyekkel, de biztos nem az orvosom előtt fognak kihullani. Az orvos látván ezt kicsit megilletődött és megsimogatta a hátam.
- A lábadat megműtöttük, kiszedtük belőle a golyót és szerencsére semmi komplikáció nem akadt a műtét során. Még egy hétig bent tartjuk, aztán ha ép lesz és egészséges hazamehet. A lába fájni fog még egy darabig és a kötésre vigyázni kell. Szerintem mindent elmondtam - mosolygott rám.
- A családom? - néztem rá félve.
- Kint vannak, de egyszerre csak egy ember jöhet be. Illetve majd a rendőrség szeretné kihallgatni önt.
- Rendben, de a testvéremmel szeretnék előtte beszélni. Utána jöhetnek a rendőrök. Aztán anya. - biccentettem oldalra a fejem kétségbeesetten az 'anya' szót kimondva.
- Akármit, kislány. Behívom - mosolygott rám, de nem az a bíztató orvos féle mosoly volt, hanem az az őszinte. Amitől az ember ténylegesen lenyugszik.

Amint becsukta az ajtót nemsokára ki is nyílt és belépett rajtam drága ikrem, akit a világért se cserélnék le. Szemei fáradtak voltak, de kicsit megnyugodtak amint észrevette, hogy semmi komolyabb bajom. Leült az üres székre és megfogta a kezem, majd ráhajtotta a fejét. Nem szólt egy szót se, csak voltunk ketten, teljes nyugalomban.

Pár perc elteltével felemelte fejét mancsomról és arcomhoz hajolt. Először az arcomra majd pedig a homlokomra adott puszit.
- Soha többé ne csinálj ilyesmit. Nem fogom bírni - nézett szemeimbe. Azok a visszatartott könnyek most kezdtek el folyni, de semmit sem tudtam kinyögni. Így is értette, tudta, hogy már rég megígértem. Ha neki nem is, magamnak biztosan. Aztán elkezdtem énekelni, hogy kicsit oldódjunk fel mindketten. Régi bevált módszer.

Hey what's up, it's been a while
Talking 'bout it's not my style
Thought I'd see what's up, while I'm lighting up
It's cold-hearted, cold-hearted

Nyugodt hangomra Kevin szeméből is kicsúszott pár könnycsepp, de nem sajtálta. Előttem sosem sajnálta az efféle dolgokat. Ilyenkor csak én voltam neki, nem anya vagy apa és nem a hülye barátai. Én, a testvére. Mi, egymásnak.

Know it's late but I'm so wired
Saw you face and got ispired
Guess you let it go, now you're good to go
I'ts cold hearted, col-hearted

Az ajtó kinyitódott és benézett a rendőr, akire emlékeztem mielőtt elájultam volna. Ránéztem testvéremre aki bólintott majd elhagyta a kórtermet. A rendőr egy másik társával jött be, a hallgató leült mellém a másik kezében pedig egy jegyzetfüzet volt, gondoltam ő fogja leírni amit mondok. Biztonság kedvéért egy ilyen kis lehallgató cucc is felvette az egészet.
- Szeretnénk, ha elmesélnéd az egészet. Hogy kerültél kapcsolatba velük, mik történtek míg ott voltál, miket hallottál, egyszóval mindent - nézett jelentőségteljesen a szemembe. Minden elmondtam olyan részletesen, ahogy csak lehetett. Kábé egy órán keresztül mást nem csináltam, csak bevallottam mindent. Teljesen őszintén. Kaptam keresztkérdéseket, hogy nem hazudok-e, stb. De teljesen őszinte voltam, felőlem akár hazugságvizsgálót is hozhattak volna. Végig a szemébe néztem nem félve attól, hogy rendőr. Azt mondta, hogy nem emeltek vádat rám van a családomra, hogy megúsztam, mert ilyen információkat senki nem tudna szolgáltatni. Elmondta, hogy lehet, nem mindenkit kaptak el, de aki ott volt, beleértve Kentát is, elfogták. Mondták, hogy ne féljek, nem fog velem semmi rossz történni. Hevesen bólogattam és reméltem, hogy így is lesz. Megköszönték, hogy őszintén elmondtam mindent aztán elmentek.
És találjátok  ki ezután ki jött.
NANÁ HOGY ANYA
Először megölelgetett, puszilgatott, aztán mondta, hogy büszke, hogy ilyen éretten tudtam viselkedni és feldobtam őket, aztán dühös volt mert ilyeneket csináltam és még rendőr is faggatott. Próbáltam teljes póker arccal hallgatni ingadozásait de a végére már mind röhögtünk. Aztán mondtam, hogy nagyon álmos vagyok és pihennék mire azt mondta rendben, elmegy de még egy látogatót azért engedjek be mert sokat köszönhetek neki. Őszintén, fogalmam sem volt kire gondolt.
Amikor belépett az a személy, akinek végig el kellett viselni ezt a zűrzavart a szívem mintha kihagyott volna egy ütemet és csak a gép gyorsabb csipogására eszméltem fel. Szúrósan néztem a kütyüre, mire tanárom elnevette magát.
- Örülök, hogy semmi komolyabb bajod nem esett - mondta és küldött felém egy szívdöglesztő mosolyt. Ott helyben képes lettem volta elolvadni, hát még akkor amikor egy virágot rakott az ágy mellett lévő éjjeliszekrényre. Fehér rózsa, a kedvencem. - Mintha hallottam volna valahol, hogy ez a kedvenced - kezdte vakargatni nyakát majd idegesen beletúrt a hajába. Elvigyorodtam és kihúztam kezét hajszálai közül.
- Igen, köszönöm szépen - simítottam meg kézfejét. Még magam sem értettem cselekedetemet, egyszerűen nem gondolkoztam és elfelejtettem, hogy a tanárom ül itt. Heves sajnálkozásokban elvettem a kezemet de ő visszahúzta.

- Mondanom kell valamit - kezdte mire felvontam a szemöldökömet. - Amióta rád tévedt a szemem még legelső nap, szokatlan vonzalmat érzek. Egyszerűen ha te jelen vagy, elfelejtek minden normális dolgot ami körülöttem van és úgy érzem, hogy gázabbnál gázabb dolgokat makogok össze. Amikor az osztályteremben voltunk és belenéztem a gyönyörű szemeidbe, azt hittem képes lennék azonnal megcsókolni. Aztán az irodámban is teljesen elvesztettem a fejemet amiért utólag is bocsánatot kérek - hajolt közelebb az arcomhoz majd kezével megsimogatta a puha bőrfelületet míg én csak értetlenül hallgattam amit mond. - és én azt hiszem... azt hiszem beléd szerettem.
Mindvégig szemeimbe nézett és nem úgy tűnt, mintha nem mondott volna igazat. Biztosra vettem, hogy a fejem már paradicsom vörös így mielőtt gondolkodtam volna kezeimmel megfogtam az arcát és magamhoz húztam, hogy egy csókot lehelhessek puha ajkaira.
Szorosan tartott, egyik keze derekamat simogatta míg mi hevesen csókolóztunk. A levegőhiány választott szét minket annyira, hogy egymás szemébe nézve felnevessünk az egészen és itt mindketten tudtuk, nincs megállás.
Új fejezet kezdődik mindkettőnk életében.

23. fejezet

Sziasztok pudingok! Köszöntöm az újakat is, nagyon boldog vagyok, hogy ennyien lettetek.!♥ Már 48 feliratkozó és több mint 29,000 megtekintés, úristen, elképesztőek vagytok!*q*
Régen jelentkeztem már a suli miatt, de nagyon jó lett a félévim és remélem nektek is♥ És a felvételizőknek is drukkolok!
Jó olvasást, kicsikéim!:)♥
Pudiing


A suli. Nem tudok mást mondani, de ezerrel kell tanulni és hiába volt az, hogy jaj kimegyek a haverokkal, már nem érünk rá. Egyikünk se.
Rengeteg házit adnak, tanulnivalót hiszen mégiscsak egy nagyon jó gimnáziumba jöttem és akármilyen meglepő, de én is sokat tanulok. Igen, mert észhez tértem miután minden tanár na meg apáék magyaráztak nekünk a nagybetűs "JÖVŐRŐL".
Drága testvéremmel sokat tanulunk együtt, de amilyen hülye az én fejem némelyik tantárgyhoz, úgy az övé is.
Ami meg Petét illeti, még mindig együtt van azzal a szőke csajjal, akinek nevét a mai napig nem tudom. Viszont már nem kerül vagy ilyesmi, ugyanúgy beszélünk suliba és hülyülünk Oliékkal a szünetben.
Az osztályközösség is jelentősen javult. A tánc óta már köztünk, lányok közt is minden rendben, nem próbáljuk meg megölni egymást Klauval, egyszerűen elmegyünk egymás mellett és mindketten próbáljuk könnyebbé tenni a másiknak a dolgokat.  Nem az, már többször kiosztott a fiúkkal kapcsolatban, de nem érdekel mit gondol más. Továbbra is a bandás pólós, bakancsos Puding vagyok, aki néha átváltozik lánnyá. Ennyi.
Justinnal is sokat beszélek, hol facebookon, hol skypeon de van, amikor csak írunk egy levelet a másiknak. Rengetegszer bevonja régi, legjobb barátnőmet a beszélgetésbe, és van amikor le is rázzuk a sok csajos téma miatt. De ő rendes és készséges, így olyankor kacsint egyet majd köszönés után távozik a szobából. A sajátjából.
Viszont az osztályfőnökkel semmi sem változott. Mintha egy idegen lennék neki, és nem értem miért.

***

Este volt, 11 óra. Éppen sétáltam haza Anntől, mert közös beadandót csináltunk. De nem tudtam mi lesz a dolgok vége.
Egyszer csak befogták a számat én pedig egyből elkezdtem kapálózni, ami valljuk be, nem sokat segített. Kezeimet leszorította és elkezdett nekem suttogni.
- Azt hiszed, hogy így kiszállhatsz? 
Tudtam ki volt Ő.  Azóta a fegyveres dolog óta nem akarok velük semmilyen kapcsolatba kerülni. Ők egy nagy hiba az életemben, a dolgok mikre rávettek még inkább. Teljesen ki akarok szállni, bármi áron.
Betuszkolt az ismerős kocsi hátsóülésére, lekötözte a kezem és befogta a számat egy ronggyal. A kocsi gyorsan hajtott, de Kirk szerencséjére nem jött egy rendőr se. Elvitt a helyükre, ahol minden megbeszélés folyni szokott, egyenesen Kentához. Amikor letérdeltetett előtte kivette a számból a rongyot mire én sikítani kezdtem. Nem volt jó semmire, csak egy hatalmas pofont kaptam.
- Ejnye, Luba, nem hittem, hogy ennyire örülsz nekem. Hiányoztam? - mondta rekedtes hangon.
- Hiányoztál a fenének! Engedj el és nem árullak el titeket a zsaruknak - szinte köptem a szavaimat, mérhetetlen düh látszódott egykori barátom arcán.
- Nevetséges dolgokat nyögsz. Ha mi megyünk, mész te is - jelentette ki magabiztosan de vigyora helyét egyből összepréselt szája vette át következő szavaimra.
- Ne hidd, hogy bármi is lenne. Nekik csak a kurva infó kell, ha feltételeket szabok, azt teljesítik, mégpedig beköpök itt mindenkit, én pedig végignézem, ahogy az egész bandád a sitten rohad. Legvészesebb esetben is könnyítenek rajtam a vádak, hogy én voltam az, aki feldobott titeket. Márpedig még bosszúra se lesz esélyed, amennyi mindent csináltál, egész életedben ott rohadhatnál el! - a végén már szinte ordítottam és annyira felhergeltem, hogy kihúzta csizmájából a pisztolyát és felém szegezte.
- Akkor egyszerű nem? Csak meg kell halnod. Sajnállak, Lubo, igazán tehetséges voltál - mondta majd meghúzta a ravaszt de elvétette, mert csak a lábamat találta el. Nem készült arra, hogy hátraugrok és nem a fejemet éri a golyója.
Hihetetlenül féltem. Futni sem tudtam a lábamban lévő golyó és az onnan szivárgó vér miatt. A fájdalom viszont adott egy löketet és tombolt bennem az adrenalin. Kint voltam az utcán szerencsémre jött egy kocsi ami hirtelen lefékezett előttem, hisz az úton álltam. Mivel jöttek utánam hamar bepattantam a kocsiba és a sofőr felé fordultam. Meglepetésemre és sajnálatomra, de azt kívántam, hogy bárki legyen az, csak ne Ő.
- Luca? Mégis mi... - nincs idő. Nem vágod?
- Hajts a rendőrségre! - halottam egy durranást, ami valószínűleg valamelyikük fegyveréből jött. - Siess, nem érünk rá!
Hallgatott rám és egyből a gázra taposott és elindult a rendőrség felé. A lábamra néztem, ami csupa vér volt, észre se vettem a szemeimből záporozó könnyeket.
- Van egy rongyod vagy öved? - néztem ismételten osztályfőnökömre aki idegesen, semmit sem értve markolászta a kormányt, ujjai ki voltak fehéredve a befektetett erőtől.
- Van egy a kesztyűtartóban - szorította össze az állkapcsát. Nem törődve túlságosan vele kivettem az említett helyről egy rongyot és vérző sebemre szorítottam. - Jézusom, te megsérültél! Mégis mi a rohadt fene folyik itt? Kórhá...
- Nem, nem viszel a kórházba. A rendőrégre viszel, besegítesz, én pedig feldobom azokat. Az én hibám, hogy rossz társaságba keveredtem régen.
- Akkor a múltkor.. - hagyta félbe mondatát, rosszat sejtve.
- Igen, igen de haladjunk már kérlek. Túl sok vért vesztek.
Ki gondolta volna, hogy tudok éretten is viselkedni, a kétségbeesett lányka helyett?

Díj #7 #8

Ismét kettő díjjal tudok szolgálni, nagyon köszönöm!♥ Kívételesen meg is írom őket.:'D Előre bocsánat, de nem küldöm őket tovább senkinek, nem szeretnék keresgélni na meg időm sincs rá, szóval bocsánat, de most legalább kitöltöm őket.
 Szere van!:$

Ezt a díjat Niának köszönhetem, puszillak drága:$:*

1. Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad.
2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad.
3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról.
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról.
5. Válaszolj 12 kérdésre.
6. Tegyél fel 12 kérdést a blogoddal kapcsolatban.(nem teljesítem- mert nem küldöm tovább)
7. Kommentelj annak a blogján egy fejezethez/ bejegyzéshez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építő jellegű legyen.
8. Cseréljetek linket.
9. Küldd tovább 12 embernek a díjat. (nem fogom)
10. Tedd ki a plecsnit egy jól látható helyre úgy, hogy az én blogomhoz vezessen.


3.

1. Barackszín dominál a blogon.
2. Jelenleg 10 fejezet van fent,
3. A blognak 5 díja van.
4. A blog szeptemberben indult.
5. 20 feliratkozója van az oldalnak.
6. Ez egy Luanna Perez fanfic.
7. A "Menü" modul az első az oldalsávban.
8. A blog címe ' Titkos Szerelem '.
9. A főszereplő legjobb barátnője Soph.
10. Luanna fotózásokra jár ahol le szokták mérni a súlyát.
11. Legelőször a képe egy gyerekmagazinhoz kellett.
12. Egy szó... Aeron.

4.

1. Barna a blog alapszíne.
2. Mostanában nem nagyon megy az írás ezen a blogon.
3. Luca az egyik főszereplő, imádja a pudingot, ezért az a beceneve.
4. A design és a fejléc Jetta P. műve.
5. Tanár-diák vonzalom is jelen van, bár egyelőre csak kevésbé.
6. Ann a főszereplőnk legjobb barátnője.
7. Főhősnőnk sajnos beletalált egy rossz társaságba is.
8. Több mindenért kerülhetne már börtönbe, vagy valami ilyesmi.
9. Áron és An randiznak.
10. Sokan nem bírják Lucát mert mindig a srácokkal van.
11. Azóta a bizonyos eset óta kerüli a mekit.
12. Vége.
5.

1. Mit gondolsz Aeron viselkedéseiről?
Egyszer ilyen, egyszer olyan. Komolyan, én is rég kiakadtam volna már.
2. Szerinted körülbelül hány részes lesz a történet?
Nem tudom, 40re tippelek. +/- epilógus
3. Ki a kedvenc szereplőd?
Na vajon?:D Luan
4. Szerinted Bell befolyásolni fogja Mike - Luanna apja - viselkedését?
Nem feltétlenül.
5. Melyik a kedvenc részed, s miért?
6. Szerinted valaki befolyásolni fogja Luanna és Aeron kapcsolatát?
Biztosan. Ex-barátnő vagy valami, tuti! Nincs olyan, hogy nem.xd
7. Mit gondolsz mikor fog kiderülni Luanna titka?
Szerintem mikor kezdenek alakulni a dolgok.
8. Mit gondolsz meddig fog tartani Sophie és Ken kapcsolata?
Szerintem pont azért fog több ideig tartani, mert egyrészt Soph sem adja könnyen magát, másrészt valami miatt Ken is kezd érezni valamit a lány iránt.
9. Mit változtatnál a történeten?
Semmit
10. Mi az ami nem tetszik a történetben, miért?
Nincs olyan.
11. Szerinted hosszúak vagy rövidek a részek?
Szerintem kellően hosszúak. A tiéd után ránézel az enyémre, na arra mondja az ember, hogy rövid.
12. Mit gondolsz az írásomról, sok hibát észleltél?
Annyira nem erre koncentráltam, lényegében azt vettem észre, hogy némelyik mondatod csak pár szavas. És ezek a pár szavas mondatok követik egymást. És ezeket le lehetett volna írni egy hosszú mondatban is.  De mást nem igazán észleltem. Nagyon tetszik a blogod:)

Ezt a díjat Kerekes Heninek köszönhetem, akinek nagyon hálás vagyok, hisz sokszor vidított már fel.:')♥

1. Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad.
2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad.
3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról.
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról.
5. Válaszolj 12 kérdésre.
6. Tegyél fel 12 kérdést a blogoddal kapcsolatban.(nem teljesítem- mert nem küldöm tovább)
7. Kommentelj annak a blogján egy fejezethez/ bejegyzéshez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építő jellegű legyen.
8. Cseréljetek linket.
9. Küldd tovább 12 embernek a díjat. (nem fogom)
10. Tedd ki a plecsnit egy jól látható helyre úgy, hogy az én blogomhoz vezessen.


3.

1. Jetta P. csinálta a designet.
2. Jelenleg 8 csere van a blogon.
3. Leginkább a bézs/világos barna és a sötétszürke dominál. (ha jól látom)
4.  6 menüpont van.
5.  Az 'Információk' modul az 5. az oldalsávban.
6. Nemrég fel lett rakva az oldalra egy karácsonyi különkiadás.
7. Jelenleg sajnos egy kis szünetet tart a blog, ami remélem hamar változik.
8. Heni drágám, olyan kurva aranyos vagy♥
9. Az író a barátjának nevezett és nagyon meghatódtam.♥
10. A szünet előtt 6 fejezet van a blogon.
11. 10.10 -> ekkor nyitott a blog.
12. Fantasy az egyik főbb téma a blogon.

5.

1. Az, hogy bár még van mit javítani az eszed és fantáziád nem hiába van.
2. Kedvenc ételem a lasagne, ital pedig kóla ( kizárólag pepsi )
3. Kedvenc állatom a PANDAAA♥ Esküszöm, hogy más olyan aranyos, nagy, szőrős, puha, gombóc és kurva cuki  állat az égvilágon nincs és ahhw, és amikor eszik olyan nagyon aranyos és és és....♥ (úristen, gondolhatjátok :D)
4.  Hát az jellemző rám leginkább, hogy nagyon hülye, perverz, humorzsák és őrült vagyok. Ami legkevésbé sem jelent jót a szobatársaimnak. Hehe.
5. Hát ez lényegében szerintem hasonló mint az előző kérdés, de én az vagyok aki egyik nap még full feketében van, bandás póló és a többi, másik nap pedig hasonlítok egy lányra. (lol)
6. Nagyon szeretem az animéket, rengeteget láttam már ( 2008 óta nézem őket) és nagyon sok kedvencem van, de kiemelkedik a Tokyo Ghoul, Kuroko no Basuke, Haikyuu, Ino x Boku SS, Noragami, Death Parade, Naruto Shippuuden, Bleach . Najó inkább abbahagyom, naphosszat sorolhatnám.....
7. Tantárgy....fúj. Najó, ha megerőltetem magam, még azt mondom, hogy tesi. Könnyített tesis vagyok a térdem miatt, így full jó mert nem csinálok semmit.:DDD
8. Ha nagy leszek talán tolmács. Szeretem a nyelveket♥ ( de a tanároktól javarészt hányok, hogy basszák meg)
9. Van egy pár. Mondjuk, ha tudom, hogy nem neki van igaza, akkor nem.
10. Fantasy.
11. Elhiszem.:D És igen, mivel én is az vagyok. És nagyjából körülöttem mindenki.
12. Színész Dylan O'Brien (férjem, nem lopni), színésznő pedig Jennifer Lawrence ( bár az éhezők viadala utolsó két része nem tetszett, attól még jó) és Shay Mitchell ( na őt kifejezetten imádom)
Kedvenc énekesnőm Selena Gomez, énekesem pedig Justin Bieber. (no hate) Fiúbandám - habár nem kérdezted, de adok okot h leiratkozzatok - 1D, 5Sos, Green Day, Nirvana, Gazette, EXO


Köszönöm a díjakat, a többit is ki fogom majd rakni♥

Boldog Új Évet♥

22. fejezet

Anyáék már rég aludtak mikor hazaértünk. An nem mert hazamenni abban az állapotban amiben volt, ugyanis a szülei egyből kiszagolták volna, hogy drága leányuk nem éppen józan kiscsibe.
Ikrem szobájában égett a villany, valószínűnek véltem, hogy ő is nemrég toppant be a házba. Láttam a bálon, igen szép lányokkal volt és a haverjai sem voltak olyan vészesek de a belső a lényeg, ugyebár. Azt is észrevettem, hogy Ivett - Keve osztálytársa - hatására teljesen elpirult. Nem szabad elfelejteni, erről faggatni kell!
Már mezítláb közlekedtünk a házban, ahogy előbb a járdán is. Nagyon fájt a lábunk a magassarkúknak és a sok táncnak köszönhetően, ezért látnotok kellett volna, milyen hulla fejjel lépkedtünk.
Akármennyire is próbáltunk halkan felérni a szobába, sehogy sem akart összejönni. An majdnem elesett, engem elkapott a röhögőgörcs aztán ezt követte barátnőm szitokáradata. Csoda, hogy az ősök nem keltek fel.
Mikor már épségesen a szobámban voltunk elkezdtünk vetkőzni. Levettük a ruhánkat és átcseréltük pizsire. Ann nagyon aranyosan festett a kezeslábasában, egyszerűen majd megettem. Hozzá képest az én pizsamám minden volt csak cuki nem. A rózsaszín, lámás cicanadrágom még csak passzolni sem passzolt a sötétkék, rénszarvasos pulcsimhoz. Akárhogyan is néztük, An volt az egyik véglet, én meg a másik.
Éjfél körül lehetett mikor álomba szenderültünk és még fájdalmasabb volt a reggeli kelés. Mindketten élőhalott, keserves fejjel meredtünk a másikra ami miatt mindketten felröhögtünk. Gyorsan megcsikiztem - tudni lehet róla, hogy nagyon csikis - viszont hamar abbahagytam mert a sikoltozása szörnyen bántotta a fülemet. Anya ezután be is jött, hogy legyünk halkabban, mert apa aludna. Mondta, hogy ma este vacsorázni megyünk Pete családjával ezért siessek haza suli után. Tudtára adtam, hogy felfogtam majd még értesített, hogy merre találjuk a reggelit. Ezután mindkettőnk arcára adott egy puszit és rohant dolgozni. Vörös elmormogta, hogy milyen aranyos anyukám van amit én csak egy mindent tudó mosollyal jutalmaztam.
Ezek után neki álltunk felöltözni. Mivel An nem hozott magával pólót, ezért én adtam neki. Olyat kerestem, ami nem nagyon szakadt és megy a szürke, magas derekú farmernadrágjához. Tekintve a kinti időjárásra, mindenképp melegebb öltözéket kellett rá adnom, vagy pedig keresnem még egy pulcsit. Arra jutottam, hogy odaadom neki a kék-fekete lenge ingemet a fekete kötött kardigánommal. Jól állt neki, miután felvette fehér Supra cipőjét elkezdett pózolgatni a tükörbe én pedig csak ingattam a fejemet jobbra-balra. Felvetette az ötletet, hogy öltözzünk hasonlóan én pedig vitatkozás helyett belementem, amit pedig egy hatalmas sikernek könyvelt el.
Ezért én is szintén szürke, bár kicsit buggyos fazonú farmert vettem fel aminek oldalsó zseb helyén cipzár volt így a telefonomat csak a farzsebembe tudtam elhelyezni. Felsőként a fekete madaras, fehér ingem szolgált amire egy szintén fekete bolerót vettem.
Ezután mindketten kisminkeltük magunkat a szokásos módon és lementünk reggelizni. Anya bundás kenyeret csinált aminek a felét készségesen befaltuk tudván, hogy Kevin úgyis megeszi a másik felét.
Így is volt, hamar behajította a kikészített ételt majd kis idő után mind együtt indultunk el a suliba. Valahol félúton csatlakozott hozzánk testvérem két osztálytársa, nevükön Ádám - akinél múltkor Keve ott aludt - és Attila. Ők mentek hátul, míg mi Annal elszórakoztunk - nagyjából rajtuk.
A suliban a téma még mindig a tegnapi gólyabál körül forgott. Az osztályban mindenki szörnyen sápadt, másnapos fejjel meredt előre.
Egy laza spanyol után, ahol megint le lettünk szidva nemtanulásunk végett egy kevésbé laza tesi következett- másoknak. Én könnyített tesis vagyok a térdem miatt, de még tesizni se tesiztem ugyanis mondtam a tanárnak, hogy meghúztam a lábam. Egy óra telózás, juj de jó nekem!
Angolon nem volt tanárunk, ezért a D osztályosokhoz ültünk be órára, semmit sem csinálva. Az infó is gyorsan elszaladt, repült felettünk az idő. Ezután pedig a kémia drága osztályfőnökünkkel. A múltkori után szinte átnéz rajtam, azóta egy óráján se szólított fel vagy feleltetett. Mindig elsőként hagytam el a termet az órája után, most viszont mivel Baluval beszélgettem nem siettem nagyon.
- Lu, megkérhetlek, hogy segítesz elvinni a cuccaimat a tanáriba? - szólt felém kérdése. Balu már el is köszönt, miszerint majd magyaron látjuk egymást.
- Persze - feleltem egyszerűen majd megfogtam a könyveket és elindultam. Sajnos, mikor beértünk a tanáriba az üres volt. Nem tudom felfogni, hogy annyi tanár van még sincsenek a tanáriban amikor én is itt vagyok. Vagy ez mindig direkt így van kiszámítva? Fene se tudja.
- Köszönöm szépen. Most pedig menj órára, mielőtt még elkésel - utasított rám se nézve. Nehogymá' én legyek a szar. Nem tudom miért, de zavart ez a hidegség. Mármint, nem az időjárásra gondolok, hanem rá. Mintha nem történt volna semmi. Mintha sosem mosolygott volna rám olyan csábosan, hogy azt higgyem elájulok. Mintha sosem láttam volna féltékenynek. Mintha sosem aggódott volna értem. Mintha sosem próbált volna megcsókolni.
Az egész mintha.. meg se történt volna, maximum a régmúltban, ami már régen feledésbe merült. Mintha csak álmodtam volna az egészet.

Boldog Karácsonyt!♥

Nagyon Boldog Karácsonyt Pudingjaim!♥
Remélem mindenki olyan ajándékot kap/ kapott amit szeretett volna és boldogan töltitek ezeket a napokat. Kellemes szünetet kívánok, pihenjétek ki a sulit aztán hajtsatok ezerrel félévkor.;)
Kellemes további ünnepeket drágák♥
Rész is lesz a héteen:$
Sziiasztook!☺
xx Friderika S.

21. fejezet

Sziasztok! Rengeteg rész nélküli idő után már itt is vagyok, megérkezett a következő fejezet. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog.
Köszönöm mindenkinek az eddigieket♥
A díjakat is köszönöm, amint lesz időm kirakom a többit:)
xoxo, Pudiing






Húha. Már lassan másfél hónapja nem is írtam. Nos, az eddigi időben sok minden történt. Túl vagyok egy őszi szüneten, egy nagy bevásárláson, muris napokon, visszautasításon és ma van az a nap, mikor mindenki agya a gólyabálon és gólyanapon forog.
Ugye a bálra kötelező elegánsan, csinosan kiöltözve megjelenni, persze lányok egybe ruha, tűsarkú, sok smink míg a fiúk fehér ing, nyakkendő, ünneplő nadrág és cipő. Igen, ez így van. Mégsem tudom, hogy ez a sok lány miért izgul azért, hogy jól nézzen ki. Úgyis szar az egész.
De, kezdjük a gólyanappal.
Ugye az én osztályom volt az első, órák előtt adtuk elő a táncunkat amit nehezen betanultunk. Minden szuper volt, élveztük, hülyültünk, vicces volt és végig röhögtük az egészet. Igaz, hogy spárga közben úgy meghúztam a lábam, hogy azóta se tudok állni, ülni, vagy rendesen járni, de erről később még több szó is esik.
Ezen a szerdai napon végig kellett ülni izgalommal vagy unalommal az ötödik óráig. Ötödik és hatodik órában gólya vetélkedő folyt.
Mindegyik osztály bevonult a tornaterembe, akinek meg éppen tesijük maradt el miattunk, leültek és nézték, hogy mit bénázunk. Mindegyik osztály leült ABC szerinti sorokba. Az IDÖ ( Iskolai Diák Önkormányzat) tagok sikertelenül próbálták lehalkítani a kedélyeket, mindenki egymás szavába vágva beszélt, nem is értve a másikat.
Mikor valahogy lecsillapodtunk, elmagyarázták mi, hogy lesz. Le kellett írnunk pár feladatot egy lapra, azok közül a legtöbbet igyekeztünk megcsinálni.
A fiúk haját 4 copfba fogtuk, mi lányok parkettába befontuk egymás haját, eddigre már mindenki arcocskáján ott csücsült két szív, melyet szövegkiemelővel firkáltunk fel.
Emellett magyar királyokat kellett gyűjteni, focistákat, énekeseket, ki kellett raknunk az osztályunkat zokniból és a megadott tárgyakból kalapot kellett csinálnunk. A közmondásokat és a szólásokat már nem is említettem.
De még ha csak ennyi lett volna.
Kaptunk három, két oldalas kvízt amit meg kellett oldanunk. Nirvana frontemberétől kezdve a One Direction elhagyó személyéig minden meg volt található, találós kérdéseken törtük a fejünket. Közben passzolgattuk egymás közt a lufikat, nehogy kipukkadjanak vagy leérjenek a földre.
Miután minden be lett adva és mutatva, a szervezők elindították a gépet és kivetítették mit is kell csinálnunk.
Egytized másodpercig láttuk a képet, mire olyan kérdéseket raktak fel, ami pont a leglényegtelenebb volt. Vicces volt amikor szerencsétlenkedtünk, el sem merem képzelni milyenek lehettünk külső szemléletből.
Ezt követte a karaoke, és csak, hogy dicsérjem magunkat, akkor is mi voltunk a legjobbak. A Love Me Like You Do-t sikerült kihúznunk, de még így is jobban jártunk mint azok akik Gangnam Style-t húztak.
Jó sokáig húzódott ez az egész, nem csak a hetedik óra végéig. Körülbelül háromra értem haza, ahol első dolgom volt 3, finom csokis pudingot megenni.
Annal megbeszéltük, hogy együtt készülünk a gólyabálra, ezért ezek után nemsokára meg is jött.
Felcipeltük egymás cuccát, gyönyörködtünk egymás ruhájában, cipőjében és tervein.
Sajnos sikerült elsírnom magam, mikor nem akartam gyengének mutatni magam. Egyszerűen nem bírtam a lábamra állni, szörnyen fájt és tuti biztos voltam benne, hogy nem hogy táncolni, de még felvenni se fogom tudni az a fekete magassarkút.
Fél órába telt szegény barátnőmnek míg lecsitított és megnyugtatott. Utána belémnyomott 3 fájdalom csillapítót hiába tudtuk, hogy úgyis fogunk inni, hisz már tegnap óta ott volt a szekrényemben a bor és a vodka.
Kezdetnek én begöndörítettem a hajam, míg An kivasalta. Mindez másfél óráig tartott. Utána felvettük a harisnyánkat és a ruhánkat. Az én ruhám fehér volt, térdig érő és gyönyörű. Felsőrészén gyöngyök ezrei voltak, a hátán egy hatalmas kivágás. Deréktől lefelé bubis fazonú volt amihez nagyon jól ment fekete magassarkúm.
Ezzel ellenben An teljesen máshogy nézett ki. Olyan volt, mint egy nagy cseresznye. Egy nagyon aranyos és szexi cseresznye. Akárki bármit is mond, a vörös hajához nagyon jól ment a piros csipkés ruha, és fekete, szintén csipkés tűsarkú. Es muy guapa.
Mindketten magunkat sminkeltünk, de végig tippeket és tanácsokat adtunk a másiknak. Nagyon jó volt végre egy lányos program, egy barátnőmmel aki úgy igazán nem nagyon volt még. Igen, egyszer - kétszer el kell dobni azt a fiús Lucát és be kell dobni magam.
Hatra elkészültünk mindennel és el is indultunk. Bezsebeltünk pár dicséretet anyától, apától és Kevintől. Nem is mondtam, de apa hazajött egy hétre, szóval drágám boldogít egy ideig.
Elmentünk egészen egy eldugott kis játszótérig, ahol elővettem a bort és a vodkát és elkezdtünk inni. Nem sokáig tartott, csak 10 percig. Higgyétek el, mindjárt nem fájt a lábam.
Fél 8 körül értünk be a suliba ( ne kérdezzétek mit csináltunk addig..), ahol már jó pár ismerős bulizott az élő zenére. Az első ember aki velem szembejött nem más volt mint Norbi, akivelazóta is elég kínosan beszélgetek, ugyanis visszautasított, igen ő engem. Nem kellettem neki, ez van, el kell fogadni. Vagyis inkább viselni.
Megöleltem őt és köszöntem neki, de annyit nem vakkantott volna oda, hogy "Hé! Nem vagy egy szardarab!" Kösz, emberek, hangulat egyből nulla.
Majdnem elbőgtem magam mikor vörös barátnőm berángatott lerakni a kabátokat és táskánkat, aztán elhúzott táncolni.
Itt jöttem rá, hogy nekem nem öröm, hanem síró hullámom volt. Nem ittam annyit, hogy ne emlékezzek semmire, minden meg van, mégis látszott rajtam, hogy azért nem vagyok ártatlan. Viszont nagy hiba volt, hogy csupán csak 4 tanár felügyelt ennyi kilencedikes diákra. Rengetegen be voltak rúgva, hánytak a vécében és leszakították a függönyöket. El nem mertem képzelni, mi lesz ezeknek a következménye.
Az is megmaradt az emlékeimben, hogy rámásztam drága Olira, aki nem úgy nézett ki mint aki ezt bánná. Sok fiúval és lánnyal táncoltam az este folyamán, Patesz mégsem volt köztük. Legalábbis el volt azzal a szőke cicababával, aki már egy hete a barátnője, szóval nem mintha érdekeltem volna abban a helyzetben, inkább nézte a csaj melleit ami ha engem kérdeztek, tuti nem valódi volt.
Rengeteg fotó készült rólunk, jobbak és rosszabbak egyaránt. A felsőbbéves srácok elkezdtek nekünk vetkőzni, már ott táncoltak a színpadon kis gatyában és mit ne mondjak, némelyik igazán jó darab volt.
Bálirálynő és király választás után a gólyanap eredményei következtek, ahol elsők lettünk, és kaptunk tortát. TORTÁT!
Aztán a buli folytatódott egészen tíz óráig utána pedig mentünk Vikiékkel borozgatni.
Aha, na ezt nem kellett volna.

1 éves a bloooog!!!!

Igen, igen, tudom, hogy nem rész, és azt is tudom, hogy már rég kellett volna hoznom egy új fejezetet, de elképesztő mit láttam meg.! 1 ÉVES A BLOOOG PUDINGOK, 1 ÉVEEEES.♥
Úristen, meg sem tudom hálálni, hogy már ennyi idő óta velem vagytok és támogattok engem. Elképesztőek vagytok és ez itt mind a TI érdemetek.!♥ Nagyon köszönöm, nagyon szeretlek titeket!♥♥♥
xx Pudiing

20. fejezet

Reggel mikor felkeltem Patesz már nem volt mellettem. Nagy nehezen kikászálódtam a meleget nyújtó ágyból és elvánszorogtam a szekrényemig. Egy laza öltözéket választottam, ugyanis nem kell suliba mennem, csak Pete van itthon, nem kell játszanom a vonzót. Felvettem egy szürke-fekete mackónadrágot és egy fehér pulcsit amiből a fél vállam és a hasam ki volt. A melltartóm az esti dobás szerint sem tudom, hogyan került a szekrényem tetejére, de lehalásztam és felvettem. Lebattyogtam a lépcsőn és egyenesen a konyhába mentem. Patesz éppen rántottát csinált nekem háttal, még biztosabbá téve a tényeket. Odalépkedtem hozzá és átkaroltam mire összerezzent.
- Jó reggelt Luca - szemét le sem vette a kajáról, úgy beszélt hozzám.
- Jó reggelt - mosolyogtam. - Rég készítettél nekem valamit, remélem nem jöttél ki a gyakorlatból - húztam komisz mosolyra számat, tudtam, hogy kell piszkálgatni az agyát.
- Ne aggódj, nagyon finom lesz - húzta ő is ugyanolyan vigyorra az arcát és ezt látva felnevettem. Elmosolyodott és intett, hogy üljek le.
Így tettem, leültem az asztalhoz, közben elővettem a telefonomat és megnéztem rajta a szokásos dolgokat. Facebook, Twitter, Instagram és Snapchat. Minden nap ezeken lógok, nézegetem minden órában, hátha van valami. Na jó, ez csak FB-vel és snappel szokott így lenni, twitteren értesít, ha az 5SOS na meg Selena Gomez és Ariana Grande tweettel. Több mindenki be volt jelölve, de annyira meguntam a telefonom állandó rezgését így egy csomót ki is jelöltem. Így is sokat szitkozódok Ash miatt, szerintem nincs is jobb dolga, mint ücsörögni és irkálni twitteren. Na ez sem volt igaz persze, csak na, érezzétek át a dühömet.
Elmélkedésemből Patesz és a rántotta rántott ( na ne... ) vissza, egyből neki is láttam Pete pedig csak nevetni tudott rajtam. Elővett magának is egy villát és velem együtt evett. Na de. Nem úgy ahogy általában szoktak, egymás mellett külön tányér meg miegymást, nem, mi ott ültünk egymástól pár centire, egy tányérból ettük a rántottát és akaratlanul is elpirultam. Égő fejjel csipegettem a kis tojásdarabokat míg barátom égető tekintetét viseltem el. Hallotam halk kuncogását, aztán arra lettem fegyelmes, hogy kezével fülem mögé túrja az arcomba - és reggelinkbe - hulló hajamat, felfedezve milyen zavarban is vagyok aztán meglepetésemre tarkómnál fogva húzott magához egy ölelésre.
Szemeim kétszeresére nőhettek, a villa kiesett a kezemből. Mikor legyűrtem a döbbenetemet tétován öleltem vissza.

Pár órával később olyan 11 óra körül elkezdtünk unatkozni. Ne kérdezzétek hogyan és miért, de fogtunk magunkat és csináltunk egy rap videót. Nagyon bírtam ezt a zenét, én választottam, végül nagyon vicces lett mikor visszanéztük.
- Van nálunk minden - kezdte barátom kettőnkre mutatva.
- Van nálunk pénz - szórtam be két tízezrest közénk.
- Mindenki hallgat - mutatott a fülére. Elég vicces mozdulat volt, el is mosolyodtam rajta.
- Mindenki néz - tettem kezemet szemeim elé és kikukucskáltam ujjaim között mire Petét kapta el a mosolyoghatnék.
- Mert én érzem az éjszaka illatát - folytatta. - Nem érdekel holnap mi vár - fejeztük be együtt. Már előre megbeszéltük, hogy márpedig ezt a részt így fogjuk véghezvinni.
Aztán megint ez jött, csak az utolsó sora volt más. Mi hozzuk az igazit törjük a csendet mi ketten, megrontunk minden szentet. Mivel még a videó után is ezt énekelgettük, lehet inkább nem kéne elmondanom mit le nem műveltünk a videó alatt. Patesz készségesen fel is töltötte a videót facebook-ra, a lájkok pedig csak jöttek és jöttek, hiába volt suliidő. Mi meg csak unalmunkban újra és újra megnéztük azt a borzalmas szüleményt, és röhögőgörccsel küszködve  próbáltuk elmondani egymásnak, hogy mennyire gázak is vagyunk.
 Fél óra múlva egymást nyúztuk a szobámban, hol az ágyon "bunyóztunk", hol egymást lökdöstük videójáték közben vagy épp egymással ordítoztunk egy játszma végén.
Még jó, hogy kicsapom a hisztit mikor feltűnően jól játszik Scorpionnal és hiába vagyok mondjuk Sub-Zero-val vagy Mileenával mindig mondogatta a gépies hang Patesszal: "Brutality".
Ebből az lett, hogy elkezdtem vele veszekedni és megtiltottam, hogy kedvencével legyen. Végül szegényt és Kenshit legyőztem drága Kitanámmal.
Ezután nem is játszottunk, elértem a győzelmet ő pedig bedurcizott. Mindketten tudtuk, hogy ha hagyott volna nyerni, még inkább dühös leszek. Viszont tisztességesen nyertem és győzedelmi táncom után engeszteltem ki drága barátomat. Pár puszi és már rendben is voltunk.
Utána ismét pár sor szenvedés után azt mondta készüljek el és vegyek fel valami viselhető ruhát, elmegyünk kajálni. Így tettem, kizavartam a szobámból és nekiálltam valami elfogatható ruha keresésének. Mit ne mondjak, eredménye nem nagyon látszott. Nem igazán erőltettem meg magam, csak felvettem a fekete, sok helyen szaggatott farmerom a fekete bakancsommal, felsőnek egy szürke pulcsit választottam fekete 'No really, I'm a witch' felirattal és volt rajta két kis mini boszorkánykör. Vagy mi..
Ékszerekkel nem igazán foglalkoztam csak felvettem a halálfejes gyűrűmet és továbbálltam a tükrömhöz. Az eredmény illett hozzám, nagyon is tetszett. Viszont a fejemmel már gondok voltak. Kentem fel púdert és szememet szemceruzával és hosszú, dögös tusvonallal emeltem ki. Vörös rúzst kentem számra annak ellenére, hogy tudtam, úgyis lenyalom. Meg amúgy is enni mentünk.
Hajamat csak kifésültem, de tekintettel arra, hogy felül már kezdett zsírosodni - tegnap nem mostam meg, ugyanis úgyis meg kell mosnom meccs után, akkor már kétszer nem fogom -, így felvettem egy szintén szürke sapit  szintén fekete felirattal: ' Bad Hair Day '.
Mikor lementem Patesz tátott szájjal nézett rám mire hatalmas nagy öröm töltött el. Valóban nem sok hiányzott ahhoz, hogy valamivel összecsukjam a száját, ami után drágám rúzsfoltosan meredne rám. Igazából vonzott is az ötlet. Kár, hogy nem tehetem ezt meg.

Díj #2 #3 #4 #5 #6

Sziiasztok! Dijsorozat emberek, jézus, köszönöm szépen!!! ♥:$:*

 

19. fejezet

Sziasztok Pudingok! Szünetben remélhetőleg több időm lesz írni, és több fejezettel tudok szolgálni. Köszönöm azoknak akik velem vannak, ezt a 39 feliratkozót és a 22.200+ megtekintést. Lehet másnak nem annyira, de nekem ez igen is nagy dolog. Vannak olyan pudingok akik azt hiszik/hitték, hogy nem fogok beszélni velük mert "híres" vagyok. Egyáltalán nem vagyok az. Minden pudingommal szívesen beszélek, csevegek, ismerkedek és ha segítségre van szükségetek akármiben, vagy tanácsra, mindenkinek állok szolgálatára. Gondolhatjátok, hogy ez csak süket duma, de nem. Én szeretném az összes pudingom életét egy kicsit feldobni, legalább azzal, ha új fejezet írok. Nagyon köszönöm mindegyikőtöknek az eddigieket, nagyon szeretlek titeket!!♥
Sok-sok puszi és ölelés
Pudiing


Egész nap másra sem tudtam gondolni, csak a teremben történtekre. Szerencsémre Patesz semmit sem látott vagy hallott, csupán nem értette mit csinálok bent mindig az ofival. Semmit.
Délután elkísért kosáredzésre, és végig ott is volt. Nézett engem, biztatott, a nevemet ordibálta. Csak edzés volt, nem is meccs. De ő mégis ott volt, és csak engem nézett. Csak engem.
Megvárta az edzés végét, azt, hogy visszaöltözzek a rendes ruhámba miután lezuhanyoztam, azt, hogy az edzővel vagy a többiekkel beszéltem, mindent. Csak várt és várt türelmesen...rám.

Este volt már, mikor a csarnokból elindultunk hazafelé. Nem tudtam másról beszélni, mint a holnap esti meccsről.
- Nagyon félek! Ez az edzés sem volt a legjobb!
- Ne félj, király vagy! Nem ismerek nálad jobb kosarast, és amúgy is, éles helyzetekben mindig előjön a legjobb - mosolyodott el. - Holnapra pedig ki kell pihenned magad, az edző is megmondta, de úgy nem tudsz pihenni, ha csak a holnapon töröd a fejed. Kaptál felmentést, én iratok anyával és nálatok alszok. Ne nézz így, ebbe nincs beleszólásod.!
Mosolygott még akkor is, amikor hitetlen szemekkel néztem rá. Eddig nem is gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok. Nagyon nagy szerencsém van, hogy itt van Pete. Bekönnyezett szemekkel néztem rá és megtorpantam, aminek hatására ő is így tett. Egymással szemben álltunk, én könnyes míg ő aggódó szemekkel.
- Mi a baj? Rosszat mondtam? - közelebb lépett hozzám, látszott rajta, hogy nem tudja mi van, de bánja, hogy miatta könnyeztem be. Pedig nem volt semmi bajom, csak...rájöttem. Rájöttem arra, hogy mindent odaadnék érte, arra, hogy nála jobb barát égen világon nincs és arra, hogy én szeretem őt. Teljes szívemből.
Megcsóváltam a fejem és a nyakába borultam. Olyan szorosan öleltem mint még soha, és vágytam arra, hogy ő ennél is szorosabban szorítson magához.
 Visszatért az az énem, mint amikor együtt voltunk. De egyikőnk se szerette egymást úgy.
Csak fellángolás volt kettőnk között, semmi igazi. Csak barátság. De most már kezdek mást érezni, ami nálam hülyeség. Ő szeret mint egy legjobb barátot szokás, semmi több. És ez elkeserít.
- Szeretlek, nagyon szeretlek - kezdtem el sírni. Ott álltunk a járdán este kilenckor, egymás karjaiba borulva. Egy szerelmes párnak ez romantikus pillanat lenne, de a barátoknak ez teljesen más.
- Nyugi, ne sírj, tss.. - csitított, mire nagyokat szipogtam. - Én is szeretlek, mindennél jobban.
A szívem kihagyott pár ütemet, majd olyan lódulattal kezdett el újra dobogni, mintha ki akarna törni a helyéről. Pedig nem lenne szabad.
Miután lenyugodtam elindultunk hozzánk. 10 perc sem volt az út míg odaértünk a házunkhoz, ez is csendben telt. Nem abban a kínos csendben, hanem mindketten elmerültünk gondolatainkban.
Otthon anya örömmel üdvözölte barátomat, felhívta az anyját, hogy nálunk alszik, és holnap is velem lenne. Beleegyeztek, hisz a szüleink imádják egymást és minket. Legjobb barátnők. Szegény Marcsi, mikor Pete apukája meghalt nagyon maga alatt volt, ahogy Patesz is, de szerencsére az anyukája megint boldogságra tett szert Rolcsi bácsi mellett és még Patesz is nagyon jól kijön vele. De kanyarodjunk vissza.
Mivel drága barátocskám eldöntötte, hogy már alszunk is ezért elkezdtem vetkőzni. Előtte. Igen, egy kicsi szándék is volt az egészben. Levettem a nadrágomat és zoknimat, már csak felső és bugyi volt rajtam. Na meg melltartó. Elordítottam magam, kerestem a pizsifelsőm.
- Anyaaa! Hol van a pizsim??
- Kimostam vegyél fel mást! - ordított vissza lentről.
Nem nagyon szeretem a pizsiket, jobban bírom a póló-bugyi párosítást, ezért könyörgően meredtem Petére.
- Mi az? - kérdezte értetlenül.
- Aludhatok a felsődben? Please.
- Jó, rendben - és levette magáról. Ott helyben. A felsőteste csak úgy vonzotta a tekintetem, nyomban el is pirulhattam. Vöröslő fejjel vettem el a felsőjét majd lekaptam magamról a pólómat. Rajta volt a sor, elpirult, én pedig felvettem a felsőjét. Nagyon jó illata volt, megnyugtatott. Kikapcsoltam a melltartómat és levettem aztán eldobtam a szobámban. Rend lvl Luca.
Be is feküdtem az ágyba, megvártam míg Patesz is leveszi a ruháját és befekszik mellém. Átdobta kezét a derekamon és közel húzott magához. Kezemet rákulcsoltam övére és elnyomott az álom.

18. fejezet

Reggel korán felkeltem, nem tudtam aludni. Már akkor tudtam, hogy ez egy szar nap lesz. A kedvem a nullát verdeste ráadásul még egy pattanásom is született. Odavánszorogtam a tükörhöz és elkezdtem sminkelni. Először pirosítás elleni krémet kentem szét az arcomon, ami után alapozót vittem fel, majd korrektort és púdert. A szememet szemceruzával kihúztam, aztán tussal macskaszemet kentem magamnak. Kétszer is volt, hogy az a tus a földön végezte, mert annyira nem sikerült normális tusvonalat húznom, hogy már ki volt a nemlétező faszom. Amikor ezt befejeztem elmentem a szekrényemhez és nézegettem a ruhákat. Szar kedvem szerint egy depis öltözéket választottam volna, de mivel tetszeni akarok Nor..khm, magamnak ezért próbáltam magamhoz képest csinos lenni. Az ősz igenis beköszöntött ezért a virágos hosszú ujjú Ramones-es pulcsimat vettem fel cicanacival. Fehér converse cipőm eléggé jól meg volt ezzel a ruhaszettel, én szerintem. A hajamat csak kifésültem így hullámosan omlott vállaimra. Épp felálltam a székből mikor Keve benyitott.

- Segítesz ruhát választani? - nézett zavartan körül a szobámban, mire én mindent tudóan elmosolyodtam.

- Hogy hívják a lányt? - kérdeztem kedvesen.

- Vivien.

- Szép név - mosolyogtam. - Na gyere, nézünk valami klassz cuccot - toltam ki a szobámból.
Átvánszorogtunk a szobájába és kiválasztottam egy fekete csőfarmert amit nemrég vehetett mert még egyszer sem láttam rajta, illetve egy fehér, egyszerű felsőt amin fekete "F*ck Your Selfie" felirat volt. Öcsikém igazán dögös volt, ha nem lenne rokonom én is rámozdulnék, de ez ugye nem meglepő, kire nem...

Együtt megreggeliztünk és együtt indultunk el suliba. Most deszkával gurultunk a sulihoz félúton a többiek is csatlakoztak, így mint régi csapat haladtunk előre.
Első órában, matekon dolgozatot írtunk. Nem hazudok, semmit sem tudtam. Általánosban szerettem a matekot, jó is voltam belőle, de ez a matek amit itt leművelnek katasztrófa.
Aztán következett az osztályfőnöki. Először orvosi papírokat osztott ki, ugyanis csütörtökön megyünk orvosi vizsgálatra. Le kell borotválkoznom, szóljatok majd! Aztán jöttek a közszolgálati papírok. Az évben kötelező letenni az 50 óra közszolgálatot, aminek valljuk be, semmi értelme. Szerintem a kórházba fogok menni, mert az közel van. Majd még meglátom. Az egész osztályfőnöki óra elment ezekkel, csekket kaptunk a később kapott könyvekről és a többi. Na meg, közölte, hogy pénteken fogadóóra lesz. Tudni kell anyáról, hogy ő minden létező szülőin és fogadóórán ott van, nincs esély megúszásra és esetleges kegyelemre. És nem tudja még a spanyol kettesem..
Miután kicsengettek, az ofő megint benntartott. Pedig nem is csináltam semmit!!
- Luca, beszélnünk kell, és ez nem várhat! - állt elém az asztalt megkerülve. Meglepődtem hirtelen közelségétől, zavarba jöttem. Fene egye meg azokat a szemeket és aranyos arcot!
- Mi lenne az, tanár úr? - mosolyogtam félénken. Nem tudtam miről akarhat beszélni, a magánéletemhez pedig semmi köze.
- Ne hívj így - utasított egy kicsit haragosan mire felemeltem az egyik szemöldököm. - Tegezz.
- Jó, Dávid, mit szeretnél? - adtam meg magam parancsoló tekintetének.
- Mondd ki még egyszer a nevem.
- Tessék?? - minden zavaros volt, nem értettem mit akar.
- Csak mond ki! - fogta meg vállaim. Ahogy hozzámért libabőrös lettem, gerincemen átfutott a hideg forróság. És ismét, a leírottaknak semmi értelme.
- Dávid, mit szeretnél? - és itt azt hittem elájulok. Fogta magát és megcsókolt.

Sok minden leírhatatlan amit akkor éreztem. Tudtam, ó, nagyon is jól tudtam, hogy ezt nem lenne szabad. De mégis, valami miatt visszacsókoltam. Szánk úgy mozgott együtt, mintha rég erre lennének összehangolva. És mint mindig, minden álomnak vége szakad. A csengő megszólalt, az eszem visszatért és ezzel a lökéssel tántorítottam el magamtól. Amit csináltunk hiba volt. Mindkettőnk függ ettől, a legjobb lenne elfelejteni. Azóta se tudok másra gondolni, csak arra a pillanatra.
- Ez hiba volt, felejtsük el! - mondtam durván és sietősen.
- Nem, nem volt az. Bolondulok érted! Ne csináld ezt! - még a kölyökkutya szemei sem tudtak meggyőzni. Ebben az esetben nem.
- Nem! Sose lesz olyan, hogy te és én! Vagy te és vagyok én! Felejts el engem, és ha lehet ne szólj hozzám. Leszarom, hogy tanítasz vagy nem, leszarom, hogy az osztályfőnököm vagy, de mégis a tanárom, semmi kapcsolat nem lehet közöttünk. Menj és szedj fel egyet a suli lotyói közül, belőlem nem eszel! Remélem erre a csókra fogsz emlékezni, mert szent, hogy nem lesz több.
Arca megbántottnak hatott, de azzal a hatállyal amint elmondtam ezt, rohantam ki a táskámmal a teremből, ahol Patesz furcsa tekintettel várt, valószínűleg engem. Hogy mit látott és mit nem?! Na bazdmeg..

17. fejezet

Sziasztok! Irtózatosan sajnálom ezt a sok késést, de hát a gólyatábor óta egy csepp időm sincs. Kolis vagyok hétvégén jövök haza és sokat kell tanulnom, a nyamvadt suli miatt, néhány tanárom akkora köcsög, hogy az nem
igaz és a többi. Ráadásul a táncot sem hagyom abba, ugyanis túlságosan imádom. Na de ha megértitek ezt nagyon köszönöm, itt is van a rész, jó olvasást!♥
Pudiing



Nos, az eset óta Áronnal szinte legjobb barátok lettünk, és általában osztályon belül még Ann is csatlakozik hozzánk, néha a fiúk, de Klaudia és Brigi inkább mellőznek és mint kiderült ők lesznek a 12-es ribancok utódjai. Igen. És a jóóó hír: An és Árcsi randiznak!!! Annyira aranyosak ők ketten, hogy az hihetetlen. Közben nekem még egy évfolyamtárs is megtetszett, hogyne, minden egyes srác már, idegesítő. Mintha nem is lenne jobb dolgom, az egyik angol tanárom utál engem, múltkori esettől én is őt.
Szerdán a 23-as teremben voltunk, angol társalgáson. Épp a divat a fő témánk, és a házi csak annyi volt, hogy 6 kérdésre válaszoljunk. NA DE! Én nem egész mondatokkal válaszoltam, hanem csak felsoroltam ezért a tanár belehajolt a pofámban és elkezdett idegesítő hangon "ordítani".
- De itt nem felsorolni kellett, megmondtam múlt órán, hogy kerek egész mondatokkal válaszoljatok! Nem volt érthető, nem értesz magyarul? - én meg csak néztem, és legszívesebben lefejeltem volna - Érted mit mondok??
- Ja - néztem rá flegmán. Egyszerűen utálom! Egész órán csesztetett, hogy írjam le ezt egész mondattal, írjam le azt, és megfenyegetett, hogy hétfőn tuti engem feleltet. Bekaphatja!
És nem találjátok ki, de igen, sikerült megfáznom. Egész spanyol órán (ami ugye az E-sekkel és a D-sekkel van), amin ugye Lina mellett ülök (D-s) csak fújtam az orrom, törölgettem a szemem mert ilyenkor mindig úgy könnyezik, mint ha csapból öntenék. A köhögésekről és a tüsszentésekről meg ne is beszéljünk. Ráadásul a szintén D-s Norbi, aki nagyon bejön nekem, észre se vesz. Komolyan! Oké, mondjuk múltkor hazakísért mert ő is arra lakik, meg volt, hogy együtt mentünk suliba vagy haza de akkor is! Úgysem tetszek neki..
Mivel úgy gondoltam, hogy keveset vagyok Pateszékkal leszerveztem egy jó hétvégét a mi kis csapatunknak. Mint régen. Megcsináltam a sajtot kukit, vittem fel a szobámba kólát és kiraktam az asztalra a legtutibb horrorokat. Pénteken hetedik óra után együtt jöttünk haza hozzánk, és egész hétvégén itt aludtak. A pénteken az összes pattogatott kukit elfogyasztottuk, mindent megittunk és a horrorok miatt lámpafényben aludtunk. Mindenki ott volt a szobámban, én az ágyon Patesszal és Olival, Kevin kicsi de kényelmes fotelban Nózi pedig babzsákban foglalt helyet. Ami igazából a Kevéé. De nembaj.
Szombaton anya finom palacsintát csinált nekünk reggelire amire az összes otthon lévő nutellát rákentük. Aztán anya ott is hagyott minket hétvégére, elment a barátnőivel a Balatonhoz, így miénk volt a ház. Ilyenkor a fiatalok elmennek bulizni, vagy csinálnak egy házibulit, de csak mi akartunk lenni, ezért nem csináltunk ilyesmit. Helyette este vetkőzős, ivós felelsz-vagy-merszet játszottunk. Volt ott minden, alsónadrágban rohangálni az utcán, tejszínhab nyalás és a többi szívatás, aki pedig nem vállalta vagy ivott vagy vetkőzött. Én már egy szál melltartóban és bugyiban voltam, ugyanis mindig olyat találtak ki, amit nem akartam megcsinálni, inni meg már eleget ittam. Az utolsó feladat miatt pedig nagyon kiakadtam.
- Dehogy csinálom meg! Ti nem vagytok normálisak! Most azt akarjátok, hogy égjek, vagy azt, hogy levetkőzzek?
- Mindkettőt - felelte Nózi.
- Jó éjszakát! - és felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam és felvettem a pizsimet. Még is mit gondoltak? Hogy majd felhívom NÉVVEL  Norbit, és mondom neki szextelefonozzunk???! Elmennek a...!!
Lefeküdtem a kényelmes ágyamban és már félálomban voltam, mikor valaki csatlakozott hozzám.
Vasárnap reggel - vagy délután - Pete mellett ébredtem, és a helyzetünk miatt hamar el is pirultam. Karjait átdobta derekamon, fejem a mellkasán, lábunk összegabalyodva. Legalább egy percig bambulhattam vörös fejjel, mikor is szabályosan kiugrottam mellőle amint megrebbent a szempillája. A többi srác is a szobámban feküdt, ezért elordítottam magam.
- Keljetek fel! - ez után volt, hogy legalább 3 párna repült a pofámba. Igazán szeretetteljes, ugye?
Délután kimentünk deszkaparkba, trükköztünk, felvágtunk a kisebbek - és nagyobbak - előtt, szórakoztunk, nevettünk, mint a régi szép időkben. Hazafelé gurultunk, mikor megláttam Norbit amint megy hazafelé. Gondolom edzése volt, nem tudom melyik, kendó vagy MMA, mindkettőt űzi, de nem nyomoztam le - vagyis nem jegyeztem meg -, mikor melyik van. Odagurultam mellé, és együtt folytattuk utunkat. A srácoknak intettem, ők vették a lapot és ketten sétáltunk haza. A kapunk előtt - ahhw, ismét hazakísért - még legalább egy órát beszélgettünk, ha nem többet. Mikor már esteledett úgy gondolta, ideje lenne mennie, ezért megölelt de mikor elhúzódtam volna, visszahúzott egy puszira. Elpirultam amin ő szélesen mosolygott, elköszöntünk egymástól - még egyszer - én pedig berohantam a házba aztán fel a szobámba. Érett viselkedés lvl Luca.

16. fejezet

Köszönöm a feliratkozókat és ezt a sok megtekintést, a komizókat és mindent!! Szeretlek titeket!♥
Pudiing










Kint voltunk a kosárpályán, és játékos mégis komoly meccset játszottunk mi így tízen. Ez az első találka az Általánosban megismert haverokkal. Két szokásos csapatban voltunk és csak játszottunk ahogy tudtunk. Rengeteget nevettünk egyes bakikon, illetve beszólásokon mik akkor özönlöttek, ha valaki épp kosarat dobott. Mocskos a szánk, de ez senkinek sem lenne új. Már vagy a huszadik kosarat dobhattam, mikor Milán megelégelte.
- Bazdmeg Luca, álljál már le. Tudod, nagyon idegesítő, hogy lányként mindig lenyomsz minket? Önző vagy - biggyesztette le a száját és szúrós szemekkel nézett. Nem tudtam komolyan venni.
- Van egy öcsém, mit gondolsz? Az meg csak plusz, hogy az alap készségeim jobbak a tieteknél - nyújtottam ki a nyelvem mire még inkább szúrós szemekkel néztek rám. Már a többiek is.
- Srácok, szerintem mutassuk meg neki, kik is vagyunk - nézett a többire.
- Benne vagyok, biztos elfelejtette már a külön töltött idő miatt- vigyorodott el gonoszan Maci.
- Ne, srácok csak vicceltem - kezdtem angyalian mosolyogni mikor felém közeledtek és próbáltam észrevétlenül mindig hátrébb araszolni. Ennek következtében hamar a zöld kerítésnek simult a hátam elzárva a menekülési esélyeimet. Végem volt.
**
Eldöntöttük, hogy elmegyünk enni a mekibe. Én régi otthonom,életem. Egészségtelen kaják, barátok kik a rosszba visznek de nem kívánhatnál jobbat - mert nem érdemled meg -, és természetesen akkori stílusomhoz híven Linkin Park-os fekete pólómban voltam, csontvázas harisnyanadrágom felé egy fekete rövidnadrágot vettem fel, amit a pólóm el is takart. Bakancsot vettem fel, mivel már hűvös van ilyenkor, ehhez passzolt a bőrdzsekim is. Hajamat egy kendő segítségével fogtam fel lazán, hozzácsaptam a sok-sok fülbevalót és agyon parfümöztem magam. Ez az aki mindig is voltam. Nem az, aki lányos ruhákban feszít és mindenkire ráhajt. Nem is tudom, miért játszom meg magam. A suliban is teljesen máshogy viselkedek, mint ezekkel a barátokkal. Bár az a legrosszabb. hogy nem tudom melyik énem az igazi Én.  Az odafelé vezető úton sem tudtam másra gondolni, nem is igazán vettem ki a részem a beszélgetésből, nem csoda, hogy meglepődtem mikor beértünk a jóleső melegre, hisz Milán kezét átvetette vállamon és boldogan nevetett. Jó, oké, régen is ez volt, de nem tudtam mire is számítsak. Bár nem is tudom mit gondoltam, hogy majd megváltozunk és nem is találkozunk többet? Hogy majd ha találkozunk is, mint régi banda, vajon minden megváltozik, és semmi sem lesz ugyanolyan? Igen, ezt gondoltam. Mondtam a srácoknak, hogy én a szokásosat kérem, és keresek asztalt. Így is lett, én odamentem egy nagy asztalhoz és leültem a tetszőleges helyre és vártam, hogy megérkezzen a kajám, éhes voltam. Megkocogtatták a vállamat, mire kicsit megugrottam és hátrafordultam.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni - mondta mosolyogva.
- Semmi gond - mosolyogtam vissza. - Mi a helyzet Áron?
- Semmi érdekes - ült le a mellettem lévő székre és újra felém fordult. - Lenne egy gáz kérdésem - húzta el a száját és zavartan elfordította a fejét.
- Hallgatlak - hajoltam előre kíváncsian.
- Nos izé... nem tudod, hogy Annak tetszik- e valaki? - olyan esetlenül, pirulva kérdezte, hogy nem tudtam kinevetni. Egyszerűen túl aranyos volt.
- Úristen, neked tetszik Ann? Ez irtó jó - ragyogtam fel.
- Igen, de ha elmondod neki kicsinállak - nézátt rám szúrós szemmel ami egy pillanat alatt visszaváltozott azokká az aranyos bárányszemekké. - Szóval? - kérdezte türelmetlenül.
- Nem tudok róla, hogy tetszene neki valaki - mosolyogtam - de azt ajánlom, hogy közeledj hozzá. Hívd randikra, bókolj neki. Könnyű zavarba hozni, és olyankor nagyon aranyos. Ha ajándékot veszel neki, az nem csak a bandás pólókban merül ki, tudod, imádja az aranyos dolgokat. A stílusotok hasonlít, nem hiszem, hogy gondok lennének - mosolyogtam mint a vadalma. - De ha megbántod kinyírlak. Felnevetett és hálásan nézett rám.
- Nem fogom ne aggódj. Tudod, Ann nagyon jó barátjának tart, csak fél közeledni hozzád, ugyanis tart attól, hogy nem engeded be. Amúgy köszönöm - mosolygott angyalian majd megpuszilta az arcomat és felállt. - Szia Luca - intett és elment a rá várakozó barátaihoz. Egyiküket sem ismertem, viszont párat láttam a suliban.
- Itt a kaja - érkeztek meg a srácok. Mellém Milán, velem szembe Maci került. Ettünk és beszélgettünk, úgy mint régen, míg olyan téma jött ami egyáltalán nem kapcsolódott a jó hangulatban zajló csevegésünkre.
- Amúgy ki volt az előbbi gyerek? A barátod? - kérdezte Milán kíváncsian. Hangja tele volt megvetéssel, ami nagyon nem tetszett nekem. Arra nézett, ahol Áron még mindig a barátaival szórakozott, de elég hangosan tehette fel a kérdést, mert ő és a barátai is felénk kapták a fejüket.
- Az osztálytársam és elég jó barát - mosolyodtam el.
- Ja persze - nézett végig lenézően rajta én pedig felhúztam a szemöldököm. - Tuti buzi - szavait csak úgy köpte, néhány asztalunknál ülő felnevetett, páran csóválták a fejüket, csak én és Maci néztünk idegesen egymásra. Tudom, hogy ismeri Áront, van közös képük facebookon, nyilván neki sem tetszett a helyzet. Mielőtt megszólalhatott volna, én megtettem helyette.
- Ne hívd így. Soha - szögeztem le és fenyegetően néztem szemeibe. Idegesítően felhúzta a szemöldökét, a nevető arcok izgatottá váltak, várták milyen balhé lesz már megint. Nem először vitáztunk, de semmi sem volt komoly. Viszont nem szeretem, ha a barátaimról mondanak akár egy csúnya szót is, ami nem igaz. Felkönyökölt az asztalra és közelebb hajolt hozzám, lenézően mérte végig arcomat míg meg nem szólalt megint.
- Most mér' véded? Ha osztálytársak vagytok nem ismerheted régebb óta mint engem. Sokkal régebb óta állok melletted mint ő, mégis az ő oldalán vagy? Ennyire áruló lennél?
- Csak védem a barátaimat. Még egy rossz szó és nem állok jót magamért - figyelmeztettem, de ő ügyet sem vetve rá tovább folytatta. Sok szem égetett, kellemetlen volt az egész.
- Most félnem kéne? - nevetett fel röhejesen - Csak nem tetszik neked? Az a buzi, aki még nálad is gyengébb lehet - nevetett még mindig, de már nem csak rajta, rajtam is. Hangja gúnyos és lenéző volt, kezeim ökölbe szorultak és szúrós szemekkel néztem rá.
- Kussolj.
- Nézz már rá - így tettem, ők is elég dühösen meredtek az asztalunk felé, ami még inkább felidegesített. - Az összessel együtt egy forintot sem érnek! - szinte már kiabált, nem értettem mi ütött belé. Féltékeny volna? Nem hiszem, sosem történt semmi kettőnk között. Nagy nőcsábász volt, ezért is nem tekintettem rá úgy, mint barát jelöltre. Erősen megragadta a karomat és felrántott az asztaltól, a székem a földön kötött ki, én döbbenten meredtem az engem szorosan tartó fiúra. - Nem jó ha ellensége vagyok az embernek - sziszegte.
- Eressz el - nem cselekedett, még inkább szorított a fogásán, nem bírtam ki felszisszenés nélkül, amit az ő elégedett vigyora követett. Maci is próbálta lenyugtatni, de mintha itt sem lenne. Láttam, hogy a másik asztaltól is felállnak de a fájdalom a karomban nem engedett másra összpontosítani. - Hallod? Eressz el! - kezdtem rángatni kezeim, de így csak még jobban fájt, tudtam, hogy nyoma fog maradni. - Ez fáj - ordítottam rá.
- Hagyd békén - rántotta el Áron és behúzott neki. Én a fájó területeket vizsgálgattam, egy másik srác pedig hátrébb húzott tőlük, ahol Maci ölelése fogadott. A srácok egyik pillanatról a másikra a földön kötöttek ki, mire én nekem oda kellet menni leállítani őket. Más is segített felhúzni Áront, de mielőtt odafordultam volna hozzá egy hatalmas pofon csattant az arcomon. Majdnem elestem, egy srác tartott meg. Szemeimbe könnyek szöktek és hitetlenkedve, megbántott szemekkel meredtem a kéz tulajdonosára. Áron mielőtt újra megindult volna, Maci vette Milánt kezelésbe. A falnak lökte és mondott neki valamit. Nézni sem bírtam. Áron megfogta a kezem és kihúzott a hűs levegőre, már elég messze mentünk el, mikor földbe gyökerezett a lábam.
- Megütött - hangom remegett, könnyeztem és nem sok hiányzott a síráshoz. Áron csak megölelt, közel húzott magához és simogatott. Ez hiányzott hozzá. Sírni kezdtem, de nem csak mai események, de az elmúlt hetek összes vészes helyzete miatt. Keservesen sírtam Áron vállán, ki csak tűrt és tűrt, nem törődve egyre vizesebb és sminkesebb pulcsijával. Csak simogatott, hol a fejemet, a hajamat, hol a hátamat és derekamat. Ott volt velem a leggyengébb pillanatomban és  lágy hangon  vigasztalt. Féltem. Féltem Milántól, a jövőtől, mindentől jelen helyzetben. Szavai viszont egy kis megnyugvást adott, amiért szörnyen hálás vagyok.
- Ne aggódj, én itt leszek.

15. fejezet

Sziiasztook!^^ Köszönöm a visszajelzéseket, nagyon jól esett, tényleg!♥ Sajnálom, hogy ennyit csúszott a rész de most kaptam meg a gépem, el sem tudjátok képzelni micsoda hiszti rohamokat produkáltam itthon, remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket. Ha gondoljátok írjátok meg, melyik fiú mellett álltok.;)

Ölelés :) 

Pudiing

A tanár úr elvezetett a tanáriig majd az ő kis irodájáig -mindenkinek van egy apró kis zuga-, ahol leginkább a bézs és sötétbarna uralkodott. Otthonosan volt berendezve az egész, volt két szekrény tele könyvekkel, a szoba közepén volt elhelyezve egy asztal mögötte egy, előtte két székkel. A tágas ablak alatt egy szintén barna színben úszott bőr kanapé helyezkedett el nem beszélve az ízléses lámpákról és dísztárgyakról. Nagyon jól nézett ki.  Leültünk egymás mellé, a nyitott ablakon bekúszott a már kissé hűs mégis jóleső levegő az egésznek kellemes hangulatot adva, mégis féltem, hogy mit szeretne közölni velem. Megköszörülte a torkát és rám nézett igéző szemeivel mire gondolataim tovaszálltak és egy üresfejű kis libának tartottam magam.

- Luca, gondolom nem tudod miért vagy itt - jelentette ki és látva bólintásomat tovább folytatta - Megkérdezhetném, hol voltál tegnap este? - ez volt az a kérdés, amitől a levegőm elakadt a szívem pedig készült kirobbanni a helyéről. Lelkembe bele-bele kapott a bűntudat, hogy én mégis mit műveltem az elmúlt éjjel.

- O-otthon voltam, a testvéremmel Kevinnel. Még együtt is aludtunk, megkérdezheti - próbáltam túltenni magam a dadogáson és idegességen, de szerintem tisztán láthatta rajtam, hogy valami mégsem oké ezzel a sztorival.

- Biztos nem keveredtél bajba vagy ilyesmi? Nekem nyugodtan elmondhatod és megpróbáljuk megoldani a dol-..

- Nincs semmi, úgy van ahogy mondtam. Ennyi lenne? - szakítottam félbe majd felpattanva az ajtóhoz sétáltam. Már nyitottam volna ki, mikor egy kéz fonódott csuklómra, puha érintése bizsergést váltott ki belőlem és éreztem, ahogy az arcom felforrósodik miközben szembe fordít magával. Kezét végighúzta karomon én pedig egy pillanatra megszédültem. Nem volt helyes az amit mindketten éreztünk, amit szinte tapintani lehetett a levegőben. A két keze az arcomra tévedt és mélyen a szemembe nézett, szinte lelkemig hatolt. Közelebb hajolt és halkan suttogva annyit mondott: - Aggódom érted. 

Még közelebb hajolt, végül én is így tettem. Orrunk összeért, leheletét éreztem az arcomon. A pillanatot egy kopogás és An hangja szakította meg. Amint közölte, hogy vissza kéne mennem órára a fontos anyag miatt, úgy löktem el - talán még túl indulatosan is - magamtól, felrántottam az ajtót és nem törődve  a döbbent szempárral fogtam meg Ann kezét és húztam magam után a nyelvi terem felé.  Mikor bementünk a tanár üdvözölt és megmondta, hol tartottunk. Kinyitottam a könyvem és próbáltam kizárni a Mr. Kraz-zal történt dolgokat és heves szívverésemet. Valahogy ez nem sikerült, gondolataim mindig visszakerültek Hozzá, ez pedig kikészített. 

Spanyol után egy nehéz történelem majd pedig egy élvezetes rajz következett. A feledat az volt, hogy rajzoljuk le egy érzésünket én pedig egy bizonyos érzést elnyomva a hiányra gondoltam. Hiányoztak a régi barátaim, Justin és a gyönyörű testvére, ki egyik legjobb barátnőm. Így próbáltam ezt lerajzolni, szerintem egész aranyos lett. Aztán pedig fizika következett az osztályfőnökkel. Az egész órán nem mertem felnézni, pedig éreztem magamon perzselő tekintetét. Vörös hajú barátnőm felelt elsőnek őt pedig Balu követte. Szünetben az egész osztály együtt volt lent az udvaron az egyetlen árnyékos padnál, odacsapódott pár tizedikes is meg talán három tizenegyedikes illetve még más osztályból és édes testvérem.  Röhögtünk és szórakoztunk egymással és nagyjából mindenkinél pepsi kóla volt, de komolyan. Nincs is annál jobb. Kev megint próbált zsarnokoskodni a reggeli képpel de szerencsére csak páran látták, mikor kilöktem a kezéből az először a padra, majd a salakos földre zuhant. Sipítva ugrott utána, amin szintén nagyot derültünk. Magyaron év eleji felmérést írtunk, dupla angolon szintén illetve magnós feladatokat oldottunk meg. Kicsengetéskor az osztály egy emberként lódult az ajtó felé aminek az volt a kára, hogy így is akartunk kimenni rajta, egyszerre. Végül valamelyikük kilökött az ajtón hátha haladunk, viszont erre egyáltalán nem számítottam, az egyensúlyom megbillent már vártam mikor esek le a kemény földre de végül egy mellkas és kéz birtokába estem a hideg padló helyett. Zavartan felnéztem és a sok, folyosón a kijárat felé igyekező emberek közül pont Jason karjai között kötöttem ki.

- Tudtam, hogy úgy is visszatalálsz hozzám - kajánul vigyorgott rám mire én megforgattam a szemem és mellkasába bokszoltam. Felnevetett és elengedett mikor találkozott gyilkos tekintetemmel. A suliból már An, Áron, testvérem és jó barátaim társaságában távoztam. Végül már csak hárman maradtunk, ugyanis meginvitáltam An-t, hogy együtt tanuljunk és lekössük magunkat. Kapott az ajánlaton és nem is tettünk másképp. Mondjuk a tanulás helyett sorozatot néztünk és azon álmodoztunk, hogy egyszer majd Scott értünk fog harcolni, illetve Stiles értünk csorgatja a nyálát. Nincs is jobb álom ezeknél, nemde? Hat óra után hazaindult, mikor kikísértem a kapun ő pedig egy irányba nézett és kérdést intézett felém: - Ismered őt? - biccentett a kerítésünknek dőlt alakra. Szemeim elkerekedtek majd megráztam a fejem - Nem, nem tudom ki ez - vontam vállat - Holnap találkozunk a suliban, jó légy! - öleltem meg. Visszaölelt majd ő is kedvesen elbúcsúzott. Amint elkanyarodott visszafordultam és odamentem a fiúhoz.

- Mit keresel itt?

14. fejezet

Sziasztoook! Nem bírtam várni és unatkoztam tehát új rééész!^^ Tegnap olyan szomorú lettem este, lejátszottam a Life is Strange nevű játék 3. epizódját és a vége, ahhh :( Valaki még, aki esetleg játszik vele?:o Ő hogy fogatta?:o
Na de köszönöm az eddigieket, jó olvasást, puszaa:**
Pudiing





Mikor hazaértem nem az várt mint amire számítottam. Hajnali három és négy között lehetett az idő, ezért halkan próbáltam közlekedni a félhomályban ügyelve arra, hogy ne verjek le semmit. Felmentem a szobámba majd felkapcsoltam a villanyt és már készültem a szekrényemhez mikor megakadt valamin a szemem. Az ágyamon ülő testvéremen. Kis híján majdnem szívrohamot kaptam amint tudatosult bennem, hogy ő bizony ott van és azzal a mindent tudó szemeivel néz rám.
- Hülye vagy? Tudod, hogy megijesztettél? - kértem számon.
- Megint balhéztatok igaz? - ahogy nézett egyből bűntudatom lett.
- Igen - suttogtam magam elé majd leültem mellé az ágyra.
- Tudod, hogy nem szeretem ezt. Elrontod ezzel az életed - mutatott végig rajtam és enyhén piától nedves öltözékemen -, kértem, hogy ne csináld.
- És egy ideig nem is volt semmi, egészen máig. Már jó ideje nem voltam benne semmi velük kapcsolatos dologban - hangom halk volt a környezetet tekintve mégis erélyes és kemény -. Aztán a mai, azaz tegnapi egy szar nap volt és ideges voltam. Tudod, hogy gondom van ezzel. Hogy gondjaim vannak.
- De mi próbálunk segíteni neked. Én próbálok mindent megtenni azért, hogy ne keveredj bajba!
- Mégis sose velem hanem a haverjaiddal vagy! - hangom hisztérikus volt és majdnem elsírtam magam. Túl sok volt az este.
- Ne haragudj - szemeibe nézve sajnálatot, törődést és igaz szeretetet láttam.
- Te ne haragudj - bújtam hozzá és szorosan megöleltem - Annyira sajnálom. Szeretlek.
- Én is téged - puszilta meg a a hajam - gyorsan zuhanyozz le, veled alszok - jelentette ki. Másra se vágytam jobban. Ilyenkor szeretem igazán.
- Sietek - majd felpattantam és pizsamámat felkapva mentem a fürdőszobába. Megnyitottam a vizet, hogy felmelegedjen míg én leveszem piszkos ruháim és bedobom a mosógépbe. Elindítottam a mosást utána pedig  lemostam a sminket magamról és beálltam a meleg vizű zuhany alá. Kész felüdülés volt ahogy a cseppek szaporán peregtek le testemen rengeteg helyet felkutatva. Egy idő után kiszálltam a zuhany alól megtörölköztem és egy kicsit rászárítottam a hajamra. Nem szoktam teljesen megszárítani mert az sokáig tartana és nekem nincs elég türelmem. Kiléptem a fürdőszoba ajtaján majd az ágyamba vetettem magam, ráhajtottam a fejemet Kevin mellkasára ő pedig átkarolt szeretetet nyújtó, meleg karjaival. Hamar elaludtam és az istenért se cseréltem volna senkivel jelen helyzetben.
Reggel anya hangjára keltem illetve arra, hogy felkapcsolja a villanyt.
- Aranyosak vagytok meg minden, de ha elkéstek bünti lesz. Nyomás, ki az ágyból! - tapsolt kettőt majd megpuszilta az ajtó felé igyekvő álmos testvéremet aki ezt követően el is hagyta a szobámat, anya pedig nyomott nekem is egy cuppanósat orcámra majd elköszönt és ment a munkahelyére. Előléptették így többet keres, de a munkaideje is meghosszabbodott tehát csak este jön haza.
Odamentem a szekrényemhez és csak néztem a sok divatos ruhám, a sok bandás cuccot és a sok fekete szerelést. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel erre pedig csak egy megoldást találtam.
- Keve! Segíts nekem! - ordítottam a közel lévő szobába. Szerencsére hangom célt ért és testvérem bedugta fejét az ajtómon én pedig álltam ott fekete csipkés fehérneműmben kicsit sem zavartatva magam. - Nem tudom mit vegyek fel! Segíts! - néztem rá bociszemekkel számmal játszva, cukit adva, hogy elérjem nála a kellő hatást. Sikerült.
- Jó, rendben, csak ne nézz rám így! - forgatta meg a szemét és a szekrényemhez lépett. Én elvigyorodtam és mögé léptem majd hátulról átkarolva jóval nagyobb testét puszit adtam az arcára.
- Köszönöm - mosolyogtam, csoda, hogy nem hívtak az új Colgate reklámba.
- Mit szólsz ehhez? - vette ki a ruhadarabokat Narniából. Imádom az ízlését.
- Tökéletes, köszönöm - pusziltam meg majd elvettem a ruhákat és öltözni kezdtem. Igen előtte. Nem számítottam, hogy lesznek következmények, arra pedig végképp nem, hogy lefotóz.
- Te lefényképeztél miközben itt állok egy szál bugyiban és melltartóban? - szemeim villámokat szórtak - Minek az neked?
- Tudod, sokaknak bejössz - vigyorodott el gonoszan - Lehet az egész sulinak látni kéne.
- Nem mered - húztam össze szemeim.
- Csak figyelj - nyújtotta rám a nyelvét és indult ki a szobámból de én ráugrottam a hátára és próbáltam kivenni kezéből a telefonját. De nem jött össze.
- Add már ide!!
- Nem!
- De!
- Nem!
- Akkor töröld ki! Most!
- Bocs, de nem - majd ledobott a hátáról és bement a szobájába ahova esélyem se volt utána menni ugyanis a homlokom megtapasztalta, hogy bezárta maga után. Inkább visszavonulót fújtam és a szobámban már tényleg felöltöztem. Bordó, fekete madár mintás rövidnadrágom nagyon jól mutatott a fehér atlétával amin szintén feketével 'Cute but Psycho' felirat volt és engedett látni egy kicsit a hasamból amiért a lenge fazonút választottam. Egy barna, narancs kockás inget kötöttem a derekamra majd felraktam csuklóimra pár karkötőt, egy gyűrűt is vettem fel amin egy kés volt illetve a nagyon kilyukasztott fülembe azt a sok-sok fülbevalót. Felvettem a fekete nyakláncom ami olyan volt, mint egy drótkerítés. Legalábbis én így tudom leírni. Hozzácsaptam a szürke színű vans cipőm és mentem a fürdőbe. Ott megcsináltam a sminkem ami már megint többre sikeredett a megszokottnál. Szerintem kezdek változni.  Először bekentem az arcom pirosság elleni krémmel aminek következtében hulla fehér lett az arcom így ezt elfedtem bőrömhöz illő púderrel. Szemeimet kihúztam szemceruzával, tusvonalat is húztam, ami most kivételesen jól sikerült. Piros, cseresznyés szájfényemmel kiemeltem ajkaimat majd bedobtam a suli táskámba, ugyanis száz százalék, hogy le fogom nyalni onnan. A hajamat csak kifésültem és úgy hagytam, természetesen. Visszamentem a szobámba és bepakoltam a mai naphoz szükséges könyveket és miegymást.
A suli felé vezető utat mindketten BMX-szel tettük meg hol versenyezve, hol egymást nyúzva. Mikor már a suli kapuján mentünk be, akkor is csak civakodni tudtunk, mert megint előjött a reggeli téma.
- Sziasztok! Miújság? - köszöntek barátaink mikor oda értünk, de sajnos jobb elfoglaltságunk is akadt minthogy választ adjunk.
- Nem fogod megmutatni egyik gyökérnek sem érted?
- Ugyan miért nem? - húzta fel szemöldökét csintalan mosollyal - Biztos drága barátaink is kíváncsiak lennének a látványra amit oly sokszor láthattam.
- Szerintem meg pont nem!! Töröld ki! - ki voltam akadva és féltem. Féltem, hogy tényleg megmutatja aztán pedig lehurrognak, hogy ilyen borzadalmat még egyikük sem látott.
- Akkor megkérdezem - sóhajtott majd elővette telefonját farzsebéből.
- Nem kérdezed, hallod tedd el! - próbáltam kikapni a kezéből de késő volt. Ott abban a pillanatban úgy éreztem, nekem teljesen végem.
- Szerintetek is dögös nem? - kérdezte a srácokat feléjük nyújtva telefonját én pedig lehunyva szememet kezembe temettem az arcom.
- Aztakurva! Lu vetkőzz, most. Élőben is látni akarom! - Nem vártam erre a megnyilvánulásra Nózitól ezért éreztem, hogy a reggeli krém hatása elveszett mert biztos voltam abban, hogy fülig elpirultam. Hitetlenül ránéztem az említettre majd vállába bokszoltam és zavartan elfordultam.
- Nézzük csak ki van zavarban - folytatta kaján vigyorral az arcán Olivér.
- Neked csajod van nem? - kérdésem jogos volt, ugyanis nemhiába estem le a hátáról aznap és kötöttem ki kórházban, és ezt ő is nagyon jól tudta.
- Már nem - vonta meg a vállát  - de még lehet - kacsintott rám és mivel mellette álltam átkarolt kezével. Erre csak belecsíptem az oldalába és közelebb bújva hozzá ránéztem az egyetlen személyre a társaságunkban, akinek szavát sem hallottam még. Viszont azt nem vártam, hogy Patesz teljesen elpirulva nézett rám majd észrevéve magát hamar elpillantott és késve kicsit nyomott egy puszit az arcomra. Ha már elmaradt a köszönés..
- Bocsi de nekem mosdóba kell mennem - közölte és gyorsan eliszkolt én pedig furcsán néztem a szakadó társaságra, akikhez megfontoltam, hogy idehívom a suliorvost, hisz annyira röhögtek ahogy csak ember el tudja képzelni.
- Na jó srácok, elég volt, én mentem - megpusziltam őket és elköszönve gyorsan An felé futottam aki akkor ment fel a lépcsőn az osztályteremhez. Gondolom.
- Szia Ann. Mizujs? - kérdeztem vörös hajú barátnőmre nézve.
- Szia, semmi érdekes. Ha ledobjuk a táskát eljössz velem büfébe?
- Persze - mosolyogtam amit szívesen viszonzott. Valóban úgy volt, ahogy megbeszéltük, ledobtuk a tatyókat és mentünk a büfébe. Én vettem egy dobozos pepsit és egy virslis szendvicset tekintve arra, hogy még nem ettem. És ezt gyorsan javítani kell. Ő pedig vett egy oreós csokit, sajtrudat és az elmaradhatatlan pepsi kólát. Leültük a büfé közeli zöld padra és elkezdtünk enni. Igazából elfeleztük a dolgokat és megosztoztunk rajta, koccintottunk a dobozokkal és be is faltuk még a csokit is becsengő előtt. Jól elbeszélgettük egymással, mint két jó barát. Régi jó barát. Már készültünk bemenni a terembe, mikor valaki meggátolt benne.
- Ne haragudjatok, Luca, egy pár szó erejéig eljönnél velem? - a dögös osztályfőnök kérésére An kicsit meglökött majd elköszönve a tanártól bement a terembe. Egyedül hagyva Mr. Dögössel.